"Az állampolgároknak az államról alkotott képét, véleményét alapvetően meghatározza az, amikor ügyeik intézése során kapcsolatba kerülnek az állammal, és ezáltal képet alkotnak annak működéséről, társadalmi kapcsolatairól." - így kezdődik a kormányablak credoja, amire egy örömteli Minden szavaddal, tesó! felkiáltáson kívül épeszű ember mást nem mond. A feketeöves negatívjánosok meg a sokat látott kelet-európaiak azért magukban szkeptikusan hozzádünnyögik az örök bölcsességet: elmélet és a gyakorlat között nincs különbség - legalább is elméletben. És milyen igazuk van. Íme egy XXI. századi ügyfél elképesztő kalandjai az "egységes, világos koncentrált és professzionális közigazgatás" templomaiban.   

Kedves Homárosok!

Sokszor olvasni, hogy a hivatalok packáznak a gyanútlan ügyféllel, ez már szinte megszokott és meg sem botránkozunk talán, már ha ilyet hallunk, addig, amíg saját bőrünkön is nem tapasztaljuk, hogy hogy is megy ez. Az én esetem sem kirívó talán, apróság, de nagyon bosszantó.

Szerettem volna bejegyeztetni ideiglenes lakcímet – tartózkodási helyet – iskolába járok, és ez kell a diákigazolványhoz.

Kálváriám ott kezdődött, hogy hiába mentem a kormányablakokba, okmányirodákba sehol sem tudtak nyomtatványt adni ehhez, azt mondták próbálkozzak több helyen, valahol csak lesz. Állítólag hiánycikk. Én egy kisvárosban élek, szerencsére több helyen is próbálkozhattam, de végül Budapesten sikerült egyre szert tenni. Kitöltöttem és elbumliztam aláíratni a majdani szállásadómmal. Azt gondoltam végre minden sínen van. De nem.

Másfél órát ültem sorba a kormányablaknál, holott csak hárman várakoztak előttem. De a négy ügyintézőből három hol kávézott, hol reggelizett, hol cigi- hol mosdószünetet tartott, stb. Ezt tudtuk, mert fennhangon az ügyfelek előtt beszélték meg, ki hova megy. Az már csak bónusz volt, hogy a biztonsági őr nem létező ügyfelek helyett hívott le sorszámokat, amit az ügyintézők időről-időre soron kívül „fogadtak”. Na kérem, a statisztika az statisztika! Így valóban Magyarország jobban teljesít.

Végre sorra kerülök mondom, hogy lakhelyet szeretnék bejelentetni. Mire az ügyintéző félmosollyal az arcán közli, hogy nincs hozzá nyomtatványa. Én erre előhúztam szerényen a lapomat és mutattam neki, hogy jelentem készültem! Ránéz majd közli, hogy nincs kitöltve a helyrajzi szám! Nézem a lapot, valóban, de ott úgy van írva: Házszám/Helyrajzi szám. Naiv ügyfél azt gondolta, hogy vagy ez, vagy az… de nem. Mindkettő kell! Visszadobta a lapomat, ő helyrajzi számra tud keresni, máshogy hogy ellenőrizne engem?!

Félve megkérdeztem, hogy mivel náluk van ugye a lakcímnyilvántartás, talán nem lehetne megnézni? Mire a válasz határozott nem. Ő „nem jogosult” keresgélni, és amúgy is hosszú a sor, menjek a földhivatalba, vagy szedessem elő a szállásadóval a régi tervrajzokat azon rajta van.

Miért nem lehet az űrlapon kiemelni, hogy ez kötelező adat, enélkül ne próbálkozz?

Hazajöttem, és az ügyfélkapun keresztül lekértem a tulajdoni lap adatait, azon rajta a helyrajzi szám. Ennek birtokában vissza a kormányablakba. Másik ügyintéző, de hasonló lelkesedés. Már előre mondtam, van lapom és van helyrajzi számom, hátha már minden rendben lesz… de ismét nem. Sorra kerülve 20 percig ültem ott, mert „nem megy a rendszer”, sajnálkozva mondja az ügyintéző, hogy ez már csak így megy folyton.

Amikor végre elindult, akkor sem lett benne sok köszönet… ugyanis ahova én költöznék, az az adott ház tizedik emelete. A rendszerükben azonban a ház csak nyolc emeletes. Ha a szállásadó nevére keres rá kiírja a rendszer, hogy a 10. emelet 59-ben lakik, de bejegyezni oda nem tud senkit, mert a bejegyzésnél az a ház 8 emeletes! A ház a hetvenes években épült, azóta számtalan ember élhetett ott, ahogy most is… de ez nem érdekli a hivatalt. Látja, hogy laknak azon az emeleten, de nem tud oda bejelenteni senkit.

Azt a tanácsot kaptam, hogy menjek be a x. kerületi Önkormányzathoz, és javíttassam ki a lakcímhez tartozó adatokat. ÉN! Az, hogy az ő rendszerük a hibás és ez az ügyintéző számára is teljesen nyilvánvaló, ez nem érdekli. Az a megoldás, hogy ügyfél menjen és javíttasson. Kérdeztem, hogy az Önkormányzaton belül mégis hova, a válasz, hogy ott majd megmondják.

Nesze neked szép új digitális világ!

Tudják, hogy a rendszer folyton lefagy, leáll, de ez van. Hiba van benne? Majd ügyfél javíttatja… hova jutna a világ, ha a hivatalban működő és pontos rendszer lenne?

Talán nem véletlen, hogy amíg ott várakoztam és próbálkoztam elintézni ezt a külső szemlélő számára egyszerű ügyet, egyetlen ügyfél kapott valami elégedettségi űrlapot az ügyintézőktől kitöltésre, az, amelyik gyorsan és mosolyogva távozott. Az elégedetlen többség csak ne töltögessen semmit. Rontaná a gyors és pontos ügyintézésről kialakított képet.

Ha sikerül egyszer elintézni, hogy a mindig is tízemeletes épület két felső szintjét is elismerjék létezőnek – ha már ott lakik egy csomó ember a rendszerük szerint is – kíváncsian várom, hogy a diákigazolvány megigénylése milyen nemvárt meglepetéseket tartogat még a számomra.

Éva