A patinás hely a Léránt pince Badacsonyban, nagy kár, ha tényleg furkósbottal hadonászva kommunikálnak a vendéggel, az "Én nem fogok bocsánatot kérni egy nőtől" megközelítés meg nem bukolikus, hanem egyszerűen pronyó.

Természetesen megkérdezzük Lérántékat is az esetről.

Sziasztok,

Augusztus 27én párommal Badacsonyban töltöttük a napot. (én a pár férfi tagja vagyok) A nap második hosszúlépését a Léránt pince festői panorámájánál fogyasztottuk.

Hangulatunk addig volt csak jó, amíg a párom a mosdóból vissza nem jött, SÍRVA. Kiderült hogy egy látszólag ott dolgozó férfi gyakorlatilag követte őt egészen a WCig, és vállalhatatlan stílusban, ráförmedve utasította a WC ajtó becsukására. Ezt még, fasza csaj lévén, feldolgozta volna, de a mosdóból kifele, ugyanez az ember hasonlóan vállalhatatlan stílusban mint előtte, rámordult teljesen indokolatlanul “ugye a villanyt is képes lekapcsolni?!”

Én egy csöndes ember vagyok, hamarabb ‘nem megyek oda vissza soha’, de ezt kénytelen voltam szóvá tenni. Megpróbáltam elmagyarázni Károlynak hogy ez így nagyon nem oké, megsértette teljesen feleslegesen a páromat, és legyen szíves bocsánatot kérni. Károly:

Én nem fogok bocsánatot kérni egy nőtől

illetve “naponta húsz vendégre rá kell szólni hogy kapcsolják le a villanyt”. Majd háton forult és ott hagyott.

Jól nevelt kultúrált ember révén, és mivel emlékeztem hogy volt bent egy ott dolgozó Hölgy is, vissza vittem a használt poharainkat, azzal a céllal hogy felhívjam a Hölgy figyelmét arra a tényre hogy Károly egy paraszt, aki rontja a bizniszt.

Erre Károly felkapott egy furkósbotot, véreres szemekkel anyázott és fenyegetőzött. Azt gondolom ha az ott dolgozó Hölgy nincs jelen (aki amúgy azt gondolom Károly felesége) lenne néhány törött bordám. Ennek szemtanúja volt amúgy egy arra sétáló pár is, akik azonnal kifordultak a pincéből.

Írtam egy terjedelmesebb levelet a Léránt pincének is, bekopiztam alább, válasz még nem jött.

Tisztelt Léránt Pince,

Egészen egyszerűen nincsen rendben semmilyen formában, hogy nekem egy badacsonyi hétvégén egy borászatnál azon kelljen aggódnom hogy vajon elvernek-e egy bottal, ha a nem tetszésemet fejezem ki. Tettem ezt első nekifutásra teljesen kultúrált formában. Való igaz hogy második nekifutásra a szóhasználatom hagyott némi kívánni valót maga után, de nem hívtam volna Károly Úrat egy PARASZT-nak ha megfelelő úriemberséggel kezelte volna a teljesen felesleges megbántott menyasszonyomat. 

Minden körülmények között vállalom, hogy mi egy kultúrált egészséges értékrenddel bíró pár vagyunk. Ha az én párom egy kocsma/szórakozóhely/boros pince mellékhelységéből úgy jön vissza hogy megalázva, porba tiporva és lenézve érzi magát, akkor az úgy is történt. Márpedig ha ez így történt akkor én joggal várhatom el hogy miután mi a pénzünket és szabadidőnket töltjük ott, nem megfelelő bánásmód esetében tőlünk, és ebben az esetben a páromtól, BOCSÁNATOT kérjenek. 

Ezt kultúrált és visszafogott formában próbáltam Károllyal a teraszon négyszemközt megértetni. Hamar világossá vált Károly soviniszta megnyílvánulásából, hogy ő márpedig egy az Önök pincéjében a pénzét költő és megbántott NŐtől nem fog bocsánatot kérni. Ha ezt Károly jogosnak érezte akkor én továbbra is jogosnak érzem Károlyt egy PARASZTnak titulálni. 

Az egész ottani történésnek, és ennek a levélnek is elébe mehetett volna Károly, ha mosolyogva odalép a páromhoz, és közli vele, hogy nem azt feltételezi hogy nem kapott a párom megfelelő nevelést otthon, de sok vendég nem kapcsolja le a villanyt maga után vagy épp csukja be WC ajtót maga mögött.

Azt gondolom ez a legutóbbi mondat a probléma gyökere is egyben. Egyfelől, én mint kultúráltan szorakozó fiatal, elvárnám hogy feltételezzenek rólam és páromról alapvető készségeket, úgymint WC ajtó magunk mögött becsukását, villany lekapcsolását nem használatos helyiségekben, vagy épp a kézmosó használatát WC használat után. Azt is elvárom azonban egy badacsonyi pincében, ahol gondolom megfordul nem kevés 'jókedvű' társaság, hogyha a villany lekapcsolása ilyen heves dolgokat vált ki Károlyból, akkor szereltessenek fel mozgásrzékelős kapcsolót.

Azt gondolom, hogy az egész probléma olyan apróságokból épül fel Károly részéről, (ajtó becsukás, villany lekapcsolás) amiért egészen egyszerűen nem éri meg beletaposni egy Hölgy lelkébe. 

Továbbra is állítom, nekünk de leginkább a páromnak Károly tartozik egy bocsánat kéréssel.

Bár Károly saját magát nekem, mint a Léránt pince egy alkalmazottját mutatta be, de az a gyanúm hogy Ő igazából Léránt Károly maga, amitől ez a történet még szomorúbb.

És akkor Károly, megszólítanám így a végén magát is, de csak azért mert nekem ez az életemben egy nagyon fájó pont, valószínűleg fájóbb mint Önnek a WC lámpája, én NEM kurvaanyáztam ellentétben Önnel, habzó szájjal, egy furkósbottal a kezében, a hátam mögül... Továbbá tartom magam ahhoz is, hogy sem ott sem ebben a levélben nem próbáltam érvényesíteni az örök vendéglátós szakirodalmat miszerint "a vendégnek mindig igaza van".

Várjuk a bocsánat kérést.

Üdvözlettel
Pintér Dávid
(Ui.: természetesen a Tékozló Homár blogon a történet teljes egészében megtalálható lesz)

Ez egyszerűen nem jó. Ilyen nem történhet. Azt gondolom, elég szerények és önkritikusak vagyunk ahhoz hogy belássuk, ha mi voltunk a hülyék, de bárhogy forgatom, arra jutok hogy nem, nem mi voltunk hülyék. Ha nem éri meg kirakni nem gond, ha van olyan visszajelzés, ami szerint én nem viselkedtem helyesen meghallgatom, de hagyni hogy a földbe tiporják ilyen módon a páromat, nem fogom. (nem kétnapos szerelmesek vagyunk, ha ő sírva jön vissza valahonnan az igenis komoly sértés volt ránézve)

 üdv:

Dávid

UPDATE 21:01

A posztot elküldtük a Léránt Pincészetnek, ahonnan ezt a választ kaptuk.

Szeretnénk reagálni mi is, a másik fél az alaptalan gyanúsítgatásra, erre a teátrális, érzelmileg túlfűtött "fenyegetős" levélkére. 

Röviden, tömören szeretném leírni, hogy mi történt. 

Az Édesapám a hölgynek amikor bement a mosdóba, ami ugye a felső pulttal szemben van, szólt, hogy kívül van a villanykapcsoló, legyenszíves kapcsolja fel. Normális hangnemben. Egyébként az ajtó mellett van a villanykapcsoló, a kapcsoló felett van egy cetlire ráírva, hogy villanykapcsoló, mert tényleg sokan nyitott ajtónál végzik a dolgukat vagy sötétben, ami ugye nem túl szerencsés, mert a pultból látom, hogy mi történik...Cirka 2 méter van a pult és az illemhely között és egy kulturált ember bizony felkapcsolja a villanyt és becsukja maga mögött ajtót. Igen, meg lehetne oldani mozgásérzékelős rendszerrel, de nem ez a probléma forrása a levélben, nem is erről szeretnék írni. A mosdót én takarítom minden reggel, és naponta többször, mert én sem szeretek bemenni egy vendéglátóegységbe, ahol piszkos a mosdó. 

Az, hogy figyelmeztette Édesapám a Hölgyet, hogy ne sötétbe menjen be, azért kellene bocsánatot kérni? Hova megy ez a világ? Inkább Önnek kellene, hogy leparasztozta az Édesapámat. Legalább a korát nézte volna, a minimális tiszteletet megadhatta volna, de nem, parasztnak nevezte. A vendéglátónak köteles eltűrnie ezt a viselkedést? Én azt gondolom, hogy nem. Kicsit gondolkozzon el a levélíró, mert ezek után ne csodálkozzon, ha Édesapám megfogta a furkósbotot és kitessékelte őket a pincéből. Megalázás a mi oldalunkról történt... El van tévelyedve fiatalember! Ha Ön illedelmes, normális értékrenddel bíró, kulturált ember lenne, ahogy leírta magukat, akkor nem parasztozott volna a pincében, Én azt gondolom... Bejött a pincénkben eközben egy kismama a párjával és igen ők kifordultak a pincéből, mert épp a jelenetet látták. Édesapám is észrevette őket, és ennek hatására visszafogta az indulatait. Sajnálom, hogy látták ők is.

A vendéglátás sem egyszerű dolog, de én még mindig a szép oldalát domborítanám ki, nem véletlenül kel fel az ember nap mint nap, és nyitja ki a pincéjét a vendégek előtt. A féltve őrzött nedűit a nagyérdeműnek bemutatni... Ha ellátogatok valahova tisztelem a vendéglátókat. Tisztelem a szabályait, megköszönöm, hogy ott lehettem. És kulturáltan viselkedem, mert van rajtam kívül más vendég is aki ott szeretne kikapcsolódni, élvezni a borokat. Egyszerűen a levél stílusát és problémakörét nem értem, mert egy egyszerű villanykapcsolóra figyelemre felhívás történt. 

Nem tűrjük el a pincénkben a parasztozást, az efféle viselkedést. Paraszt az én vagyok, vagyis parasztlány, a szó jó értelmében, mert családi vállalkozásban működünk és bizony megyek is ki a szőlőbe, készülünk a szüretre. A továbbiakban nem szeretnénk többet foglalkozni ezzel a történettel.

Mindenkinek erőt, egészséget, jó szüretet kívánok!

Tisztelettel:

Léránt Kató-Léránt Pince

Szőlész-borász