Slima több fotóval is illusztrálja a blogján, hogy szerinte jó régóta le nem takarított vér borzasztja el a belvárosi metrózókat. Én nem vagyok ennyire biztos benne, hogy tényleg vérről van szó, inkább úgy néz ki, mintha valaki festékkel akarta volna megbombázni Mesterházy Attilát. Aki profi csorgó vérben, mondjon véleményt!

 

Elsöprő szenvedély itatja át Zoltán levelét. Sajnos teljesen hétköznapi, a BKV gyakorlatában inkább gyermeteg csínynek minősíthető dolog történt az anyjával a Nyugatinál: az ellenőr kikapta a bérletet az utas kezéből, majd belekötött abba, hogy lejárt a hátulján található pecsétes igazolás. Zoltán nem érti, milyen alapon veheti el a bérletet az ellenőr, és némi joggal füstölög azon, hogy mennyire értelmetlen, portáskommunista ízű dolog az egész pecsételés. Levélírónk a végére egész jól begerjed, és ellenőrverésről fantáziál. Íme:

Ferencen egy ügyvéd olyan, sok éves BKV-tartozást akar behajtani, ami olvasónk szerint nem létező. Ferenc akár lódíthat is, de én mégis együttéreztem vele, ugyanis velem is hasonló módon szórakozik a BKV egyik követelésbehajtója. Az az iroda egy 7-es buszon történt meg nem történt lebukásom miatt izmozik, jó hosszú ideje. Egyszer annyit üzentem vissza, hogy ha tényleg ott van az aláírásom, akkor szívesen adok mintát, hogy összehasonlíthassák. Sistergés alant:

A lenti sztori főszereplője egy kulturáltan átszórakozott éjszaka utána kórházban köt ki, ahol ellátják, majd hazaindul. A városban tombol a sztrájk, de a metró szerencsére jár, ám a biztonsági őr nem engedi felszállni, szerinte ilyen állapotban csak a felszíni közlekedést veheti igénybe. Az utazási feltételekben ugyan szerepel, hogy nem lehet a járműveken "tisztátalan ruhában tartózkodni", de ezt tapasztalatunk szerint soha még senki nem ellenőrizte a hugyszagú metróban. Úgy látszik az kivétel, ha valakit megvernek és véres lesz a kabátja.

Reklámkommentáló backdoor művészünk együtt rezeg a budapesti mindennapokkal, így a "BKV Szakszervezet" nevében hekkelt meg egy Garnier-plakátot. A forma meggyőző, a tartalom demagóg, vagyis ideális tréfa közlekedési sztrájk idejére. Szandee89 így írja le az élményeit:

Január egyik legszórakoztatóbb olvasmánya következik "Egy utas"-tól, aki olyan gyöngyszemekkel ajándékozza meg az olvasót, mint az idézőjelbe tett "pufidzsekis", vagy a Gizi néni-affér, benne az istant klasszikus "talpig fiatalemberrel". Maga a történet nem vicces, hanem szomorú, újabb utasmeglázós sztori, agresszív BKV-közeli figurákkal. Jó mulatást!

Itt a Homáron igen sokat lehet olvasni az utasok előadásában arról, hogy a BKV alkalmazottai hogyan alázzák meg/verik át/inzultálják a Naiv Ügyfeleket. Arról már sokkal kevesebbet találni, hogy ez az egész hogy néz ki a másik oldalról. Arról pedig még soha nem posztoltunk egy sort sem, hogy a cég hogyan alázza meg/veri át/inzultálja a saját dolgozóit. Mai levélírónk éveken át volt BKV-alkalmazott, most a vezetőülésben szerzett élményeiből mesél:

2010-ben legyen vége a magyaros panaszkultúrának! nem kell mindig rinyálni, egészséges libidójú ember a budapesti tömegközlekedés szétesésének is tud örülni, ha akar. És T. akar, mert egy csajjal préselték össze. Egy Boldog Ügyfél meglepő vallomása a 139-es buszról, az év első munkanapján.

Péternek húsz darab vonaljegyet kellett vennie a földalattiban. A Hősök terénél szokás szerint zárva volt mindkét pénztár - hétköznap délután kettőkor - hatezerért csak egy flipperfüggő tart magánál aprót, így maradt az ellenőröktől való jegyvásárlás. És jött a meglepetés, az őrök - akik a megállókban üzemszerűen árulják a jegyet az egész vonalon - ugyanis közölték, hogy ők úgy árulnak, hogy arról nem adnak számlát. Underground törvénysértés alant:

Narnor úgy érzi, hogy a BKV nem tájékoztatja elég intenzíven a mozgássérülteket arról, pontosan milyen igazolványok felmutatásával utazhatnak ingyen. Az olvasónk által felidézett jelenetekből annyi feltétlenül kiderül, hogy az ellenőrök sokszor teljesen értelmetlenül szórakoznak a mozgáskorlátozottakkal, ami így is marad, amíg a főnökeik és az utasok rájuk nem szólnak, hogy nehogymá.