Alant Zed epikus párbaja olvasható a debreceni közlekedési zéerté ellenőreivel, két fejezetben. Az első esete önmagában nem halálosan izgalmas, de abból a szempontból fontos, hogy innen indul az a csodálatos ív, aminek a csúcspontján elhangzik a nap mondata: "Az eset után négyszemközt odalépett hozzám a 72-es számú ellenőr és megkért, hogy igazoljam, hogy ő nem evett a cseresznyéből." A tanulság az, hogy sem a fővárosban, sem vidéken, de még a közgazdasági Nobel-várományos Kósa Lajos földjén sincsen kolbászból a jegyellenőr.
 Szédületes reggeli indító ez az utaspanasz, ahol a dolgozó ember kifakad a busszal utazó gyerekek és anyák miatt, majd javasol, nem is akármit. Sokat nem is lehet ehhez hozzátenni, nem rontanánk el holmi járatsűrítésről és nagyobb buszról szóló javaslatokkal, inkább tessék csak élvezni, ezt hozza ki a pesti emberből a tömegközlekedés és egy maréknyi zajongó ötéves:
Szédületes reggeli indító ez az utaspanasz, ahol a dolgozó ember kifakad a busszal utazó gyerekek és anyák miatt, majd javasol, nem is akármit. Sokat nem is lehet ehhez hozzátenni, nem rontanánk el holmi járatsűrítésről és nagyobb buszról szóló javaslatokkal, inkább tessék csak élvezni, ezt hozza ki a pesti emberből a tömegközlekedés és egy maréknyi zajongó ötéves: