Nem derült ki, hogy Niki olvasta-e tegnapi check in agentünk népnevelő írását, mindenestre gyönyörűen rímel rá a levele. A probléma a kézipoggyász mérete körül bontakozik ki. Levélírónk alaposan megsorozza a földi személyzetet, de kap egy szúrást a Tesco is. Bevallom, többedszerre sem sikerült megértenem, hogy az utolsó bekezdés hogy kapcsolódik a történethez, azt meg még kevésbé, hogy egy bárányhimlős gyereket hogy lehet leszállítani egy repülőgépről. MERT MIT KERES OTT EGYÁLTALÁN???

Segítő Orsiként meggugliztam ezt a fül dolgot, és ezt találtam a Wizz Air honlapján lévő üzletszbályzatban:
14.1.3. Kézipoggyászként utasonként kizárólag egy darab, legfeljebb 10 kg súlyú, 56x25x45 cm összméretű csomag fuvarozható. A méretbe beleszámítanak a kerekek, fogantyúk és külső zsebek is. Minden olyan Kézipoggyász után kezelési díjat számítunk fel, amelynek mérete meghaladja a 42x25x32 cm összméretet, egyébként a Kézipoggyászt ingyen fuvarozzuk. A Kézipoggyász fuvarozásárért fizetendő kezelési díj összegéről Telefonos Ügyfélszolgálatunknál és Honlapunkon tájékozódhat.

2014. július 16-án a kora reggeli géppel Eindhovenbe utaztam (W6 2271). Tapasztalt, sokat látott fapados utas vagyok, évi 3-4 úttal, nincsenek illúzióim, miért ilyen olcsó diszkont légitársasággal repülni.

Nos, a fent nevezett napon egy kisméretű kézipoggyásszal készültem, a bőröndöt korábban a Tesco-ban vásároltam, rajta a nagy matricával, hogy ez bizony megfelel a légitársaságok kis poggyászra vonatkozó szabványméretének. Hiába kínai gyártmány, mégiscsak egy nagy cég árulja, nyilván megmérte a Tesco mielőtt ráírta - gondoltam...

A beszállókapuk előtt lévő hölgyeménynek azonban komoly gondja akadt a csomaggal, ugyanis
a bőrönd műanyag füle (!) túllógott a megengedett méreten, mintegy 2 cm-rel. A csomag maga
szabványos méretű volt, de sajnos a füle mér nem fért bele a 42 cm-es magasságba. A hölgy közölte, hogy itt és most pótdíjat kell fizetni, 15 000 forintot!

A fülkérdésről azóta sem találtam állásfoglalást sehol, hogy vajon a 42 cm az füllel vagy fül nélkül értendő, nyilván nem találták ezt olyan kritikus kérdésnek, hogy külön megemlékezzenek róla a szabályzatban. A beszállókártyán lévő móricka-árbáról az derül ki, hogy a fül nem számít a 42 cm-be, de sajnos mondhattam én bármit, hajtatatlan volt a hölgy. Próbáltam győzködni, hogy ne viccelődjön már, ez egy szabályos bőrönd, ez csak a füle, legyünk reálisak, de egyre idegesebben azt mondta, hogy a szabály az szabály és bizony a fül is számít.

Gyors fejszámolás után realizáltam, hogy jobban járok, ha nejlon-zacskóba pakolom át a holmim és bőröndöt otthagyom. Hát ezt sem lehetett akárhogyan, csakis nyitott állapotban, a fal mellé tehettem a bőröndöt, különben 60 ezer a bírságság! Mi van?! Bilincsbe nem vernek?

Itt szakadt el a cérna végképp, ezért szerettem volna a hölgy felettesével beszélni, akivel nem lehetett, majd kértem legalább az ő nevét, hogy panaszt tehessek, de közölte, hogy nem vagyok hatóság, és letakarta a névtábláját. Majd szerettem volna egy képet készíteni a bőröndről, hogy megmutathassam a Tesco-ban, hogyan jártam a portékájukkal, de mivel ez már a biztonsági zóna, ezt sem lehetett. Így ott álltam én és a nejlonszatyrom, kiszolgáltatva egy tejhatalmú, frusztrált nőszemélynek, aki mint utólag kiderült, többünket megszívatott aznap. Később ugyanis láttam másokat, amint a szintén szabványos Dunlop és Samsonite márkájú kisméretű bőröndjükön LARGE felírat fityeg. Ők kifizették a 15 ezret, a feldúlt arcuk is erről tanúskodott.

A beszállókártyák ellenőrzésével foglalkozók sajnálattal nézték a cirkuszt, állításuk szerint gyakran történik, hogy kifogunk egy szőrös szívű biztonsági őr brigádot, ők meg ilyenkor csak figyelik messziről a mozit, ma melyik fizető utast hogyan szívatják. Később a gépen a Wizzair utaskísérői is maradéktalanul segítőkészek és empatikusak voltak, hoztak nekem nagyobb szatyrot, segítettek pakolni.

De akármennyire is mosolyogtak, nem tudtak sem engem a szatyrommal, sem a másikat a kidobott 15 ezerével boldoggá tenni, pedig nekik aztán, semmi, de semmi közük sincs ehhez. Őrület az egész, tényleg semmi emberségesség, belátás, józanész sincs a reptéri dolgozókban? Ki adja nekik az ukázt és mégis mi célja vele, hogy egy rakás embert megszívasson? Jutalékot kap a pótdíjakból, mint a parkoló őrök? Vagy csak ennyire lelkesen végzi a nagyon fontos munkáját, ettől érzi magát fontosnak a világban? Nem tudom, melyik a rosszabb...

A nem kicsit profithajhász Wizzairről csak annyit, hogy amikor a bárányhimlős gyerekkel leküldtek a gépről ingyen írathattam át a jegyünket más időpontra, mert a pöttyös három éves az mégiscsak egy nyomorult beteg kölyök, aki ráadásul pityereg, mert nem tudja, mi van, tán nem rajta kéne a havi profitelmaradást behozni. Nem volt gyomra a Wizzair munkatársainak hogy még ők is szívassanak az átírási költségekkel. Végülis mi ehhez képest egy bőrönd füle és x embernek elcseszni a napját?

Niki