Sándor szerint a belvárosi közértben rájöhettek, hogy úgyis mindent elvisznek a turisták, ezért aztán nem szelektálják ki, az elhunyt tejtermékeket és kenyereket a polcokról. Ő már többször vitt haza, aztán vissza 2-3 napos vagy lejárt cuccot. Legutóbbi visszavitt kenyere miatt lökdösődés alakult ki, de az orbibálás minden alkalommal alap:

E levelet nem személyes sérelem, hanem, úgymond a jövőbe és a változásba vetett hit íratja velem. :-) Az Apáczai Csere János környékén az egyetlen nagyobb vegyesbolt a (Régiposta) sarki CBA, az elmúlt kb. másfél évben itt szerzett tapasztalataimat szeretném a nyilvánosság elé tárni. Az utca amúgy is elég gázos a Váciról erre kóborló, részegen üvöltő turisták, a Marriott mögött pakoló, állandóan járó motorú buszok, valamint a folyamatosan szirénázó diplomáciai konvojok miatt, bevásárlás szempontból viszont a helyzet siralmas. CBA-nk arra ugyanis nem alkalmas, legfeljebb nosztalgiázni: az egész leginkább olyan, mint egy ótvar áfész szaküzlet, ami makacsul ragaszkodik a kommunizmusban felvett szokásokhoz. Egy átlag bevásárlást biztosan nem lehet itt elintézni, alapvető élelmiszerek helyei állnak üresen a polcokon, a csemegepult lepukkant, választéka rosszabb mint egy bukarestinek. Ami van, az általában napok óta bontott, a sajtok szélei sárgák, a felvágottak szárazak, a császárszalonna nyálkás.

Nyitáskor soha sincs friss tej (PEDIG 8-9KÖRÜL NYITNAK!!!), de a tejek között ugyanabból a márkából többször egy hét dátumkülönbség is van, vagyis a napokig ott álló terméket tovább árusítják - nyáron is. Persze értem én, hogy a szavatossága még jó, de ki akar egy hetes tejet venni, ha lemegy a boltba? Többször vittem vissza büdös tejet, savanyú vajat, romlott tejfölt, stb.

Még rosszabb ez a helyzet a pékáruknál, ahol szintén előreteszik a 2-3-4 napos kenyereket, itt a lejártakat sem dobják ki, többször kellett szólnom, hogy penészesek. Nem egy, hanem tíz. Hosszas percekig kell álldogálni a kenyerespolc előtt és hasonlítgatni, nézegetni a dátumokat: melyik a legfrissebb? Ha ezt egyetlen alkalommal is elmulasztja az ember, otthon jön az idegroham: MÁR MEGINT száraz!

Mivel mi ugyanannak a háztömbnek a másik sarkán lakunk, ahogy fennt írtam, már többször is visszavittem, többféle terméket. De most őszintén, 2013-ban, Budapesten, ki akarja így élni az életet? A vásárlást nem kétségbeesett összpontosításként, inkább úgy képzelném el, hogy ábrándos, távolba révedő tekintettel leemelem a polcokról a friss, finom árut, fizetek és otthon elégedetten fogyasztok.

De nem, itt csak most jön a harc: a visszacsere minden alkalommal igazi botrány: a vörös hajú üzletvezető asszony az első kérdésre vagy panaszra ordít, káromkodik. És ezt a legkisebb túlzás nélkül írom. Udvariasan megkérded, miért nincs friss tej? Miért van kinn a polcon a tegnapelőtti kenyér? Miért nincs tonhalkonzerv vagy zöldborsó? Azonnal támad, és minősíthetetlen hangnemben, rettentő tenyérbemászó módon leugat és elküld a retkes francba. Egy értelmes, emberi mondatot nem lehet vele váltani.

Már kétszer írtam a panaszkönyvbe, hasztalan.

Ma reggel is arra jöttem fel, hogy akkora hülye voltam, hogy megint háromnapos kenyeret hoztam fel, ezúttal azonban a szokásosnál is jobban eldurvult a helyzet: öt perc múlva a kicserélési kérésem egy (hol van a számla, nem is itt vettem?) kukaborogatós, lökdösődős, utcán mocskolódva üvöltözős közjátékba torkollott, aminek a végén úgy döntöttem, elég a vásárlók könyvéből. A központban XY-hoz irányítottak, úgyhogy írtam egy kedves levelet Neki és Nektek is.

Hangsúlyozom, hogy a fentiek folyamatosan és állandóan, hónapok óta fennálló állapotot tükröznek.

Ja, és talán az sem elhanyagolható szempont, hogy naponta százával mennek be ebbe a szégyenbe a külföldi turisták...