András mintha arra gyanakodna, hogy a Tescóban vett Lexmark készülék nem volt vadonat új. András, ugyanis, miután felbontotta a csomagolást, egy másik ember fotóját találta a gépben. Felmerül persze a kérdés, hogy miért lepődött volna meg kevésbé, ha a sajátját találja ott. A képet elkértük, ha megkapjuk, nyomozni kezdünk. Sztori alant.

Jó sok feltöltőkártyás sztori futott már a Homáron, ezért posztoltam be a három mobilszolgáltató közös felhívását arról, hogy sose adjuk ki a feltöltőkódunkat senkinek. A szöveg az ugrás után olvasható.

A MediaMarktnak néha egészen elképesztő árai tudnak lenni, általában az egyszerűbb, eldobható dolgokra. Laci egy logikai fejtörőt talált egy hirdetésen, amivel mit sem sejtve már be is húzták a csőbe a gonosz reklámszakemberek, a Homárral együtt:

A múltkor akadtam rá egy plakátra, egy 10 emeletes ház liftjében. Nem értem a Media Markt akciót, az eredeti ár 27990, é a nagy áron feltüntetve, kedvezménnyel együtt 29990 van :)

Végre egy naiv ügyfél, aki pozitívan áll a dolgokhoz! Nem zavarja, hogy benézett a Tescoban egy minden irányba világító átlátszó zseblámpát, amiből ráadásul kilopták a rázogatáskor áramot fejlesztő mágnest, és amiről kiderült, hogy igazából nem is ez, hanem két gombelem működteti környezetbarátan, ő azért megpróbálta kihozni a maximumot belőle:

Nyaralás előtt gondoltuk nem ártana a kocsiba egy zseblámpa, hátha szükség lehet rá. Ép a Tescóban voltunk, így gondolkodás nélkül került a kocsiba a Tesco egyik "zöld" terméke, az elem nélküli rázogatós LED lámpa, egyet meg vettünk ajándékba a nagymamának, gyertya helyett. A fénye még a nappali fényben is meggyőző volt. A nyaralás után gondoltam jobban megnézem mit is vettünk. A lámpa egy áttetsző műanyag házban van, a végén gumiborítás, elöl egy lencse, szintén gumival borítva. A kapcsoló vízállónak (nedvességálló) tűnő fekete gumi. Az áttetsző burkolaton át felsejlik a réztekercs és pár alkatrész. Első ránézésre meggyőző. Gondoltam itt az ideje szétszedni, mert hiányoltam valamit (mágnest), ami a rázogatáskor a tekercsben képes lenne áramot indukálni. Nos, nem is volt benne!

Ilyen se volt még. Írt nekünk egy levelet a napokban Misi barátunk, a pörgős közlekedési blogger az iPodos szívásáról. Azaz csak azt hittük, hogy ő írta, mert a levél vége ez volt: "Üdvözli az ellenőrökkel és a MÁV-val bármikor megküzdő Gál Mihály". És mivel Misi már többször is írt a Homárnak, őszintén szólva nem is gyanakodtunk, a szokásostól eltérő mailcím ellenére sem. Hiba volt, nagy hiba, mert most az alanti a levelet kaptuk:

Ezt a levelet nem én írtam, valaki visszaélt a nevemmel. Csak ezt a címet használom, és MS párti vagyok. Valszeg innen fúj a szél.

Mit mondjak, sosem hittem volna, hogy ilyen furmányosan folyik a harc az Apple és a Microsoft között. Házról házra, rengeteg fronton, a mai élet tiszta Sztálingrád!

Bálint nem nyert eldobható fülhallgatójával, mivel az nem üti meg a 10000 forintos automatikus jótállás küszöbét:

Tavasszal vettem egy fülhallgatót 4000 forintért egy "nagyáruházban", de egy ideje elég féloldalasan szól. Mivel nem daraboltam fel, nem vágtam falhoz, semmilyen külsérelmi nyoma nincsen, csupán a fülemben tartottam, azt hiszem, kimerítem a rendeltetésszerű használat megnevezést. A fülhallgatóra nem vonatkozik explicit módon garancia, azonban emlékeim szerint van egy olyan rendelet (?), hogy a 2000 forintnál drágább műszaki cikkekre automatikusan áll fél év jótállás. Igaz ez? Ismert ez, vagy valamilyen jogszabályi utalást kellene lobogtatnom az erre való hivatkozáskor? Vagy ezek a kérdések komolyabb utánajárást igényelnek? 4000 forint nem a világ, de egy fülhallgató esetében komoly összeg ahhoz, hogy ne romoljon el 3 hónap használattól.

köszönöm a segítséget
Bálint

 

Mihály, a homárkörökben ismert BKV és MÁV figyelő blogok ura azt sugallja, hogy puszta kézzel megküzdene egy csapat anyázó ellenőrrel és még egy tucat, kihegyezett szerződésekkel támadó BKV-vezérigazgatóval, de az Apple hozzáállása őt is kikészítette. A klasszikus problémáról van szó, miszerint a gyönyörű dizájntermékek alig-alig javíthatók, és a vevő, ha rácuppant, kénytelen újat venni akkor is, ha egy látszatra jelentéktelen alkatrész ment tönkre. Klasszikus, bajor nagy ernői füstölgés alant:

Egyik-másik számítógéppel professzionális szinten dolgozó barátom mindig elmondta nekem, mennyivel másabb, kulturáltabb világ az én pc-s rendszeremmel szemben a Macintoshé. Bár komputerek terén nem adódott módom kipróbálni az Apple termékeit, zenejátszó vásárlásakor egy kisebb iPodot választottam jó másfél éve. A termék jól működött pár héttel ezelőttig, amikor is az usb-végű csatlakozójával hiába kötöttem a számítógépemre: nem érzékelte. Bevittem a készüléket a Westendben lévő márkaboltba, ahol az eladó azt mondta, a kábelben megtörhetett a huzal. Rádugta egy ottani töltőre, azzal ment, töltött. Vásároltam 4600 Ft-ért egy vadonatúj kábelt az üzletben. Itthon azzal szembesültem, hogy nehezen illeszkedik az iPod aljához, s azzal sem tölt. Amikor kihúztam, láthatóvá vált, hogy a fogazat két szélén felgyűrődött a szál. Visszamenve az üzletbe továbbküldtek az Andrássy úti szervizbe, ahol az egyik úriember azt válaszolta problémámra, hogy „Ezzel nincs mit kezdeni”, mert az iPod mint olyan nem szervizelhető, csak egyben cserélhető, ami garancián túl gyakorlatilag azt jelenti, vehetek újat. Ezen a hozzáálláson, mivel nem érzem úgy, hogy nem rendeltetésszerűen használtam volna, kicsit megütköztem. Mikor megemlítettem, hogy ebből Tékozló Homár lesz, a szervizes úriember szemmel láthatóan megsértődött, „Szíve joga”, mondta, sarkon fordult, és visszament a hátsó traktusba.

Reménytelen készüléket sem cserélnek, és minden lehetséges módon froclizzák a rossz készüléket vásárló vevőket a Media Marktban. Attila egy Lenco márkájú hordozható DVD-játszóval szívta meg, sokszorosan, élményei lejjebb olvashatók:

Zsuzsanna a magyar ipart akarta támogatni, ezért a Szarvasi Vas-Fémipari Zrt.-nél vette meg a kétlapos asztali villanytűzhelyet. Meg is kapta a méltó büntetését, kár, hogy nem fokossal. A vásárlás a legrosszabb fajta hungarokommunista hangulatban zajlott: nem volt rendes zacskó, az eladó pökhendien beszélt a vevővel, szinte lehülyézte és  slusszpoénnak szét is esett a kezében a készülék. Ekkor hangzott el a címbéli mondat. A levelet pár napja kaptuk, mire beraktam volna, be is futott a cég válasza, sűrű bocsánatkérések formájában. Katarzis alant, az első levél legjobb tagmondata: "Ha más cégek akkora szatyrokat le tudnak gyártani, amibe belefér az ember egész élete".

István azt mondja, a könyvelője kivágta a Pixmánia online áruház számlájával, de a sztorija szépen mutatja ezen kívül is, hogy egy olyan, tényleg rutinügyben is, mint egy elektronikai cucc megvásárlása, milyen szopóágon van a magyar fogyasztó.