Van, aki nem megnyugtató vonalakkal és kellemesen semleges színekkel szereti körülvenni magát, hanem pont ellenkezõleg. Aki bírja az ingereket, miért ne élne egy manhattani kokszos bár vagy egy minimalista sci-fi film díszletei között? A dolog puszta pénzkérdés, hiszen itt van mindjárt Dario Antoinioni világítósbútor-sorozata, ami annyira bejött nekünk, hogy az elsõ korrupciós ajánlat után rendelünk egy vízálló szettet az akváriumunkba. Komolyabb ajánlatnak kell befutnia, mert egy nagyobb élettér berendezése úgy 15-20 ezer dollárra (3,2-4-2 millió forint) jönne ki.

Tovább záporoznak a levelek, alig gyõzzük mindet berakni. Egyszerûen túl sok Olvasónk csinál hülyét magából a Homár minden igyekezete ellenére. Alant Nord telefonvásárlási szivatása olvasható arról, hogyan kell cserélhetetlen készüléket venni újonnan.

A régi, jó Siemens MT50-esem, már az utolsókat rúgja, ezért új készülék vásárlása mellett döntöttem. Jó pár netes teszt elolvasása után a Sony Ericsson K700i lett a nyerõ. Mivel tudtam, hogy a kifutóban levõ készülék csak a Vodafonenál kapható, és már nem sok van belõle, ezért egyenesen a központinak mondott boltba mentem a Westendbe, gondolván, hogy ott a legnagyobb az esélye, hogy találok. Nem találtam, viszont átirányítottak az egy szinttel lentebb lévõ viszonteladóhoz, ahol szerencsém volt (legalábbis akkor még azt hittem), pont kifogtam az utolsó példányt.

Tragikus, hogy nem kapunk ezért pénzt tõlük, de már megint egy Alessi termék szúrta ki a Homár szemét. A ki tudja hány napig tartott szilveszter utáni eszmélés egyik megkerülhetetlen sarokköve a vécé. Ahelyett hogy részletesen belemennénk (haha), engedjük útjára inkább ezt a jókedélyû és a kor követelményeinek megfelelõen áttetszõ szorfost (hahhaha) grépfrútos vagy citromos kivitelben a habok közé.

Az emberiség az elmúlt 80 évében bebizonyította, hogy a tiltás csupán az inkompetencia palástolására szolgál, hatása vajmi, vagy ha igen, max megnöveli a keresletet. Olvasónk, Tibor egy abszurd pillanatában megpróbált legálisan vásárolni polgári célú pirotechnikai tevékenység céljából.

Történt, hogy hóvihar után, de még a dermesztõ szélviharban eldöntöttem: idén legális helyen veszem meg szilveszteri tüzijátékomat, szakítva az évtizedes északi kiruccanással. El is autókáztam a budaörsi Metro áruházba, ahol közölték, nem õk árulják az olcsó élvezetet, hanem egy konténerbe telepített társaság. Átböngészve a menülapot, vettem is 10K HUFot meghaladó összegért villantani valót. Kérdésemre, hogy az áfás számlát hol kapom (ekkor ugyanis vicces kedvemben voltam), közölték, "pont most telt be a tömb", de ha akarom, a Tesconál telepített másik konténerükbe fáradjak át.

Szilveszterkor persze semmi pénzért nem tennénk fel álarcot, de mindig összevásárolunk egy nagy zsákkal, aztán nem kezdünk vele semmit egész évben. Ami oltári hülyeség, hiszen mi dobhatna fel jobban egy ellaposodó bulivégi beszélgetést a sörényes hangyász és a skandinávok szexuális szokásairól, mint egy farkasember-álarcban beérkezõ részeg újságíró? Idén tök mások leszünk, mint eddig bármelyik évben, így most nem süllyesztettük a friss szerzeményeket a szekrény mélyére, hanem elgondolkoztunk, milyen alkalmakkor lenne gyümölcsözõ viselni a 250 forintos, amúgy egységesen Kínából származó álorcákat.

Mármint hogy az Antal Imrénél is szomorúbb év eleji idõjárás ellensúlyozására a Homár egy igazi plasztikremekkel próbál kontrázni. Brad Ascalon gyerekkorát legalább annyira uralhatták a hullámzó mûanyag felületek, mint a miénket, ezért találta ki a Pop nevû napozoágy-outdoor nachtkaszni kombót.

Nekünk feláll a tojócsövünk a „termékelhelyezés” szó hallatán, de a látványtól jobban elképedtünk, mint Semjén Zsolt Dana International koncertjén. A Tesco gazdaságos Gazdálkodj okosan eleve regényes körülmények között került a Homár ollói közé, amennyiben Hajni nyerte tombolán a Fiatal Baloldal szilveszteri partiján. (Ahová újságíróként ment, a félreértések elkerülése érdekében.)

Johnny Bravo álnéven futó olvasónk ismerõse volt annyira fanatikus, hogy hatóságilag érte el, hogy a Tesco ritkaságszámba menõ zárása elõtt (szilveszter napján) néhány perccel is vásárolhasson. This is sick.

Ahogy azt sokhelyütt tudtunkra adták, "kedvenc" hipermarketünk az év utolsó napjá 18 óráig tartott nyitva. Ehhez képest a zuglói kirendeltségen 17.40-tõl a magasan kvalifikált biztonsági õr nem volt hajlandó beengedni azt mintegy 50 fõt az áruházba, aki minden bizonnyal azt a szokatlan szórakozást találta magának, hogy még beslisszol zárás elõtt, nézelõdik 2 órát, majd üres kocsival távozik, de az is lehet, hogy csak az esti betevõ pezsgõre gyúrtak, amit pontosan 5 perce alatt lehet elintézni (korcsoportból öltözködésbõl ítélve inkább az utóbbi).

Na ez vajon azt jelenti, hogy a mexikóiak olyan hülyék, hogy azt sem tudják, ki az a Pacman, vagy azt, hogy olyan csórók, hogy náluk még a Pacman is papundeklibõl van, vagy egyiket sem? Szerintünk az utóbbi, a reklám ugyanis bájos és még a mi kezdetleges neuronjainkkal is értettük a spanyol szöveget. A film a GameTapnek készült, soha rosszabb évkezdetet!

Ne halassza parkolójegye megvásárlását egy barátságtalan fagyos januári hétfõ reggelre, váltsa ki még most, idei áron juthat hozzá, sõt! Én például a Keleti Pályaudvarnál december 25-én dél tájban bõ egyhetes jegyet kaptam mindössze egy 100-asért. Ha valakinek kell, féláron viheti, talán ha fél órát használtam el belõle. Nem nyerészkedni akarok, a befolyt összeget befizetem a Budapesti Önkormányzati Parkolási Kft. ravataljára történõ jótékonysági gyûjtés részére.