Látom magam előtt, ahogy öntudatosan ül a méretes pocak körül, ülés hanyag, fekvő pozicióban, könyék kivetve, félkézzel vezetve tolja az ipart meg az észt. Jujj de jó lesz,a mikor kiöregedIk ez a típus! De az első kommentek alapján nem mindeki ért egyet velem, úgyhogy klikkoljatok vadul, lássuk mit gondolnak a Homár-olvasók.

Szerda éjszaka - október 1. - egy barátnőmmel ketten taxit hívtunk, mint ahogy tettük ezt már néhányszor. A Főtaxit, mert éppen az jutott eszembe.

A Király utca sarkára rendeltem az autót, a taxi 6-8 méterre a saroktól megállt és dudálgatott, hogy vegyük észre (már ez is kicsit fura volt). Odamentünk, tisztáztuk, hogy mi hívtuk, beszálltunk, a jó ötvenes sofőr pökhendi drágámozásba kezdett, valami olyasmivel indított, hogy na merre lesz az út, drágám.

Nyugodtan és halkan jeleztem, hogy ennél eggyel udvariasabban lehetne és bemondtam a címet. Mégis melyik Szilágyi Erzsébetbe, drágám, van egy pár a városban (sajnos a hanglejtést nem tudom visszaadni). Itt döntöttünk úgy, hogy taxi is van még a városban. Közöltem vele, hogy kiszállunk, ez a stílus nem fekszik, inkább adom a pénzem másnak, aki nem gondolja, hogy a seggéből rántott elő.

Így is tettünk, én hívtam a társaságot, kértem egy másik autót és bediktáltam a jelen lévő rendszámát, jelezvén, hogy érdemes lenne átgondolni az utasokkal való kommunikációt (ilyen helyzetekben meglepően jól és higgadtan fogalmazok valamiért). Ígérték, hogy küldenek másikat, majd öt néhány perc múlva visszahívtak, hogy nincs másik autójuk. Közben az említett sofőr a barátnőmet oktatta ki, mondván a lányai lehetnénk, ami egyrészt valószínűleg nincs így (persze örültünk, hogy hamvasnak nézünk ki), másrészt – ezt persze neki is elmondtuk – apánk sem beszél ilyen pökhendien velünk, ráadásul, ha egy szolgáltatást nyújt, nem azzal kezd, hogy hülyének nézi a klienst, mint ahogy mi sem.

Ő el, én hívtam egy másik társaságot (Taxi 4). Az egyik autójuk épp tőlünk néhány méterre állt, már pattant is ki belőle a sofőr, kérdezte, hogy mi hívtuk-e és hogy mi volt a közjáték, mert már azon gondolkodott, hogy odajön. Elmeséltük neki, ugyanúgy meg volt döbbenve, mint mi.

Mivel már volt olyan, hogy erőfeszítést kívánt az egyenes ülés a taxiban (nagyon régen, ugye), fontos megjegyezni, hogy sem részegek, sem szakadtak nem voltunk. Jól szituált, gyakorlatilag középkorú, alapvetően szinte kényszeres udvariasságra nevelt nők vagyunk mindketten.

A legjobban azt sajnálom, hogy nem írtam fel a taxis rendszámát, csak bediktáltam a társaságnak, bár maga a társaság is leszerepelt azzal, hogy nem voltak hajlandóak másik kocsit küldeni. A másik társaság sofőrje szerint azért, mert a sofőr beszólt nekik, hogy két részeg liba akadékoskodik, ne vigyék őket el.

A posztnak nincs tanulsága, maximum annyi, hogy örülnék, ha minél kevesebben utaznátok Főtaxival.

Update: Erről én lemaradtam, mert épp a társasággal beszéltem, de a sofőr úr még kikiabált néhányszor az ablakon, hogy nem kéne ennyit inni. (drágám)