Gyerekkoromban, ha az utcán megpillantottunk egy kéményseprőt, azonnal énekelni kezdtük - persze csak fojtott hangon, hogy az egyszerre izgi és picit ijesztő titokzatos feketeruhás bácsik azért ne hallják meg -, hogy "kéményseprőt láááátok, szerencsét talááááálok",  miközben csavarintottunk hármat a gombunkon, amit aztán szorítottunk elszántan, míg 3 szemüveges embert vagy 3 vakablakot nem láttunk, mert, ha mindez összejött, akkor bizonyosan teljesült egy kívánságunk. Katalinéknak nem kéne sokat gondolkodniuk azon, hogy mi legyen ez.

Kedves Homár Blog Szerkesztőség!

Azért fordulok hozzátok, mert közeleg a karácsony és két lakótársammal együtt budapesti, 6. kerületi albérletünkből fűtés és meleg víz hiányában ki kellett költöznünk.

A történet szeptember közepén kezdődött egy kazáncsere és kéménybélelés projekttel. A folyamat hivatalosan úgy zajlik, hogy megtörténik a kémény kibélelése és a kazáncsere, majd a kéményes szakember benyújtja a kérvényt a Főkétüsz felé, akik kijönnek, ellenőrzik a kémény bélelésének szabályosságát, a bekötést, majd kiadnak egy szakvéleményt, amit egy gáztervezőnek kell átadni, aki pedig a Főgáznak nyújtja be a tervet és kérvényezi az új berendezés használatát.

Gyerekkorom egyik kedvenc könyve volt Gazdag Erzsi Mesebolt című kötete. Egy verset gyűlöltem csak belőle, az elkódorgott füstgyerekről szólót, de azt annyira, hogy mindig összefogtam a lapokat, csak látnom se kelljen a felhőn magányosan sírdogáló kiskéményseprőt. Aztán oviban megtudtam, hogy "kéményseprőt látok, szerencsét találok", persze csak, ha a rigmust mondva hármat tekerek egy gombomon, és addig nem is engedem el, amíg  három vakablakot (vagy könnyített, de persze csak kisebb szerencsét hozó verzióban három szemüveges embert) nem látok, ami végképp megalapozta gyengéd érzelmeimet a fekete ruhás, bakancsos férfiak iránt.  A gyerekkori beidegződések bitangerősek, szóval mi tagadás, máig elég megbocsátó vagyok a kéményseprőkkel, de azért szakikáim, egy óvodába kétszer nem bejutni, azért tényleg már....

Kedves Homár!

Pár éve a Homáron már leírtam a saját esetemet, amikor a kéményseprő elmondása szerint nem tudott bejutni. Én akkor végig otthon voltam és vártam, de csak cetlit találtam. A történet akkor békéltető testületnél végződött.

Úgy érzem, most sikerült a Főkétüsznek szintet lépni. Gyermekem egy olyan óvodába jár, ami kívülről családi háznak látszik. Ha a gyerekek elmennek sétálni az erdőbe az egyik óvó nénivel, akkor is mindig van valaki az óvodában. Az óvodának egy kapucsengője van, ami a házon belül és a kertben is csörög. Annyira hangos, hogy a kert minden sarkában jól hallható.

Az elmúlt 2 hétben ez a harmadik kéményseprős levél, szóval láthatóan továbbra is többeknek probléma az éves kéményellenőrzés megoldása. A Violetta által felvetett kérdések nagy részére a FŐKÉSZTÜSZ honlapján megtalálható a válasz, szórakoztatóbb formában pedig egy régebbi Homár-posztot ajánlok ugyanebben a témában. (fotó: Kovács Tamás/MTI)

Kedves Tékozló Homár!

Lassan, de biztosan közeleg tél, ezzel együtt pedig az éves budapesti kéményellenőrzési idény is. Társasházunk ajtaja mellé felkerült az impozáns értesítés, miszerint november 16-án de. 11 és du. 3 óra között szeretné a Fővárosi Kéménseprőipari Kft. elvégezni az ellenőrzést a lakásokban, mely ha kétszer meghiúsul (és nem kérünk harmadik időpontot), akkor jogi következményeket vonhat maga után.

Mindenre van megoldás, ha naiv füstölgő nem biztosította az ingatlanba bejutást, nekik találták ki az egyedi megrendelést:

Ha az első kéményellenőrzéskor nem voltál otthon (pl. külföldön tartózkodtál, már a kiértesítést sem láttad), kijelölnek egy újabb időpontot. Hazaérve kiderül, hogy az az időpont sem alkalmas (pl. fogorvoshoz van előjegyzésed - valós példák). Felhívod őket, hogy kultúremberekhez méltóan közösen keressetek egy megfelelőbb alkalmat.

Kiderül, hogy erre nincs mód, mert a gránitszilárdságú 2012. évi XC tv.-ben meg van mondva, a kijelölt időpontoktól eltérni nem lehet. HIÁBA SZÓLSZ MÁR MOST, HOGY NEM LESZEL OTTHON, MEG FOGJÁK KÍSÉRELNI A BEJUTÁST!

Vidéki lakosnak véletlenül sikerült úgy megfélemlítenie a kéményseprőket, hogy évek óta nem hívják vissza:

Vidéken, családi házba költöztünk, ahol gáz nincsen ezért fával fűtünk.

2011 ősz elején jött a kéményseprő. Talált egy használatban lévő kéményt, amit megnézett és kipucolt. Továbbá egy használva még soha nem volt és nem is tervezettet, amit kötelességtudóan ellenőrzött. Adott egy számlát (2 kéményről valamivel kevesebb mint 4.000 Ft). Kapott 500 Ft borravalót is mert beavatott pár szakmai fogásba.

Tamás leleplező bizonyítékot talált, hogy a kéményseprők már arra sem veszik a fáradtságot, hogy a ház bejáratára ragasszanak értesítőt:

És akkor csodálkoznak, hogy nem jutnak be...

Nem kell okvetetlenkedni, hogy nyáron nem is használták a kéményt, a lényeg, hogy rend és tisztaság legyen. Örüljenek, hogy nem havonta jönnek. Sőt, éjjel is jöhetnének. A lényeg, a rezsicsökkentéssel 44%-kal leapadt a bevételük, úgyhogy duplázzák az ellenőrzéseket:

Vegyes tüzelésű cserépkályhával fűtök, idén májusban jött a kéményseprő, és gyorsan kikotorta a kéményt még a június 1-el életbe lépő rezsicsökkentés előtt, régi áron. Nem nagyon tetszett, de ezért még nem szóltam, legyen neki meg ez az utolsó öröme. No de most, szeptember 9-én kaptam egy értesítőt, hogy szeptember 20-án jön megint seperni! =8-o Na erre betelefonáltam nekik, hogy meglazult valami kis csavar a kompjuterükben, mert nálam már az idén voltak egyszer. Pofátlanul azt felelték, hogy nincs itt semmi hiba, ezentúl évente kétszer jönnek. WTF?

Kikkekke révén a múltkorival szinte megegyező történetet kaptunk a be nem csengető kéményseprőkről. Náluk még fényképet is küldött a házukban kifüggesztett hirdetményről a fickó, hogy ezzel bizonyítsa ottjártát. Amivel csak az volt a szépséghiba, hogy a fénykép metaadataiból kiderült, hogy az első látogatás alkalmával készült:

Írnám, hogy meglepődve olvastam a napokban megjelent kéményseprős történetet, ám hazudnék: abszolút nem lepődtem meg, csupán a vérnyomásom emelkedett meg egy cseppet. A vicc az, hogy az alább ismertetett történet ugyan velem esett meg, viszont egy kollégám is hasonló esetről számolt be. Úgy gondolom, itt már nem lehet elszigetelt esetekről beszélni. A sztori röviden, címszavakban:

Nem voltunk otthon, amikor az első ellenőrzés lett volna (február 20). Második ellenőrzésre (március 20) szabadságot vettem ki, majd a párom  is, összekötve kellemest a hasznossal. A második ellenőrzés napján (március 20) már korán reggeltől vártuk a kéményseprőt, a bedobott értesítő szerint 8-15h-ig bármikor jöhet, ugye. Hát, mint sejthető, nem jött.

Naiv ügyfélnek elege lett a Főkétüsz játékából. 4500 forintot kellene fizetnie, mert a lakását ellenőrző kéményseprő nem csengetett be, így nyilván az ajtót sem tudta neki kinyitni. A jelenség elég sok embert érinthet, minthogy a cégnél közölték, hogy se visszafordulni nem fog az épp lelépett kolléga, sem csengetni nem szokott... A legszebb az egészben, hogy kéménye sincs, amiről nyilván évek óta tudnak.

Kéményseprők megadtak két dátumot, hogy jönnének ellenőrizni. Második dátumon otthon üldögéltem (pedig lett volna jobb dolgom is). A folyosó le van zárva ráccsal, így a lakásba kapucsengő használatával lehet bejutni. A kapucsengő nem szólalt meg, viszont délben találtam egy cetlit a rácsra celluxozva, hogy fizetnem kéne 4500 forintot egy újabb kiszállásért. A kéménysepró max 20 perce lehetett ott. Telefonáltam, ahol a következőt mondták:

- A kolléga csak a társasházba való bejutásra használja a kapucsengőt, utána a lakásokba való bejutásra már nem.
- A kolléga nem szórólapkihordó, nem próbált meg bejutni a lakásba.

Felhívták,  kéményseprő megmondta, hogy Ő pedig nem jön vissza. Ezután panaszt tettem a központi számon, amire egy sablon levelet kaptam.

Most további károsultakat keresek. Ha nem hajlandőak elismerni, hogy hibáztak, én biztosan bíróságra megyek. Nem hagyom, hogy egy olyan ember miatt, aki nem végzi rendesen a munkáját, megkárosítsanak és olyan jogszabályokkal fenyegetőzzenek, melyet maguk sem tartanak be.

Naiv ügyfél sehogyan sem bír otthon lenni a központilag kijelölt kéményellenőrzési időpontokban, mert dolgozik. Kommunikálni viszont nem lehet velük, így Szilvi attól tart, hogy már fel is nyomták a katasztrófavédelemnél, ami a védelmi pótdíjon felül valami extra bírságot is jelent, bár ennek összegét egyelőre nem sikerült megtalálni:

Régen ha egy kéményseprőt megláttam a gombomat fogdostam, most ha volna, akkor a fegyveremet fogdosnám... Majdnem szétpukkadt ma a fejem a méregtől... A kéményseprő bácsi be akart jönni a lakásba és bele akart nézni a lukba... Tette ezt akkor - mármint a megkísérlést a bejutásra - munkaidőben, mikor minden más normális ember is dóógozik, már ha van neki munkahelye. Történt tehát, hogy a tavaly hozott kormányrendelet értelmében én mint lakó köteles vagyok a szakit beengedni, amikor az jön. Ha nem teszem akkor büntetnek. Hát kérem, milyen világ ez??! Én mint alföldi tyúk, szegedi lévén ilyennel még nem találkoztam. Írtam tehát a szolgálatónak egy szép levelet... íme ezt most megosztom veletek is...