Juditék nem értik, hogy mitől nem garanciális a két hónap alatt elromlott, majd javított gőzkabinjuk, aminek ezután röviddel széttört az egyik üvegfala. A Fogyasztóvédelmi Hatóság szerint nekik kellene bizonyítaniuk, hogy nem direkt verték szét kalapáccsal:

Tavaly július végén 2 hónapnyi idegbajos keresgélés után sikerült egy gőzkabint beszereznünk a Sanotechnik Kft-től. Üzembe nem velük helyeztettük, egy hozzáértő ismerősünk kötötte be. Két hónapig kiválóan üzemelt, majd a kezelőpanel megadta magát. Telefon, időpontegyeztetés, kiszállás, csere. Két hét múlva az újonnan beszerelt panel is bekrepált, némi vonakodással ennek a cseréje is megoldódott. Természetesen ilyenkor elrángatják azt a 150 kilót a helyéről, majd viszatuszkolják. Pénteken egy éktelen robajjal a fix  panel biztonsági üvege darabokra hullt úgy, hogy senki nem tartózkodott a fürdőszobában.

Délután kettőkor már  nem voltak a szervízben, ezért elfaxoltuk a problémát csatolt fotókkal együtt. Gondoltuk, mivel garanciális, hétfőn időpontot tudunk egyeztetni az üvegfal cseréjét illetően. Ehelyett az ember hétfőn visszaküldött egy árlistából kiollózott 2 mondatot, mely 12 000 ft-ról szólt utánvéttel vagy futárral való házhozszállításról. (Itt megjegyzem, sem én, sem a férjem nem üveges, de még csak nem is zuhanykabin szerelő, arról nem esett szó, ki fogja beszerelni).  Se együttérzés, se utalás arra, hogy reagált volna valamire, se idevonatkozó szabályok, vagy szabálytalanságok..., csak úgy!

Vettük a lapot, ezek után mi továbbra is nagyon illedelmes hangvételben kértük: ugyan rögzítenék az álláspontjukat írásban is, ha nem akaródzik garanciálisan orvosolni a problémát, mert meglehet, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatósághoz fordulnánk, ha nem sikerül barátságosan rendezni az ügyet.

Másnap kezebe vette az ügyet egy másik úriember, aki már kapisgálta, hogy mi nem rajtuk keresztül, hanem tőlük várjuk a megoldást és egy udvarias hangvételű levélben közölte, hogy az üveg alkatrészekre nem áll módjukban garanciát vállalni, amúgy sem lehet az üveg anyaghibás. ( Csak mert ő ezt állítja, mi higgyük el.) Amikor autót veszünk, akkor sem mondják, hogy a bal első kerékre nem terjed ki a garancia, de a  többi alkatrészre vállalják. A Sanotechnik garanciajegyében van egy sajátosan magyar mentalitásra utaló mondat: A garancia olyan javításokra, illetve azon részek/alkatrészek cseréjére vonatkozik, amelyeknél a reklamáció jogosságát a SANOTECHNIK  ELISMERI. Érdekes megközelítés.

Felhívtam az NFH-t, mi a teendő, szerintük semmi, ez van. Nem tudom bizonyítani, hogy nem én vertem be az üveget egy gumikalapácscsal. (ha  én tettem, csakis azért, mert kedvem támadt nem fürödni néhány napig.) Nem vagyok mérnök, de ahhoz elég gyakorlatias, hogy rájöjjek, ha egy 150 kg-os oszlopot tologatok, ami legószerüen van darabokból összerakva, az deformálódik, feszül, főleg, ha  nem  emelik és a lábait nem állítják vízszintbe. Ha pedig üveg van valamelyik ( több) oldalán egy keretben, az előbb-utóbb a taszigálás hatására összetörik/het/.  Élek a gyanúperrel, itt is ez történhetett.

Namármost.., nem egy nagy tétel, gondolom egy huszasból kijön szereléssel együtt, de csináljunk elvi kérdést a dologból. Kicseréltetjük saját költségünkre / ezzel el is ismertük, hogy nem a gyártó hibájából történt az eset / és a következő héten, hónapban akkor robban fel valamelyik a másik 3 panelből, amikor valamelyikünk éppen használja, vagy a helyiségben van.  Eret vághat, megvakíthat, összetörhetem magam az ijedtség miatt stb.. Tehát ez a kabin így, ebben a formában már szerintünk élet és balesetveszélyes., ezért nem szívesen használjuk. Kértük, hogy vizsgálják be a másik 3 üvegpanelt, hogy a jövőre nézve biztonságban érezhessük magunkat, ezt elengedték a fülük mellett. Tehát vettünk  egy kategóriájában drága, balesetveszélyes, pillanatnyilag használhatatlan zuhanykabint, ami remek dekorációja marad ugyan a fürdőszobánknak, csak éppen alkalmatlan a rendeltetésére. Most kísérletet teszünk arra, hogy visszavetessük, gyanítom, nem fogjuk elkerülni a hónapokig tartó levelezgetéssel járó egyezkedést a NFH-n keresztül.

Vajon az osztrák anyavállalatnak is megérné 50 Euro-nyi anyagköltség megspórolásáért blamálni magukat?