Naiv ügyfél csapata kipróbálta a lehúzós fúziós konyhát, és nem jött be nekik:

Barátokkal a Balaton felé tartva dél körül megéheztünk, gondoltuk betérünk a Kecskemét előtt nem sokkal található szebb napokat is látott (legalábbis úgy hallottuk) Csepegi csárdába. Le is telepedtünk a kerthelyiségbe egy asztalhoz és bár nem sokan voltak viszonylag hosszú idő után leadtuk az italrendelést a láthatóan az iskola küszöbét éppen csak átlépő pincér kislányoknak. Mindhárman egy korsó sört kértünk, amellyel nem lett volna gond, bosszantó húzás, hogy a 4 dl-es vonalat csak a hab érte el. Ezután a rendelés leadása következett, mindhárman kisadag levest (450 Ft) kértünk, gondolván, hogy elég lesz az, valamint két milánói sertésbordát és egy csülökpörköltet galuskával.

Azt már tudjuk, hogy egy pohár vízért nem érdemes a Széll Kálmán téri Gastlandba menni, de a grillpulttal is akadnak anomáliák. Naiv ügyfél hiába várta, hogy megsüljenek a húsai, mert azt véletlenül odaadták másnak. Amikor reklamált, hogy nincs kedve újabb 20 percet várni, odaadták neki egy másik vendég menüjét:

Nyers húsokat is lehet itt válogatni egy tányérra, amit felteszel a grillpulton lévő polcra egy szám fölé. Egy szakács kisüti, és visszateszi ugyanahhoz a számhoz. Ezt tettem én is, majd visszamentem az asztalunkhoz enni. Általában 5 perc alatt kisütik a húsokat, azonban most 20 perc után sem kaptam meg, ami kezdett gyanússá válni. Hamar kiderült, hogy jól tippeltem, az én húsválogatásomat odaadták valaki másnak, de közölték velem, hogy semmi gond, válogassak nyugodtan újra, és újabb 15-20 perc alatt majd kisüti nekem. Mikor erre elkezdtem hepciáskodni "kárpótlásul" (ez az üzletvezető megfogalmazása) odaadták egy másik vendég grillmixét. Elfogadtam ugyan, de az én összeállításom volt, nem is szólva arról a vendégről, aki meg emiatt maradt hoppon.

Ki gondolta volna, hogy a 200 forintos pizza után a 300 forintos melegszendvics jobb lesz?

A Nyugati pályaudvar metrókijáratától jobbra van egy Noodle Mix névre hallgató vendéglátóipari helyiség.(1. fotó) Szakmai gyakorlatom során a hely közelsége miatt többször voltam náluk ebédelni. A 200 Ft-os pizzájuk csábított oda, gondoltam hogy ennyiért nem kell csodákat várni (bár vannak olyan pizzázók Bp-n, ahol 200 ft-ért kifejezetten ízletes pizzát adnak). Noszóval, a pizza. Az ehető kategóriát felülről súrolja, de finomnak nem igazán nevezném. 3 alkalom után kellően ráuntam. Felfigyeltem a táblára, melyen 299 forintért hirdetik a Mix Grill szendvicset, hát, kell egy kis változatosság, meg még jól is néz ki (2. fotó), egy százassal többért talán tartalmasabbat kajálhatok, próbáljuk ki, egye fene!

A kép illusztráció, hogy jobban fájjon a sztori:

Így a nagy hőség kellős közepén gondoltam, megosztok veletek egy nagyon is a blogra illő, a magyar tenger parti (magyar tengerparti?) vendéglátás lényegét megvilágító rövid történetet. Egy évvel ezelőtt néhány barátommal elhatároztuk, hogy az egyik nyári munkahetet Alsóörsön pihenjük ki. Péntek este érkeztünk, strand már bezárt, de az azt kiszolgáló vendéglátó egységek egy része még nyitva volt. Mivel mindannyian vágytunk az inkább hírhedt, mint híres, balatoni gyorséttermi koszt semmivel össze nem téveszthető zamatára, beugrottunk a legátlagosabbnak kinéző helyre, és egy sör mellett vártuk, hogy elkészüljön a kirendelt "finomságok". Néhány perc múlva egy, a bódé felől érkező fiatal női hang jelezte az első adag elkészültét:

- Kész a csilis hamburger...de igyekezzen, mert mindjárt elcsöppen az orrom!

Mondanom sem kell, hogy villámsebesen tettem meg azt a néhány métert, és azóta is csak remélem, hogy a "mindjárt" már a szintidőmön kívül esett.

Csodálatos napra virradtunk, hiszen nemsokára a legkülönfélébb forradalmi táplálékokkal válthatjuk ki az összes egyre furcsább/olcsóbb tömegtermelt készételt. A tudósok egy valag pénzből (250000 euróból) laboredényekben tenyésztettek izomszöveteket, amikről hamburgert daráltak. Minthogy a fejlesztés még csak 5 éve zajlik, a vért és a zsírt még nem sikerült hozzánöveszteni. Állagra már szinte tökéletes, íze még nem sok van, és ezen nem segített, hogy még só sem volt teszteléskor. A jelenlegi kezdetleges szinten egy húspogácsa 3 hónap alatt kifejlődik, és tömegtermelés esetén biztos sokkal olcsóbbra fog kijönni, mint egy levágott állat, ami rengeteg helyet foglal, iszonyatosan sokat zabál, mérhetően sok CO2-őt bocsát ki, teletömik gyógyszerekkel, plusz az emberek kiborulnak, ha megnéznek egy kortárs dokumentumfilmet az élelmiszeriparról. Úgyhogy ne csüggedjenek, már csak azt a 10-20 évet kell kibírni, amíg ez elterjed.

A Homár a fénykép alapján nem tudja megállapítani, hogy az előírásoknak megfelelően 40-50 °C között olvasztotta-e NM a tábla csokiját, mert pont úgy néz ki, mintha a túlzott melegtől ugrott volna össze benne az 52% kakaó:

A bocicsokit próbáltam megolvasztani, hogy készítsek egy jó kis csokihabot. A felolvasztott tábla, amit étcsokoládé néven árulnak, a folyékony halmazállapotot átugorva ilyen alakot öltött... megmutatta valódi természetét, mert ez nem más, mint sz...r.

Ha jobban belegondolunk, ételt melegen tartás nélkül nem is lehetne házhoz szállítani, hiszen 15 perc után bármi megdermed vagy kiszárad. Ehhez képest teljesen elfogadott az 50-60 perces szállítás, sőt. A Szent-Fazék Menüház és Pizzéria szerint a 2,5 órás várakozás teljesen normális, hiszen 90 perc után mondták naiv ügyfélnek, amikor felhívta őket, hogy sok a rendelés. Kompenzáció helyett azonban az üzletvezető az anyjához irányította ingyenkajáért:

Mai napon kollégáimmal a NetPincéren keresztül a Szent-Fazék Menüház és Pizzériából kívántunk rendelni  két db  32 cm-es pizzát. A visszaigazoló e-mailben 30 perc szállítási időt ígértek, ekkor még bizakodó voltam és a mindenhol szokásos 45-60 perces kiszállítási időre számítottam. Miután 90 percet vártam, felhívtam a megadott telefonszámot, hogy mikor számíthatok a pizzákra. A diszpécser hölgy azt állította, úton van a futár, nagyon sok a rendelés és hogy kompenzációként küld ajándékot. Vártam újabb 40 percet, újra telefonáltam, ugyanez volt a válasz és hogy sok a rendelés. A diszpécser hölgy viszonylag udvarias volt, de itt már kicsit mérges voltam, hiszen egyértelmű volt, hogy az első telefonhívásomkor még nem volt úton a rendelésem és semminemű tájékoztatást nem kaptam az ekkor már több, mint 2 órás késésről.

Aki az elmúlt 30 évben kapcsolatba került a magyar vendéglátóiparral, annak annyira nem lesz meglepő, hogy a külföldiek szerint Budapest legrosszabb éttermében az összes létező tétellel trükköznek:

A maradék ételt felhasználták újra és újra. Marha/sertés hol volt, hol nem. Ha épp valaki sertést akart enni (de nem volt), akkor jól járt, fordított esetben már kevésbé. A szakácsok elég ügyesek voltak ebben, de páran azért felhördültek a sertés-steak láttán. Volt olyan, hogy kint hagyták véletlenül a húst a kocsiban egy napra, másnap aztán több fűszert kellett használni hozzá. Olivás spagettivel nem egyszer előfordult, hogy se olivaolaj, se bogyó nem volt, ezt sima étolajjaj és zöldborsóval pótolták. Ha valaki rákérdezett, hogy ez mi, akkor a bevált a szöveg az volt, hogy:  “ez a magyar olíva”.

Hogy a piákkal mi történik, arról gyakorlatilag az összes magyar vendéglátós el tudná ugyanezt mesélni, hiszen pár évvel ezelőtt az azóta a világ legjobb klubjának szavazott helyen is előfordult, hogy Kalinka/Royal volt a smirnoffos/absolutos üvegben.

Gyuri és családja százforintos túlszámlázásba keveredett a miskolctapolcai Barlangfürdő Termál éttermében. Ennél azonban nagyságrendekkel viccesebb a moduláris bolognai spagettijük, amit úgy sikerült kihozni ezer alatt, hogy 990 forint a szósz, és 390 a tészta:

Kis családommal, június 20-án látogattunk el Miskolc-Tapolcára, illetve a Barlangfürdőbe. Nagyon kellemes meglepetések értek itt, mivel jó pár éve nem voltunk már a fürdőben, illetve legutóbb sem nyáron voltunk, így a kinti medencék akkor kimaradtak az élményből. Nagyon tetszett a tisztaság, rendezettség, a tájékoztatás (feliratok), bár a személyzet meglehetősen mogorva, kedvetlen volt.

És itt eljutottunk oda, ami egyáltalán nem tetszett: családommal az előcsarnokban lévő, Termál étteremben szándékoztunk ebédelni. Megörültem, mivel az előcsarnokban láttam kiírva, hogy van az étlapon sztrapacska, amit szeretek. Az étteremben, mikor kértem, csodálkozva mondták, hogy nincsen, nem is volt: sebaj, előfordul. Választottunk bolognait, 990 Ft-ért. Ekkor jött az első meglepetés, mivel ez az ár, illetve elnevezés csak a 2 evőkanálnyi szószt jelölte, a tésztát, spagettit nem, az külön 390 Ft felszámolásával járt. Fura, kérdem én, a bolognai spagetti, az nem egytálétel, illik- külön felszámolni a hozzávalóit, nem a vásárlók megtévesztése ez?

Kix a reggeli szendvicsnél is gazdaságosabb túróstáskát talált a Sparban:

Én is Sparban néztem ki egy szimpatikus túróst. Kettőt vettem, de úgy véltem, eggyel is simán jóllakok. Hát kettővel sem sikerült. A mellékelt kép megmondja, miért.