Az utazóközönség rém peches, a GYSEV meg elképesztő béna, mert Melinda leveléből is látszik, hogy  a rendkivüli helyzetekben elsősorban odafigyelést és tájékoztatást várnak az emberek. (Pinnye egyébként egy kicsi község, a hazai telefónia türténetének szempontjából mégis nagy jelentőséggel bír, Salamin Leó természettan tanár ugyanis Sopron és Pinnye közt hozta össze Magyarország első távolsági telefonbeszélgetését 1877-ben.)

Tisztelt Vezérigazgató Úr!

Szeretnék felháborodásomnak hangot adni, ahogy Önök, mint Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút Zrt. (GYSEV) kezelték június 9-én a Budapestről 19.10-kor indult 938-as számú InterCity vonat utasait.
A vonat 21.29-kor ért be Pinnye állomásra, ahol megálltunk. A vonatkísérő egy 10 perc elteltével - körbejárva a vonaton, mindenkihez egyenként odamenve - tájékoztatott minket arról, hogy Sopron állomás jelenleg nem tud vonatokat fogadni. Aztán eltelt 30 perc, és ismét azt jelezte, hogy sajnos a helyzet változatlan. De nem tudta megmondani, hogy küldenek-e buszt értünk, így azt sem, hogy érdemes-e szólni a környéken lakó ismerősöknek, hogy jöjjenek el értünk kocsival.

Látva az Önök fejetlenségét, közben mi szóltunk az ismerőseinknek, hogy jöjjenek el értünk Pinnyére. Aztán a vonat elindult Pinnyéről. Erre felhívtuk ismerőseinket, hogy mégse igyanak kávét este, és ne jöjjenek. Aztán a vonat megállt Fertőboz állomáson, és megint várakoztunk percekig, majd elindultunk, megálltunk, elindultunk, lassan mentünk, megálltunk. Végül közel 80 perc késéssel értünk be.

Közben Sopron vasútállomáson a ránk várakozóknak nem tudtak semmilyen felvilágosítást sem adni a vonatról. A személypénztárak bezártak, a biztonsági őr is azt mondta, hogy semmi információja, a hangosbemondó nem mondott semmit sem, a kijelzőről pedig eltűnt a vonat, semmilyen késéses sem írt ki. Az állomáson várakozók mobilon tartották a kapcsolatot a vonaton utazókkal.

Tisztelt Vezérigazgató Úr! Ön a saját utasai helyében hogyan érezte volna magát ezen a járaton és ebben a helyzetben?

Döbbenten vettem tudomásul, hogy az utasokkal való bánásmódjuk még mindig messze van az európai normáktól. (Leszámítva a vonatkísérőt, aki többször is körbejárt, mindenkinek egyesével szólt, és mindig elmondta, hogy sajnos nincs újabb híre.)

Jelen levelem küldöm az Index Tékozló Homár nevű blogjának is, bízva abban, hogy hozzám hasonlóan az Index olvasói is választ kaphatnak az alábbi kérdéseimre:

1. A vonat 21.29-kor megállt Pinnye állomáson. Mi változott meg 22.20-ra, amikor elindulhattunk, ha továbbra is megálltunk mindenhol (mert piros jelzést kapott a vonat), és ha egy sötét állomásra érkeztünk meg? Miért nem lehetett mindezt már 21.29-kor megtenni? Ki a felelős azért, hogy a vonatot feleslegesen várakoztatták? (Hiszen 22.20-kor sem változott semmit sem a helyzet, tehát ahogyan 22.20-23.00 között mentünk 40 percig, ugyanúgy mehettünk volna már 21.30-kor.)

2. Miért van az, hogy amikor megérkeztünk Sopronba a sötét peronokra (21.42 helyett 23.00 körül), nem voltak a vonatnál olyan GYSEV-dolgozók, akik a leszálló utasoknak világítottak volna, hogy ne essenek el leszállás közben?

3. Miért van az, hogy nem tájékoztatták a várakozó közönséget a vasútállomáson? 2015-öt írunk, az egyes utazásszervezők Twitteren/Facebookon keresztül minden változásról szinte azonnal tájékoztatják az utasaikat, Önök sem a vonat hangosbemondóján keresztül, sem a vasútállomáson nem tudtak semmi információt sem közölni.

4. Miért van az, hogy elhelyeznek ugyan szép utastájékoztató monitorokat a vonatokon, és lehet követni online a vonatokat a weboldalukon, de ilyen esetekben egyszerűen semmibe veszik az utasaikat? Napjainkban az információ igenis érték, és megérdemlik az utasaik, hogy tájékoztassák őket - arról nem is beszélve, hogy megérdemlik az utasaik azt is, hogy elszállítsák őket egyéb módon, ha éppen gond van a kötött pályával.

5. Tényleg nincs semmi protokolljuk arra, hogy mit kell tenni ilyenkor, ha egy probléma miatt nem tudnak vonatot fogadni? Hogyan kell tájékoztatni az utasokat, elszállítani őket Pinnye állomásról Sopronba, és kárpótolni őket az okozott kényelmetlenségekért?

6. Ön szerint nem lettek volna nyugodtabbak az utasok, ha 80 perc késés után leszálláskor valaki a GYSEV nevében elnézést kér az okozott kellemetlenségekért személyesen vagy a hangosbemondón keresztül?

7. Ön szerint nem lett volna egy kedves gesztus a GYSEV részéről, ha egy GYSEV-dolgozó az állomás bejáratánál az érkező utasoktól egyenként elnézést kér, és ad mindenkinek egy formanyomtatványt, amivel a több mint 30 perc késés miatt panaszt nyújthat be és visszaigényelheti a menetjegyének 25%-át? Este 23-kor már minden pénztár zárva volt...

8. De legfőképpen az érdekelne, hogyan lehet az, hogy amíg az Önök dolgozói kedvesek és segítőkészek (akár a személypénztárakban, akár a vonatokon), addig egy-egy, a normál működéstől eltérő helyzet esetén nincs egy olyan felelős, aki tájékoztatná az utasokat és a GYSEV saját alkalmazottait? (A vonatkísérő bármennyire is szeretett volna információt adni, csak azt tudta mondani, hogy nem tud semmit. S ugyanezt mondták a pénztárosok is az állomáson várakozóknak (amíg nyitva volt a pénztár), hogy nincs információjuk.) 

Döbbent csalódással, üdvözlettel:

Jambrich Melinda