Nem csak az ELMŰ kedveskedik előfizetőinek egyre gyorsabb kikapcsolással, az E.on sem filozofál sokáig, ha egyszer nem jön időben a pénz. Más kérdés, hogy Gábor esetében egy váratlan, hóközi számlát nem sikerült csoportosan beszedni:

Egy elmaradt áramszámla ügyében hívom az E.ON ügyfélszolgálatot a 40/220 220-on. Hamar bejutok egy élő hanghoz. Bekéri a partnerkódot, egyezteti az előfizető nevét, a fogyasztói helyet, a telefonszámot, majd megkérdezi, én vagyok-e az előfizető. Igenlő válaszomra további személyi adatokat kér: születési idő? Na, ekkor megakadok. Egész életünkben nála, illetve a privatizálás előtti elődjénél voltunk-vagyunk áramelőfizetők. Sőt, kisebb kitérővel gázelőfizetők is. Néhány, figyelmetlenség miatti fizetési késedelemtől eltekintve legfeljebb csak a villanyóra-leolvasási gyakorlatuk miatt volt panaszom. Átalányt fizetünk, korrekt év végi elszámolással. A díjat emberemlékezet óta csoportos beszedéssel egyenlítjük ki. Csak elektronikus számlát kérünk, és az internetes ügyfélszolgálatát használjuk, így is egyszerűsítve és olcsósítva az ő dolgukat és a saját dolgunkat. Akkor most mi változott, hogy az eddigieken túl még több személyes adatra van szükségük?

A kólszenter közli, hogy július 1-től változott az adatvédelmi törvény, és az ügyfelek érdekében be kell kérni személyes adatokat. Hogy ne élhessenek vissza a nevükkel. Miért nem elegendőek azok az adatok, amelyeket eddig be kellett mondani? Mert ezt írja elő a törvény. És ha most nem hívom fel őket? Ők csak akkor ellenőrzik az adatok meglétét, ha az ügyfél ügyintézni akar. És ha most egy emailt írtam volna az ügyfélszolgálatnak? Akkor azt elfogadták volna, mert az email cím rögzítve van a rendszerben, és az azonosít(!).

Jó, nekem ezt át kell gondolnom, akkor egyelőre nem folytatom, és majd írok egy emailt, ha meggondolom magam. De azt már nem lehet, mert ő rögzíti a rendszerben, hogy felszólított a személyes adataim közlésére, erről ennek a telefonbeszélgetésnek a hangfelvétele tanúskodik, és ettől kezdve már csak ügyfélszolgálati irodában személyesen intézhetem az ügyet, ott pedig igazolvánnyal kell igazolnom magam. De ha nem fogadja el, hogy én a beszélgetés elején NÉGY adattal igazoltam magam, és ez neki nem elegendő, honnan tudjam, hogy én tényleg az E.ON-nal beszélek? Hát onnan, hogy az automata bemondta, hogy ez az E.ON ügyfélszolgálat(!).

Teccik érteni. A történetben nem az a végtelenségig bosszantó, hogy egy szolgáltató akarja bekérni olyan  személyes adataimat, amelyek nélkül eddig is tökéletesen rendben zajlott minden: ők szolgáltattak, én fizettem. Hanem az, hogy az ÉN ÉRDEKEIMre hivatkozva, egyoldalúan, és a józan észt meghaladó módon teszik mindezt.

Már az ellen is berzenkedem, ha a bankfiókomban (amely évek óta vezeti a számlámat, és ahol ismernek), a személyes ügyintézések alkalmával lakcímkártyát kérnek, nem elég esetleg egy bankkártya, pedig ez „egyszerűsített” azonosításnak minősül. Az azonban, hogy egy ellenőrzési pontokkal már többszörösen bebiztosított, és velem kapcsolatban évtizedek óta jól működő rendszerhez további személyes adatokat is meg kell adnom, a teljes értelmetlenség, a szolgáltatási (vállalkozói) szférára átsugárzó túlburjánzott államigazgatás, és – ha ez tényleg jogszabályi kötelezettsége a szolgáltatónak – az idióta jogalkotás újabb szemléletes példája.

Mert mi értelme van annak, hogy az ügyfélszolgálat a különböző csatornáin eltérő azonosítási követelményeket alkalmaz? Miért elég egyik csatornán az email cím és egy jelszó, a másikon miért kell négy már rögzített plusz ki tudja mennyi további személyes azonosító adat (a postai levelezéssel mi lesz)? Miért kell nekem a cipőméretemet megadni, amikor a géphangról el kell hinnem, hogy ő nem a 112-es segélyhívó, hanem az E.ON? (ez nyilván hülye felvetés, csak az aránytalanságot akarom szemléltetni mérgemben). És ha tényleg az ügyfél érdekében történik, miért nem csak az olyan tranzakcióknál követelik meg, ahol az ügyfél (vagy a személyével visszaélő csibész) kötelezettséget vállalna?

Miért kell mindez a hercehurca, ha mindössze azt akarom megtudni, mikor küldtek nekem állítólag egy hónapja már felszólítást, amit nem vettem figyelembe, ami miatt most küldték a „díjtartozás miatti kikapcsolás végrehajtásáról” értesítő levelet, továbbá „kikapcsolási felszólító és szerződés felmondó” levelet egy olyan befizetetlen számla miatt, amely az évek óta szokásos fizetési gyakoriságtól eltérően „félhavi” fizetési határidőre volt kiállítva, akkor éppen nem volt a számlámon pénz, ahonnan leemelhették volna, és azóta már a megszokott határidőre kiállított következő számla összegét csoportos beszedéssel sikeresen le is emelték?

Nem tűnik fel senkinek az E.ON ügyfélszolgálatán, hogy az ügyfél fizetési hajlandósága (a csoportos beszedés eredményessége) viszonylag magas, a be nem fizetett számla után következő számlát rendezte, és csak valami malőr fordulhatott elő a hülye ügyfélnél, nem újabb sarcot akar kivetni a gaz multira nemfizetés formájában? Miért kell rögtön akasztással fenyegetni?

Azzal persze tisztában vagyok, hogy az én kósza anyámat, ha nem olvasom el az első figyelmeztetést (amit időközben az email-kukában megleltem), de azért az mégis csak tanulságos, hogy a sikertelen csoportos beszedésről SEM a bankom ebank-rendszere, SEM a számlagyűjtő és -továbbító rendszer, SEM a szolgáltató könyvelési rendszere nem képes egy-két napon belül egy nyüves figyelmeztetést küldeni. Semelyik szolgáltatónál, semelyik számlagyűjtő rendszernél (Távszámla, Számlaközpont, stb.). Ezért aztán, ha az ügyfél a saját hibaszázalékát minimalizálni akarja, a havi sok-sok fizetési határidőnél állandóan járnia kell a szolgáltatók, közreműködők, szereplők e-oldalait, és ellenőriznie kell, hogy elment-e rendben, leemelték-e rendben.

Mert ha a hülye ügyfél akár egy kis figyelmeztetést kapott volna, azonnal befizette volna a meghiúsult tranzakció 14.263,- Ft elmaradt áramdíját, mint ahogy most azonnal megtette, kipótolva 40+540 Ft felszólítási költséggel, öt oldal színes nyomtatású, OCR-csekkes, tértivevényes postai ítéletvégrehajtási értesítő hatására. Már csak azt nem tudja pontosan, hogy a kikapcsolásra november 4. - december 3. (egyik levél), vagy november 13. - november 20. (másik, ugyanabban a borítékban érkezett levél) között került volna sor.