Aki szilveszterezett már külföldön lefogyasztott bank- vagy hitelkártyával, az kábé tudja milyen szopó lehetett Bencének, akinek ráadásul nem is saját hibájából dobták vissza vásárláskor a Visáját:

Kb 6 eve vagyok a citibanknal, kb 3 eve van hitelkartyam toluk. Arany visa, eves dija 15 rugo, ami sok, de sokat utazom kulfoldre, es a vele jaro biztositas igen praktikus. Par napja kijottem az egyesult allamokba es tegnap meglepve tapasztaltam, hogy a boltban visszautasitottak a kartyamat. Ez nagy ritkan elofordul, de ilyenkor fel szoktak hivni. Mobilom bekapcsolva, el tudnak erni. Nem hivtak, igy en telefonaltam masnap reggel (sajat koltsegre, magyarorszagra).

Olvasóink jelentik, hogy idén nyáron soha nem látott mértékben özönlik el fõvárosunkat a kozmopolita nyugdíjasok, minthogy a Delta nyilván nem csak nálunk hirdeti új járatát, hanem odaát is, bár ott viccesebben:

Már nem csak Ibusz berkekben ismert a hír (a Malévnak inkább rémhír), hanem egy jó pár hete New York lakossága is tudja, hogy májustól a Delta is beindítja New York - Budapest közvetlen járatát. Ahogy a mellékelt képek is mutatják, a járatot népszerûsíteni hivatott szlogen, miszerint "Enjoy Buda, fly to Pest", nem csak buszmegállókon, hanem metrókijáratokon és taxitetõkön is ott virít.

Olvasónk, Péter a Rákóczi úton találta a mellékelt kreatív hirdetést egy öreg merci ablakában. Járjon ön is nyitott szemmel és küldözgesse nekünk a tréfás cuccokat, seggreesni is nehezebb úgy!

A Munka Ünnepén a Homár is jelenlétével üdvözölte a Gumball versenyzõit Budapesten, valamint tisztelettel jelentjük, hogy a Roosewelt téren olyan sûrûn telítve volt sznobsággal a levegõ, hogy a földre ejtett golyóstollunk megállt a levegõben. A magyar sznobok az esõ ellenére az ejakulációig fellelkesedve a koslattak a gazdagok és szépek méregdrága bádogjai körül, szemükben irigységgel keveredõ vágy, kezükben fényképezõgép.

Olvasóink minden figyelmeztetés ellenére kitartóan róják a hipermarket-köröket, így aztán mindig akad móka. András például tokáig csomagokkal megrakva bírt sörér beugrani egy Auchanbe, nyilván becsipogott...

Vidékrõl felutaztam fõvárosunkba egyéb teendõimet elintézni. Estefelé járt az idõ, sör meg nem volt, így betértünk (pesti barátaimmal együtt, akiknél aznap éjjel laktam) egy Auchanba, az Aquincum környékén. Szóval bementünk nagy pakkokkal, mivel több napra mentünk. Mint utólag kiderült, hülyék voltunk, a táskákat le kellett volna adni... Node ne szaladjunk elõre... Vettünk sört meg sajtoskiflit. Kifele fizetés után a fényképezõm miatt becsipogott a lopásjelzõ. Odavillámlott a biztonsági szõke k****, hogy akkor tessék kipakolni a táskát. Ekkor villámlott be a gondolat, hogy bakker, tele van a táska kajával, amit hoztunk.

Annak idején jót mulattunk a világ legeslegmenõbb álrokkantján, aki azóta is tucatszám hordja mozgássérült hozzátartozóit a Szent István-parkba. Minthogy a kis kék kártya fénykorát éli, így néhány, az elmúlt hetekben beérkezett extrémebb példával támogatjuk meg a jelenség feltárását. Elsõ ábránkon egy a klasszikus modelleknél jóval áramvonalasabb "kerekes széket" láthatunk, amivel gazdája kifejezetten vasár- és ünnepnapokon gyorsul százra az autósorok között a legközelebbi bevásárlóközpontig.

Tipikus történet, amiben megintcsak nem az a tanulság, hogy Magyarországon sok a lehúzós köcsög, hanemhogy a csokkereket mindenütt a világon széttépik a csigák, nyulak és mókusok is.

Néhány hónapos külföldi tartózkodás után jöttem haza autóval. Április 14-én délelõtt kb 9 óra körül léptük át a határt Hegyeshalomnál. A határ utáni elsõ helyen (100 méterrel a határ után, ahol egy étterem és egy büfé is van) megpróbáltam autópályamatricát venni. (Életemben elõször vezettem saját autót magyar autópályán, így aztán nem igazán voltam tisztában az árakkal/lehetõségekkel.) A következõ beszélgetés zajlott le az eladó hölgy és köztem:

Imádjuk a tök értelmetlen, úgynevezett Nagy Igazságokat, úgyhogy most csak annyit mondunk: nincs új a nap alatt. A fenti képet egy skót Lidl-bõl küldte egy világjáró Homár-olvasó.

Régen volt egy kedvenc japán képregény-sorozatom, amiben két szárnyas erdei manólány nemi kalandjait ismerhettük meg, nem fûvel-fával, hanem vakonddal-cincérrel. Sajnos nem emlékszem a címére, de ez most már a legkevésbé sem zavar, mert végignéztem ezt a reklámfilmet.

Átlagos Hülye Fogyasztó is tudja, hogy pinával bármit el lehet adni, fegyvertõl kezdve politikai pártig. A kékszesz + pina kombináció azonban kissé meglepett: sebre kenve fájdalmas, meginni nem ajánlatos, sakkor hol az asszociálható élvezet? Egy darabig tanácstalanul kutakodtam az orrlikban, de a válasz helyett egészen más dolgokat sikerült elõbányászni. Nyilvánvaló még egy Homár számára is, hogy a címkén látható vöröshajú ápolónõ közeli rokonságban van a bizonyos körökben oly népszerû ápolónõs pornóval, de még arra sem találtunk magyarázatot, hogy miért éreznek egyesek rejszolásban csúcsosodó gerjedelmet a fehérköpenyes ápolónõk/doktornõk irányába.