Gáborék kényelmetlen költségkímélő módszerekkel találkoztak Egerben a Luna Panzióban. Nagyon türelmesek voltak, egyáltalán nem szóltak amiatt, hogy a "franciaágy" egy személyes. pedig nem kizárt, hogy a "szoba" is egy személy befogadására lett eredetileg tervezve:

2012. december 20-án vásároltunk a Napi Tippen keresztül egy szállásszolgáltatást az egri Luna Panzióban 2 fő részére. 2013. január elsején egyeztettünk időpontot március 17-20. közötti időszakra, amelyet el is töltöttünk ott. A következőkben összefoglaljuk a tapasztalatainkat.

A Napi Tippen megjelent ajánlat és a tényleges helyzet közötti legfeltűnőbb ellentmondások:

• Az ajánlatban a szolgáltatás értékeként 45.000 Ft szerepel, a szolgáltatásért ténylegesen fizetett összeg 22.500 Ft, és így 50% kedvezmény van megadva. A panzió honlapja és a helyben olvasható árjegyzék szerint azonban a szállás díja 2 fő részére napi 7.000 Ft/, a félpanzió 2.500 Ft/fő. Ez naponta két személyre 12.000 Ft, három éjszakára 36.000 Ft, vagyis a kedvezmény 37,5 %. Ha a termálfürdő belépőt hozzászámítjuk (1.900 Ft/fő), akkor is 43,5 %. A tartózkodás során semmi más olyan szolgáltatást nem kaptunk, ami 5.000 forint további értéket jelentett volna, de a fentieken túl a kuponon is csak ez a szolgáltatás terjedelem olvasható.
• Az ajánlatban szereplő „korlátlan borfogyasztás” csak a vacsora idején a panziótól kb. 300 m-re található étteremben érvényes, a panzió épületében lévő különteremben nem.
• Az ajánlatban szereplő saját parkolóval szemben a panziónak nincs saját parkolója. Parkolni a panzió előtt az utcán lehet, a többi, helyi járművel azonos feltételek mellett, és olyan táblát sem találtunk, amely azt mutatná, hogy egy vagy több parkolóhely a panzió részére van fenntartva.
• Az ajánlatban szereplő 400 Ft/fő/nap értékkel szemben a helyszínen fizetendő idegenforgalmi adó 450 Ft/fő/nap.

Azok számára, akik a jövőben akár a Napi Tippen keresztül, akár más közvetítőn keresztül igénybe veszik a Luna panzió kedvezményes szolgáltatásait, két üzenetünk van: Jó hír, hogy a ténylegesen fizetett összeg és az azért kapott szolgáltatás ár-érték-aránya rendben van. Rossz hír azonban, hogy ez nem jelent semmilyen kedvezményt, mert az ajánlatban megadott eredeti értéket a szolgáltatás nem éri meg.

Az igénybe vett szolgáltatással kapcsolatos észrevételeink:

Alapvetően rendben lévőnek találtuk:
- a WIFI szolgáltatást, amely a szobában is működött;
- a félpanziót (svédasztalos reggeli, a vacsora megadott ételek közül, tehát nem a teljes étlapról előre választott főétkezés, köret, palacsinta); elegendő mennyiségű, átlagos éttermi minőségű ételeket;
- a személyzet előzékenységét;
- és hogy volt elég tárolószekrény a szobában.


Egyéni ízlés kérdése, ezért inkább csak tájékoztatásként, hogy nem voltunk emiatt boldogok:
- nélkülözni tudtuk volna a szobában talált jelentős számú művirágot és a műanyag díszállatokat;
- a termálfürdőben nem sok örömünk volt, mert a fedett és kültéri résszel is rendelkező „felnőtt élménymedence” vize nem hogy termál, de éppen hogy csak elviselhető hőmérsékletű volt (talán 25 fok?), a kültéri, tényleg termál viszont csak szabad ég alatt volt megközelíthető, ami így télidőben, metsző szélben nem volt kellemes; így a teljes termálfürdő-élményünk  igen rövid volt;
- ha már az ajánlat jelentős teret szentel Eger és környéke idegenforgalmi értékeinek, elvártunk volna kicsit részletesebb írásos tájékoztatást a turisztikai kínáaltról. A szobában csak egy korábbi vendég bejegyzéseivel ellátott, igen gyenge minőségű térképmásolatot találtunk a város központi részeiről, a recepción talált Est (?) füzetre kérdeztünk rá, vannak-e benne aktuális programok, a válasz az volt, hogy biztosan, de ő nem olvassa;
- a reggeli és vacsora helyszínéül szolgáló, a panziótól elkülönült étterem (Székely vendéglő) két (férfi-női) vécéje előtér nélkül, ajtóval nyílt közvetlenül az étkezőhelyiségbe. Így az ajtóktól másfél méterre húzódó asztalsorban a közelben ülők saját fülükkel és orrukkal tudtak adott esetben meggyőződni az anyagcsere sikerességéről, továbbá hogy a bent tartózkodó vendég eleget tesz-e az aktust követő higiéniai kötelezettségeinek.

Ami jelentősen rontotta a komfortérzetünket, az az összességében leharcolt, csekély gondossággal karbantartott és egyébként is szerencsétlenül kialakított szoba.
- A(z egyetlen földszinti) szoba ablaka egy hátsó, most raktározásra, egyébként talán kerthelyiségnek (?) használt udvarra nézett, amely három oldalról magas falakkal volt körülvéve. Észak felé volt nyitott, emiatt a nap soha nem sütött be, a kilátást háztetők fogták el.
- Alvásra egy kétszemélyesnek gondolt franciaágy szolgált, amelynek szélessége kb. 120 cm, két gyermek számára talán elegendő, de két felnőttnek nem. Gyakorlatilag vigyázzállásban kellett aludni, így is sokszor lelógott a kívül alvó keze-lába.
- Olvasólámpa az ággyal szemközti falra, a tévé mögé volt szerelve. Le kellett szerelni a falról és áthozni az ágy melletti falkiugrásra, hogy legalább az egyikünknek legyen olvasólámpája. Így persze a lámpa hátoldala, benne a vezetékekkel, stb. is szabadon volt (érintésvédelem, stb.).
- A szokásosnál alacsonyabb mennyezetről háromkarú csillár lógott le kb. 180 cm-re, azaz az átlagos magasságú lakó is beleverhette a fejét. Az „olvasólámpában” és a csillárban is hiányzott egy-egy égő.
- A vizesblokk (zuhany-mosdó-vécé) nem rendelkezett természetes szellőzéssel, egy rácson keresztül a szobába szellőzött.
- A mosdókagyló egykezes, lengőkaros csaptelepe már régóta be lehetett szorulva, így valószínűleg még a korábbi lakók a teljes csaptelepet lengették jobbra-balra, ami így ott lötyögött a mosdókagyló tetején, és két kézzel lehetett csak működtetni.
- A penészes csempefugák, a szakadt zuhanyfüggöny, a „mágneses” (a vizes lábra masszívan tapadó) bolyhos zuhanykilépő és vécéelőtét, a falból kilógó, feltehetően kommunikációs vezetékek és csatlakozók, a hátsó kiömlésű vécékagyló fóliával „feljavított” tömítése inkább csak bosszantóak voltak, hasonlóan az ott-tartózkodás alatt nem ürített szemeteskosárhoz, a kifogyott és nem pótolt vécépapírhoz, a szobában található két (fali és álló) órákhoz, amelyek nem működtek.
- Az előző lakók találékony módon az ablaktábla és a szúnyogháló közötti szűk teret használhatták szabadtéri "hűtőszekrénynek". Mi is ezt használtuk, miután beköltözéskor megtaláltuk ott az előző vendég fóliába csomagolt zsömléjét.

Feltehetően nem csak nekünk voltak kifogásaink, fültanúi voltunk egy beszélgetésnek, amelynek során a fentebb felsorolt hiányosságok is szóba kerültek, és a kisgyermekkel érkezett vendég egy nap után elhagyta a panziót.

A szobáról számos fényképfelvételt készítettünk, már csak azért, hogy ha szükséges, alá tudjuk támasztani a tapasztalatainkat képpel is.