Naiv özvegynek kapkodnia kellett a fejét, hogy férje halála után ne húzzák le minden sarkon:

Férjem májusban itthon halt meg: sajnos, tudtam, hogy ez be fog következni, nagybeteg volt. Mindent beszereztem, hogy a halál beálltát követően tudjam, mit kell tennem: egy ismerősömmel  - aki temetéssel foglalkozik - megbeszéltem, kit kell majd felhívnom, hogy elvigyék a holttestet, s kivel fogom majd eltemettetni. Felhívta a figyelmem arra is, hogy nagyon legyek észnél, mert a gyász nagy üzlet, s igyekeznek lehúzni majd, hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a gyászban meggyötört ügyfelek mindenre kaphatók. Nos, a halál beálltát követően kihívtam a kerületi ügyeletet, egy nő és egy férfi érkeztek a helyszínre, és nekiálltak kitölteni a nyomtatványokat. A hölgy felém fordult:

 --- ééééééés, a temetésen gondolkodtak már?!

 Mondtam, igen, és átnyújtottam a telefonszámot, kit kell felhívnia a szállítás ügyében. Ezen kis huzakodás alakult ki, mert a hölgy nem fogta fel, hogy kész helyzet elé állítottam, de a végén csak felhívta a számot és így történt, hogy a halál beállta után két órával el is szállították a holttestet. (Mint megtudtam, máshol ez több óra   - jelentős többletköltséggel.)

Ezek után el kellett mennem a helyi ANTSZ-hez, hogy beszerezzem a hamvasztáshoz szükséges engedélyt. Ott Leültettek, majd a hölgy megkérdezte:

- éééééés, a temetésen gondolkodtak már?

Mikor újfent biztosítottam őket, hogy minden sinen van, csak az engedélyre várok, akkor előjött egy doktornő és közölte velem:
- Van egy kis probléma. A helyszinen a kollegák nem töltöttek ki egy mezőt, ami nélkül nem tudom kiadni az engedélyt!
Ránéztem, és megkérdeztem:
- Ön szerint ehhez nekem MI közöm? Kellett volna talán vezetnem a kezét? Vagy leellenőriznem, helyesen töltötte-e ki a nyomtatványt?
Öt perc múlva kezemben volt az engedély....
(Megtudtam, hogy egyes temetkezési cégek a helyszinelő és közreműködő orvosoknak fejpénzt, 25 ezer forintot fizetnek, ha kuncsaftot küldenek.)

Ahogy lezajlott a temetés, kezdődött egy újabb procedúra, a szolgáltatások lemondása illetve névátírása. A mobiltelefon lemondása külön tortúrával járt, hiába mutattam be a halotti anyakönyvi kivonatot, a számlák tovább érkeztek, elhunyt férjem nevére, mintha MI se történt volna. A harmadik ilyennél eluntam, és irtam egy levelet nekik: megírtam, hová van eltemetve, és ha úgy gondolják, hogy halálában is szüksége lehet a mobiltelefonjára, oda sziveskedjenek a számláikat küldeni, aztán majd értesítsenek, ha sikerült vele felvenni a kapcsolatot..(( Ezután az elnézést kérő levelek jöttek, amit időnként az megszakított néhány számla...(((

Mindezekkel csak azt akartam érzékeltetni, hogy itthon egyáltalán nincs kultúrája se a temetéseknek, se a körülötte lévő ügyintézéseknek, nem elég a gyász, ha valaki nincs a topon, könnyen találhatja a legmélyebben magát...(((