Bence furfangosan kiderítette, hogy a Kémény Zrt. nem az önkormányzat rendelete szerint meghatározott díjat szedi be. A bruttó összeget ugyanis még 25%-os áfához találták ki, a cég pedig a 27%-os áfát a visszaszámolt nettóhoz adja hozzá. A Fogyasztóvédelmi hatóság szerint valóban aggályos, hogy 84 forinttal túlszámlázták, úgyhogy ahol ennél durvább a különbözet, érdemes panaszt tenni Bence határozatára hivatkozva:

Mikuláskor szinte adja magát a téma: a kémény. Fejér megyében kéményseprést végző vállalat (Kémény zRt.) a rá irányadó megyei önkormányzati rendelethez képest kicsit többet kér a szolgáltatásért, mint amennyi járna neki. Az ok: a rendelet bruttó árat tartalmaz, de még 25%-os áfakulccsal kalkulálták, azonban mire hatályba lépett, 27%-ra emelkedett a kulcs (tehát a jogalkotó gyakorlatilag nem korrigálta a rendeletet az új ÁFA kulcs figyelembe vételével). A szolgáltató pedig nem a rendelet szerinti áron számlázza a kéménytisztítást, hanem a 2 százalékponttal megemelt áron. De mivel vertem az asztalt, nekem (csak nekem!!!) visszajár a négy kifliegyenértéknyi különbözet. A többeknek meg kakukk.

Van, ahol sosem nézik meg a kéményeket, csak beszedik a védelmi pénzt.

Veri a kaput, kiabál, dobálja a kutyát, hogy ugasson (csengő minálunk ugyanis nincsen, mert egyrészt azt szeretem beengedni, akit magamtól hívok, másrészt időnként úgyis kinézek), szóval zajong. Kimegyek, nem látszik kéményseprőnek, civilruhában van, biciklivel, aktatáskával. Mondom neki, nem veszünk semmit, megismerem persze, minden évben ez a faszi jön, levesz párezerre, amit sajnálok tőlük ugyan, de hatalmukban áll baszogatni, sőt feljelenteni a jegyzőnél, úgyhogy végül oda szoktam adni. Csak most felidegesített, hogy dobálja a kutyát, gondoltam, megviccelem.

Minden magyar ember tudja, hogy a kéményseprő név a bojtosúszós halhoz vagy a parkolóőrhöz hasonló ősmaradvány. Azok az emberek, akik ezt a nevet viselik, természetesen nemhogy nem szoktak kéményt seperni, de nyilván réges régen akkor is képtelenek lennének ilyesmire, ha nagyon meg kéne csinálni. A kéményseprő ruha és a vasgolyó csak folklorisztikus kiegészítők az "add ide a pár ezer forintos korrupciós pénzt a papírért cserébe" című néptáncban. Ismerkedjenek meg a Maszületett Ügyféllel, akik olyan mulya, hoigy nem vette észre az erőteljes kacsintgatást, ezért szerintünk is megérdemelte, hogy a lakásában kikapcsolják a gázt. Pedig az önkormányzat is próbálta rávezetni a helyes megoldásra!

Vannak olyan dolgok, amiket mindenki tud, de soha senki nem tesz ellenük semmit, és nem is beszél róla szinte soha. Ilyen például az, hogy a magyar kéményseprők nem néznek bele a kéménybe, hanem csak elkérnek egy szerény összeget, és aláírnak. Azaz nyilván létezik olyan kémyényseprő, aki mindig belenéz, sőt meg is kapirgálja, meg olyan is, aki néha elcsábul, de a fogyasztó általános élménye mégiscsak a korommentes elkerülő hadművelet. Az embernek az az érzése, hogy ha minden magyar kéményben egy törpe Dessewffy Tibor táncolna meztelenül, azt serm venné észre senki évekig. Persze ha olyan sokan halnának meg az elhanyagolt kémények miatt, nyilván rászállna a témára a közvélemény, de eszerint nem halnak meg olyan sokan, hogy az túllépje az ingerküszöböt, amiből egy dolog következik: a kéményseprők léte felesleges.

János most megtörte a hallgatást, és feltesz néhány pofonegyszerű kérdést. Vitaindító alant: