Ha nem lenne olyan drága a DNS-vizsgálat, könnyű lenne beazonosítani ezt a tahót:

Nagy divat szidni a vasutat, hogy régi járművekkel szolgáltat, de ilyen utazóközönségnek új vonatot venni olyan, mint disznók elé gyöngyöt szórni.

A mai délután a Déli pályaudvaron az egyik elővárosi vonat kocsijában szerettem volna helyet foglalni. Nagy szerencsémre nem ültem le azonnal, kinéztem az ablakon, és leülés előtt vettem észre, hogy "valami" van az ülésen, és az nagy valószínűséggel nem tojásfehérje, hanem fehér lekvár.

Szóltam a jegyvizsgálónak, aki be is telefonált a takarítóknak. Köszönet illeti a korrekt, elvárható intézkedésért. 3 fős hadsereg jött a pármilliós túlerő legyőzésére. A hadművelet abból állt, hogy egyikük partvissal szétkente, majd egy talán tisztítószeres ronggyal megdörgölte. Tudom, a folttisztítás egyik lehetséges metódusa akkorára növelni a foltot, mint az őt tartalmazó szövet, de hát azért mégis... "Mentségére" szóljon, utána legalább kidobta a rongyot. Azt hiszem, nem szívesen mennék hozzájuk vendégségbe, ha otthon is így "takarítanak". De ezt fizetésért művelni egy ilyen frekventált helyen, minősíthetetlen! (Ezt természetesen nem a vasútnak rovom fel, ez a külső cég és az illető dolgozó sara.)

A Nyájas Olvasókat ezúton biztatom, kommentben osszák meg minél kreatívabb ötleteiket, hogy a jövőben hová vesse magját a cseppet sem "kedves" ellenben fantáziátlan és egyben tajprosztó utastárs. Hátha valamilyen formában eljut hozzá, és okul belőle.