Végre, mi eshet jobban egy magyar (=frusztrált) fogyasztónak, mint azt hallani, hogy az Eurogalaktikus Birodalom szívében, Belgiumban a legrosszabb fajta kommunista portásmentalitás uralkodik? No, remélem nem egész Belgiumban, de a mecheleni tónál mindenképp. Andreiéket komplex élmények érték, pedig ők csak fürödni akartak. Volt átlagosan vérforraló komcsi tiltás (nem strandolhat, akinél nincs belga személyi) és szürrelista tiltólista (vízipipa+labda+rádió+háziállat), mi kell még egy laza délutánhoz?

"Nem is olyan szar, ha tudod, hogy másnak legalább annyira" sorozatunk újabb tagja azt mutatja meg, hogy a szerencsétlen Magyarország elé állandóan bezzegpéldának állított Írországban még rosszabb banki ügyfélnek lenni, mint itthon. Egy példa nem példa, de azért jól esik, köszönjük Zsoltnak, hogy jól befeketítette előttünk azt a gyönyörű dévérkeszegező helyet. Írországi Homár-olvasók, riadó: mindenki ilyen állapotokat tapasztalt a bankokban?

Hosszabb ideje Angolhonban rongálom a biteket, és közlekedési eszközként (mivel sok a dugó és marha drága a parkolás) egy kis 250-es Honda Rebelt vettem magamnak az eBay-en. Nem volt rajta műszaki vizsga és elkopott az első kereke, hát bevittem a közeli Honda motorszervizbe. Vártam kb. 100 fontos javítási és vizsgáztatási összeget, majd kaptam egy 380 fontról szóló számlát... Mindezt egyetlen telefonhívás nélkül, kész tényként, amikor érte mentem. No, igazából Magyarországon edződött embert az ilyesmi kicsit sem éri, érheti meglepetésként, kifizettem, elmúlt.

Tiger Feet - irtó kár, hogy nem árulhatom el, de ez egy pináról és buzulásról sokat énekelő magyar popsztár álneve - anyja pulcsit vett, kettőt, de ráfaragott, mert az egyiket elcsórták. A sztori megnyugtathat minden igaz magyart, hogy néha osztrákba is szar, a múzeum ugyanis még csak nem is válaszolt a Naiv Édesanya mailjére. Most nem lennénk az osztrákok helyében!