Egy közeli hozzátartozó elvesztése nemcsak érzelmi traumát jelent, hanem sokszor óriási anyagi megterhelést is a családnak. A kiadási problémának az enyhítésére a cihában gyűjtött temetéspénztől a kegyeleti biztosításokig terjedő széles skálán többféle megoldás létezik. Utóbbinál szokás szerint nem árt elolvasni az apróbetűs részeket, általánosságban pedig ajánlom a Kiszámoló blog idevonatkozó passzusát. (Illusztráció: Jan Toorop:Halál, hol a te győzelmed? című képe) 

UPDATE Kiszámoló Miklós közben megírta a konkrét ügyben is a tanácsát: A pénzügyi felügyelethez kell fordulni, Ide írjon: ugyfelszolgalat@mnb.hu 

Sziasztok!

Egy koránt sem vidám sztoriba futottam bele.

 A történet 2013 májusban kezdődött. Édesapám egyedül élt, és közölte, hogy kötött egy biztosítást. Amennyiben bekövetkezik vele az elkerülhetetlen, a biztosító állni fogja a temetését, azaz 300000Ft-ot utal nekem. Nos kicsit szkeptikus voltam, de mondom legyen így, ha Neki ez megnyugvás részemről oké.

Mint később kiderült ezért a szolgáltatásért 8600 Ftot kellett fizetnie 3 havonta.

2018. decemberében bekövetkezett, sajnos a dolog. Még a kórházban is mondta, hogy a kötvény a fiókban elküldöd és jön a pénz. Mondom persze velem haza.  Hát nem jött.

Na és innen indul a sztori izgalmasabb része.

Egy haláleset rengeteg gyakorlatias elintéznivalóval jár, ami komoly terher ró az érzelmileg amúgy is megviselt családra. Ha ilyenkor nem jön össze vaami, az különösen fájdalmas.

Telekom - kell az ügyfél ha halott is

Kedves Hilda!

Nem az összeg nagysága, hanem a hozzáállás sértő.

Anyósom 07.21-én elhunyt. Temetés után elkezdődött a szokásos procedura a szolgáltatókkal. Ment minden a vártnál simábban, kivéve a szuper Telekom.

Egy vezetékes telefonszámot próbálunk megszüntetni, de sajnos nem sok sikerrel. Személyes ügyfélszolgálat már nincs a városban, a telefonost kivárni képtelenség, maradt az online. Felmondónyilatkozat kitöltve elküldve, + a halotti anyakönyv szintén. Honlap szerint ilyen esetben 1 munkanapon belül a szerződést megszüntetik. Nem szüntették meg, válasz sem jött , sem levél sem telefon, sem email. Július 31-én újabb email. Válasz nincs a mai napig, telefonvonal él. Ma újabb email nekik, de küldöm ide is, mások okulására. Gondolom szüksége van a Telekomnak a havidíjra, hiszen telefonálni már nincs kinek.

Egy haláleset sok szomorú kötelességet ró a valószínűleg amúgy is rossz állapotban lévő családtagokra, így különösen szerencsétlen ügy, ha ilyenkor bénázik valamelyik hivatal. Ez történt szegény Ádám a "néhai" Vénszivar.(míg te azzal ki nem tiltottál! esetében, aki hiába tett eleget bejelentési kötelzettségének időben, az állami szerv működése igencsak döcögött. De vajon miért fogamazzák meg ilyen hevenyészve a kérésüket, és miért nem küldik az ilyen típusú levelet ajánlva, hogy biztosan eljusson a címzetthez? 

Üdv helga! 

Már a megszólítással magam alatt vágom a fát, de én már csak a találkozó s a "méhkirálynő" átadása utáni vesszőfutásod okán így "nyomom"!:)

Éppen két hónapja elhunyt édesanyám. Van olyan ismerősöm, akinek szintén az anyja 3héttel előtte hunyt el s ő mondta, hogy a halál után, még a következő hónapban jön egy nyugdíj! Mivel a nyugdíj kifizetés napja fix ezért a kijelölt napon átmentem az üres lakásba s úgy mint máskor jött is a póstás s hozta a havi nyugdíjat, amit én átvettem. Bízom benne, hogy ez így teljesen szabályos volt, nehogy a postásnak baja legyen! Egyébként kb. másfél éve van egy hivatalos irományom arról, hogy mivel jó anyám már mozgásképtelen volt, ezért minden ügyében én járhattam el.

És nem, ez nem egy Örkény egyperces első mondata, hanem állítólag az áramszolgáltató hivatalos levele. Mégis mit gondolhatott az, aki ezt fogalmazta, kinyomtatta, aláírta? (a képet innen kölcsönöztük)

Kedves Homár!

Sajnos kénytelen vagyok végigcsinálni egy haláleset ügyintézését, ami első ránézésre könnyűnek tűnt, de a valóságban nem is olyan egyszerű. A szolgáltatók valamiért tabunak tekintik a halálesetet, honlapjaikon (ha van is), az erre vonatkozó eljárás egyszerűen hiányzik.  

Nyugdíjas anyósom egyedül élt, albérletben, egy bankszámlán kívül semmilyen vagyontárgya nem volt. A lakást nyilván rövid időn belül ki kellett üríteni, szolgáltatásokat lemondani. Gondoltam, talán ez nem lesz túl bonyolult, pedig de:

Naiv özvegynek kapkodnia kellett a fejét, hogy férje halála után ne húzzák le minden sarkon:

Férjem májusban itthon halt meg: sajnos, tudtam, hogy ez be fog következni, nagybeteg volt. Mindent beszereztem, hogy a halál beálltát követően tudjam, mit kell tennem: egy ismerősömmel  - aki temetéssel foglalkozik - megbeszéltem, kit kell majd felhívnom, hogy elvigyék a holttestet, s kivel fogom majd eltemettetni. Felhívta a figyelmem arra is, hogy nagyon legyek észnél, mert a gyász nagy üzlet, s igyekeznek lehúzni majd, hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a gyászban meggyötört ügyfelek mindenre kaphatók. Nos, a halál beálltát követően kihívtam a kerületi ügyeletet, egy nő és egy férfi érkeztek a helyszínre, és nekiálltak kitölteni a nyomtatványokat. A hölgy felém fordult:

 --- ééééééés, a temetésen gondolkodtak már?!

 Mondtam, igen, és átnyújtottam a telefonszámot, kit kell felhívnia a szállítás ügyében. Ezen kis huzakodás alakult ki, mert a hölgy nem fogta fel, hogy kész helyzet elé állítottam, de a végén csak felhívta a számot és így történt, hogy a halál beállta után két órával el is szállították a holttestet. (Mint megtudtam, máshol ez több óra   - jelentős többletköltséggel.)

Eddig sem nagyon zavarta a szolgáltatókat, ha a) nem történik tényleges fogyasztás az előfizetés helyszínén, b) az előfizető elhunyt c) az előfizető nem is volt soha. Péteren most 3 havi díjat szeretne behajtani az Invitel, bár se örököse, se lakótársa nem volt nagyapjának:

Nagyapám júliusban elhunyt és a papírja rendezgetése közben talált szolgáltatói számlák alapján mindegyiket tájékoztattam erről a tényről. Semmi gondom nem is volt velük, mindegyik normálisan állt a kérdéshez, rendeztünk mindent. Gondoltam én, egészen tegnapig. Tegnap hívott testvérem, hogy az én nevemre, de nagyapám lakcímére jött egy tértivevényes levél az Inviteltől, amit ő átvett helyettem. (No comment, tudom, már én is gratuláltam neki emiatt.) Persze, hogy fizetési felszólítás, a július, augusztus, szeptemberi díjakkal kapcsolatosan. És behajtással fenyegetés, ahogy kell.

Bálint nem igazán érti, miért nem adja vissza a MÁV a jegye teljes árát, minthogy Budapestről Kőszegre menet Kelenföldig jutott, amikor valaki a vonat alá ugrott:

Vajon van olyan az olvasók között, aki utazott vonattal, Budapest határain belül 14 percet 1500 forintnál drágábban? Újságíró vagyok, egy színházi előadás miatt kellett volna a Kőszegi Várszínházba utaznom, amihez jobb híján a MÁV remek szolgáltatásait kellett igénybe vennem. Mint a színházi előadások általában, ez is este 7-kor kezdődött, így a 14:10-kor a Keletiből induló vonatra vettem jegyet, mert két óránként indul „normális” (szűk három és fél órás) menetidejű járat Kőszeg felé. El is indultam, hogy aztán szinte azonnal, Kelenföldnél meg is álljunk. Valaki a vonat alá ugrott, helyszínelés órákon át, szálljunk le, ennyi. A kérdésre, hogy akkor innen hogyan tovább, a vasutasok a vállukat vonogatták, aztán közölték, hogy mindjárt jön „a következő vonat”, az majd továbbvisz. Na ja, csakhogy a következő vonat egy tetű lassú személyvonat volt, aminek csak a Szombathelyig tartó szakasza négy és fél (!!) órás, és akkor hol van még Kőszeg. A következő Intercity viszont csak másfél óra múlva jön, úgyhogy ugyanott vagyunk: menetrend szerint (haha) mindkettő hétkor lett volna Szombathelyen.

Zoltán családja elhunyt édesanyja után több banki kölcsönt is örökölt. A bankok tolerálták a helyzetet és egy kivételével mind elengedték a felgyűlt kamatokat, valamint többségében a részletfizetést is engedélyezték a gyászoló hozzátartozóknak. Kivéve az Allianzt, aki inkább azonnal a bírósághoz fordult, még a bíró szerint is indokolatlanul.

Édesanyám 2008 év végén hunyt el betegségben. Édesapámmal és bátyámmal élt együtt, de ennek ellenére a család nem tudott róla, hogy Édesanyám több bank felé is van kölcsönszerződése. Azaz néhányról tudott, de azt nem, hogy pontosan milyen bankok felé, milyen összegekkel is pontosan. Ezen lehet vitatkozni, hogy miért nem mondta el Édesanyám, de a történeten nem változtat.

A magyar cégek, önkormányzatok és kormányszervek mind-mind az ügyeleikkel történő kommunikáció nagymesterei, miért maradna ki a sorból az egészségügy? A Naiv Ember persze hiheti, hogy ahol egészség és betegség, meg élet és halál a tét, ott azért kétszer meggondolják, mit és hogyan mondjanak. Mondjuk így, nem ez a mindennapos tapasztalat. BT barátjának családja például köpni-nyelni nem tudott, amikor rövid szöveges üzenetet kapott a kórháztól, hogy meghalt a nagypapa. Azt se tudták, morbid vicc-e az SMS, a telefont a kórházban nem vették fel, így időbe telt, míg kiderítették, a hír sajnos igaz. A finomlelkű kórház sztorija alant következik. Már bejelentkeztünk egy igazgatónál, hogy rákérdezhessünk, ez ugye csak kivételes baki volt, nem pedig a gyakorlat?

Ritka pillanat, ha műfajteremtő piaci szereplőt köszönthetünk a Homáron. Köszöntsük tehát hosszú, ritmikus tapssal az Év Marketingötletének kitalálóját, a bodméri Balogh sírkövest. Emberünk valami olyasmit művelt, mintha egy plasztikai sebész kitalálná, hogy ezentúl nem fog hagyományos újsághirdetésekkel vagy köztéri plakátokkal bíbelődni, ehelyett az utcán odalopózna a rondább járókelőkhöz, és egy óvatlan pillanatban az arcukra szögezne egy kis táblát az "Átszabatná vonásait? Elege van a füléből? A kollégái röhögnek az orrán? Forduljon doktor Kovácsevicshez!" felirattal. Hősünk nem az utcán, hanem a velencei temetőben találta jó ötletnek, hogy egy rajzsszög és egy laminált reklámlapocska segítségével megspammolja a sírkő helyett snassz fejfával felszerelt sírokat. Kuang Eleven nem érti a modern reklámmódszereket, ezért mintha felháborodott volna. Levél és fotók alant: