Rövid távon nyilván rengeteg kellemetlenséget okozna a MÁV azonnali megszüntetése, de ha hiszünk abban, hogy a dolgok előbb-utóbb kiforrják magukat, lehet, hogy az aktív euthanáziával jobban járnánk, mint a vasút jelenlegi szervezetének fenntartásával. És itt nem is az úgynevezett nagy dolgokra gondolok, hanem az úgynevezett kicsikre. Az utasokat, akikért ez az egész dolog elvileg létrejött, rendszerint a kis dolgok érintik közvetlenül. Például az, hogy a MÁV hogyan kommunikál egy késést, vagy más műszaki problémát. D. alant lemondásra szólítja fel a Déli pályaudvar állomásfőnökét, abszolúte jogosan. Tényleg nem történt semmi különös, késett a kanizsai gyors, ilyen a svájci államvasutaknál is megtörténhet. Az azonban nem pénzkérdés, így Hegyi Karabahban pont úgy megoldható, mint Zürichben, hogy a problémáról időben és normálisan értesítsék az utasokat. Budapesten természetesen nem sikerült. Én azt mondom, pusztuljanak, és jöjjön a kötöttpályás anarchia!