Szemtanú a gyerekek lelketlen lehúzásának tartja a Kutyatanya nevű, virtuálisállat-nevelgetős közösségi oldalt. Mások szerint ez egy szokásos üzleti modell, minek moralizálni a gyerektémán. Az oldal lényege, hogy elindulunk egy 1 napos kölyökkel, akit etetnünk, itatnunk és gondoznunk kell, amihez virtuális pénz szükséges. Ez, ha kifogy, SMS-ben pótolható. Na de mi van, ha nem perkálunk? "Kőszívű szemétláda szülő nem ad pénzt és elaltatják a gyerek virtuális kutyáját?!" - mutat rá Szemtanú a Kutyatanya specialitására. Pedig az életben is kábé így megy a kutyákkal. vagy ez tényleg túlzás lenne? Tomboló szülő hajtás után:

Followup több budapesti Tescóban is talált két és fél hónapja lejárt Milupa komfort gyerektápszert Először a Fogarasi úton botlott bele, ahol nem is tagadták a tényeket, hanem gyorsan leszedték mindet a polcról. Bár olvasónk kérte, hogy szóljanak körbe a hálózatban, ez nyilván nem történt meg, mert Followup később Csepelen is talált lejárt Milupát, egymás után kétszer is. Riasztó részletek alant.

Elgondolkott már azon, milyen lehet csecsemőipari kiállítónak enni? Hát ez sem fenékig sütőtökpüre! András például kibérelt egy apró standot a Baba Mama Expón, aztán elámult a szervezők merészen fogó ceruzáján. Levél alant.

Egy hat és egy hétévés gyerek apjaként a gyakorlatból tudom, hogy van az a fajta füllentés, ami akkora vicces képtelenség, hogy az ember picit sem haragszik miatta a kisdedre. Közös apróságunk, a Lidl most akkorát kamuzott, mint egy jó fantáziájú nagycsoportos. Nálunk minden 200 forint, mondja az áruház, mire a felnőttek megbocsátóan mosolyognak az ebédlőasztalnál, hogy jól van Lidlike, persze hogy puszta kézzel elkaptad a génkezelt óriáskrokodilt, pihentessél, itt egy kis fagyi. Lencelot küldte el nekünk a reklámot, ezzel a szöveggel:

A Homár se látott még ilyen zsokételefont, mindenesetre a Ténél úgy gondolhatták, a mobiltelefonnal nem rendelkező/telefonkártyagyűjtő lakosság minden bizonnyal 4-6 éves lehet:

Pénteken jót mulattam mikor megláttam eme férfit. Már ő is behódolt a T-mobile-nak. Rögtön készítettem is két képet, amit szeretnék Önöknek megmutatni. A kérdés az lenne: a bal oldali telefon miért van ilyen alacsonyan? Esetleg törpéknek szánták? Bár az is lehet hogy mozgássérülteknek van, mindenesetre így viccesnek hatott.

Lusták voltak átcímkézni a leértékelt bébitápszert az Árkádban, a Brendon bababoltban, bár az akció - állítólag - lejárt, de persze teljes áron számlázták, majd amikor a vevő ezt észrevette és visszament, hepciáskodtak a kucsafttal. No és a slusszpoén az, hogy ahelyett, hogy a végén elnézést kérjenek és visszafizessék a különbözetet, inkább visszafizették a teljes vételárat. Babákmamája levele alant:

A Hegyi Iván-díjas címet viselő Rágcsávók kifogott Rustyn, de nem a trükkös cselekmény, vagy a jól eltalált tengerimalac-figurák miatt, hanem mert rossz kópiát vetítettek az Aréna Plaza mozijában, amitől majd kifolyt olvasónk szeme. Rustyt az készítette ki igazán, hogy utóbb kiderült: a mozi abszolúte tudott a hibáról, és ennek ismeretében döntöttek úgy, hogy simán levetítik. Háromdimenziós igénytelenség alant:

Janus-arcú élet sorozatunkban megint egy panziós sztori következik, abból a fajtából, amelyiknél minél mélyebbre ás az ember, annál kevésbé biztos abban, hogy mindig a Naiv Ügyfélnek van igaza. Persze az ellenkezőjét sem akarom állítani.

A dolog úgy kezdődött, hogy a következő levelet kaptam Erikától:

hogy ide is kiemelem, amit a Borfesztiválon történt kisgyerekes afférunkról szóló poszt kommentjei közé írtam:

Drága olvasók

Elkezdtem reggel olvasgatni a kommenteket, mint kicsit feljebb láthatjátok, először elkezdtem egyenként válaszolgatni, de mivel a legtöbb komment eléggé hasonló vágányon mozog, most egyben reagálok.

A kommentárok így egyben olvasva megerősítik azt a minden kisgyerekes szülő által megtapasztalt jelenséget, hogy a magyarokat alapvetően idegesítik a gyerekek, a normális magyar reakció a kisdedekre a türelmetlenség, idegesség, sőt gyakran a nyílt gyűlölet. Sok helyen jártam a világban, nyugaton és keleten, de komolyan, soha, sehol nem tapasztaltam ehhez hasonlót.

Minden hibájával együtt kivételesen kellemes esemény a budai várpalota udvarain és teraszain megrendezett borfesztivál. Órákon át lehet mászkálni egyre zsongóbb fejjel rengeteg jó magyar és pár érdekes külföldi bor között, enni itt-ott pár falatot, sütkérezni, bambulni. Magyarországon szokatlan nagyvonalúsággal a kutyákat sem tiltották ki, a gyerekeket, mint mindjárt kiderül, viszont igen.