Az ismert online szerző pont ugyanúgy járt, mint előtte több ezer online olvasó: éveken át naponta kéjesen végiggusztálta a Homár posztjait, és az hitte, hogy vele ez sosem történhet meg. Aztán egy nap benyújtották neki a számlát. Elnézést a borzalmas viccért, de ezúttal szó szerint ez történt, Bede kolléga számláján a Robinson étteremben túl vastagon fogott a cerka. Meg voltak más bajok is, ezekről alant számol be a szerző, aki semmi kivetnivalót nem lát abban, ha turistákat húznak le, node milyen az, ha magyar üt magyart? Homárszüzesség-elvesztés alant.

Brutális, de rutinos bennszülöttként a Homárt nem, a külföldieket annál inkább meglepheti, hogy a ránkrohadt papíralapú bürökráciában 9 hétig kell várnia az embernek, hogy legálisan dolgozni kezdhessen, hiába vagyunk az EU-ban:

Ez csak egy rövid történet, hogyan is értelmezi Magyarország a szabad munkavállalást francia állampolgároknak. Aktiv munkaviszonyhoz szükség van:

•   Magyar adókártyára

•   Magyar TB kártyára - Még akkor is, ha aktív biztosítása van az egyénnek egy EU tagországban.

•   és még egy lakcím kártya is jól jön - Enélkül nem áltak velünk szóba a TB-nél.

Nos, nézzük:

hogy ide is kiemelem, amit a Borfesztiválon történt kisgyerekes afférunkról szóló poszt kommentjei közé írtam:

Drága olvasók

Elkezdtem reggel olvasgatni a kommenteket, mint kicsit feljebb láthatjátok, először elkezdtem egyenként válaszolgatni, de mivel a legtöbb komment eléggé hasonló vágányon mozog, most egyben reagálok.

A kommentárok így egyben olvasva megerősítik azt a minden kisgyerekes szülő által megtapasztalt jelenséget, hogy a magyarokat alapvetően idegesítik a gyerekek, a normális magyar reakció a kisdedekre a türelmetlenség, idegesség, sőt gyakran a nyílt gyűlölet. Sok helyen jártam a világban, nyugaton és keleten, de komolyan, soha, sehol nem tapasztaltam ehhez hasonlót.

Minden hibájával együtt kivételesen kellemes esemény a budai várpalota udvarain és teraszain megrendezett borfesztivál. Órákon át lehet mászkálni egyre zsongóbb fejjel rengeteg jó magyar és pár érdekes külföldi bor között, enni itt-ott pár falatot, sütkérezni, bambulni. Magyarországon szokatlan nagyvonalúsággal a kutyákat sem tiltották ki, a gyerekeket, mint mindjárt kiderül, viszont igen.

Sokba volt Jánosnak, hogy tavaly eltévedt Zágrábban. Azt állítja, hogy elesett mellette egy motoros, ő csak segíteni akart és kiszállt, aminek a vége rendőri zaklatás, 1000 kuna kifizettetése, fogvatartás, majd papírok erőszakos aláiratása lett. A sztori azért aktuális, mert a Peches Ügyfél most tudta meg, hogy bukott a biztosításon is, miközben állítja, hogy a motor egyáltalán nem is sérült meg. Alant olvasható a mohácsi férfi levele a horvát nagykövetséghez.

Egyszerű kis hagymaügyi posztunk komoly kommenthullámokat kavart, annyira, hogy a levélíró Karcsi ekéző levelet írt, meg elküldte a fenti fotót is. Imádjuk, amikor a szenvedély veszi át a terepet, íme az érintett válasza:

látom, a kommentelők között több az eke, mint amennyi a szegény magyar ugarra, földekre kéne. tedd föl hát ezt a képet, hogy lássák, makói fokhagymánk mely cég által kerül az ó-sünbe, és aki ezek után megkérdőjelezi, tuti, argentín-e a termék, annak küldhetek egy marok hamisított kínai FOGHAGYMÁT. ha fotósoppolni akarnék, akkor meg nem egy szappantartóval készítenék képet, bár ezt is megbuherálhatom.

üdv,
karcsi

Ki más vezényelné a magyar földrajzoktatás reformját, mint a patinás hazai termőterületekre érzékeny Auchan? Károly fotózta a reformszámlát, amin a hipermarketek Magyar Bálintja a fokhagyma nevét is megreformálta.

Vess egy pillantást a csatolt képre! Mókás osün pénztárblokk a „makói” fokhagymáról… Volt még kínai is… magyar sehol!!! Auchan Savoya Park, 2009. 08. 09. 14:00 körül

 

Az alanti, jó hosszú történet, amiben egy magyar kislányt elüt egy autó Horvátországban, igen vicces lesz. No persze nem emiatt, még akkor sem, ha a kislány azóta jó úton halad a teljes gyógyulás felé. A sztoriban az a vicces, hogy Zolee teljesen jogos felháborodással idézi fel, hogyan bántak a nemtörődöm, csak horvátul beszélő horvát orvosok szegény magyar kislánnyal, de ha a "horvát" szót mindenütt "magyar"-ra cserélnénk, akkor mi mást kapnánk, mint egy tőrölmetszett magyar törtzénetet. Szóval mókás és elgondolkodtató, mennyire ki tudja buktatni az embert, ha külföldön bármi magyarossal találkozik, márpedig a horvát egészségügy tényleg olyan, mintha a Kossuth térről irányítanák. Íme a sztori a gázolóval bratyizó zsaruval, rasszista orvossal, elnézett szilánkos töréssel és töketlen magyar biztosítóval.

Kiváló országimázs via Bede Márton: a BKV agyatlan, rosszindulatú ellenőrei ügyesen elkapták és megbüntették a világ egyik legismertebb és legbefolyásosabb utazóját. A sztori nem attól szomorú persze, hogy kit vágtak meg, hanem hogy hogyan. Tony Wheeler és barátai az eső elől menekültek be a metróba, útban a szállodájuk felé. Jegyet nem tudtak venni, mert a megállóban nem találtak sem automatát, sem árust, ezért a következő megállónál, ahol már láttak automatát, leszálltak. Csakhogy a gép nem fogadta el a pénzüket, mire felszálltak, hogy a következő megállóban is próbálkozzanak, erre az ott várakozó ellenőrök lekapcsolták őket. Blogbejegyzésében Wheeler - akit a 6000 forint nem vágna a földhöz - azon értetlenkedik, hogy a BKV alkalmazottai, ahelyett, hogy segítettek volna nekik az automatánál, amit látniuk kellett, direkt bevárták őket, hogy büntethessenek. Igazi kicsinyes magyar portástempó, gratulálunk a BKV-nak.

A Vámház Krt. 9-en találtuk ezt a szpotot, ami tényleg olyan vonzónak mutatja a budapesti életet, amilyennek talán csak a magasból néz ki. Főszerepben a Nyugati tér Ferenciek tere környéke.

Update 1. Több kommentelőnek válaszolom egyszerre, hogy a film tényleg nem valami lehengerlően formabontó filmalkotás, de Budapest iszonyú szép és kellemes helynek tűnik benne, vagyis országimázsfilmként kiváló.