Ezért muszáj minden alkalommal közvetlenül vásárlás után megnézni a blokkot:

Ma beugrottam - bárcsak ne tettem volna - a Sparba pár péksüteményért. Siettem, így bár soknak tűnt a fizetendő összeg, sajnos nem néztem meg a blokkot. Utána még posta, gyógyszertár, majd aztán otthon kipakolva csak a kezembe akadt a blokk, amitől aztán égnek állt a hajam. A négy darab valamilyen zsemleszerű (alig több, mint negyed kiló, lásd a fotón) a blokkon két kilónyi valamiként szerepel!

Vissza gyorsan a Sparba. (Sajnos így már egy jó óra múlva.) Pénztárosnak mondom mi van, hát ő nem tudja. Mit? Semmit. Szerinte ezt akkor kellett volna, mert hát így ezt én bárhonnan szerezhettem. He? Mondom neki, rajta van a blokkon a bolt címe, a pénztár és pénztáros kódja. Látszik, hogy ott vettem, mikor és kinél. Ő akkor sem tud (akar) semmit sem kezdeni vele.

Tamás nem mutatta meg a táskáját kifele menet, úgyhogy perpatvar lett belőle:

A mai napon a kispesti, üllői úti aldiba mentem vásárolni. Az egész boltban voltunk vagy 3-an vásárlók. Kifelé menet a pénztár után odajött az őr, hogy legyek szíves megmutatni a táskámat. Mivel nem volt alapos indok, nem említett felvételt, így úgy döntöttem, hogy nem mutatom meg a táskámat. Nem kekeckedésből, hanem mert semmi köze hozzá, hogy mi van benne.

Az őr erre közölte, hogy márpedig nekem meg kell mutatnom, mert valami apróbetűs táblácska van eldugva a bejárat mellett (szó szerint apró betűs táblát mondott) és odahívta a kollégáját is. Felszólított, hogy menjek velük hátra. Mondtam, hogy nem megyek. Mondta, hogy de. Erre mondtam, hogy akkor vigyen hátra. Akkor azt mégse, de én addig nem mehetek míg nem mutatom meg a táskám. Kértem, hogy akkor hívjon rendőrt és tisztázzuk az ügyet szakszerűen, vegyünk fel jegyzőkönyvet, stb. Ezt valamiért nem szerette volna a szakértő személyzet, hogy miért az nem tudom.