O'benion küldte hiánypótlásra a következõ szatyrokat, miután ráflesselt a Stop n' Grow körömrágásgátló reklámjára.

Valahogy mindig hiba csúszik ezekbe a fránya leárazásokba, olvasóink pedig mindig ott vannak egy fényképezõs telefonnal (hát mégsincs hiába), mint esetünkben Edu. Persze lehet, h csupán a minden 999 forint hétvégébe szaladt bele...

Sétálgattunk a LIDL-ben (elég perverz, viszont a magnum replika jégkrém lelõhelye) és rögtön kiszúrtam az év akcióját - szvsz. hülye aki kihagyja.

Igazi péntekien lájtos ez a plakát, amit a Buenos Aires-i állatkert nyomatott a Saatchi & Saatchi-val. Bár a Homár alapvetõen utálja ezt az intézményt, mivel mérhetetlenül depressziós lesz a vegetáló állatok láttán - amiknek az erdõben lenne a helyük -, egy verésre azért bármikor jók.

Eddig úgy tudtuk, a reklámok vagy életérzést közvetítenek, azaz elképzelhetjük, hogy mi is lehetünk olyanok, mint a srác a menõ autóban. Vagy éppen ellenkezõleg, röhöghetünk a hirdetés pohos taxisofõrén, így szerezve kellemes élményeket a termék kapcsán. De hogy undorító, felháborító vagy csak értetlenséget kiváltó reklámarcok milyen hatást váltanak ki a vásárlóban, azt valószínûleg csak a sörmámorban úszó, ausztrál reklámosok tudhatják. Vagy még õk sem, de jó poénnak tartották, hogy a fiatalok számára készült, futártáska alapú termékeiket meztelen, színesre festett, dagadt emberekkel reklámozzák. A Crumpler katalógusát az árnyékban ülve, legyeket kergetve, sör ízûeket büfögve kitaláló kreatívok kétség kívül jókat nevethettek. Mi azonban majdnem elájultunk, mikor a lapokon megpillantottuk a szõrös hónaljú, balettozó transzvesztitát, a lógó mellû, dagadt nõt, és a meleg biciklisfutárt.

Bár a Homár alapvetõen nem csípi a pushup-mellatartókat, a reklám kivitelezése miatt azonban nem lehetett kihagyni, (még akkor sem, ha tisztában vagyunk vele, hogy nem mai csirke). Az utolsó kreatív újsághirdetést az a TBWA-ügynökség követte el, akik mostanában a Sony PSP-s stencilezéssel kavartak port.

Ha nekünk is volt egy kis részünk egy puha és rokonszenves könnyûipari ágazat magyarországi elterjesztésében, akkor marha boldogok vagyunk. Ha nem, akkor is eléggé. Gabi ugyanis azzal keresett meg minket, hogy beindította gyapjú alapú robotikai vállalkozását.

Amíg a Snickers itthon csöcsöket formázó mogyorókkal szórja tele a várost, az anyacég egy csöppet szofisztikáltabban próbálja magára irányítani a publikum figyelmét. A hómpédzsükön figyelõ reklámok selymes abszurd humorral simogatják a Super Bowl-hirdetésekbe fáradt amerikai közönség idegrendszerét. Mindhárom szpot az "It's only satisfying if you eat it" szlogenre fut ki a csokiszelet nem rendeltetésszerû felhasználását követõen.

Ha már reklámnap, legyen vicces, ne csak erotikus! A franciák ismeretlen okból mindig is a világ legjobbjai voltak autóreklámban. Szellemes ötletek, egyszerû, de ütõs megvalósítás, jó karakterek. Mint ebben a filmben is.

Mit tehet egy éhezõ rendezõ, aki az elmúlt tíz évben nem produkált értékelhetõ filmet? Leszbikus szoftpornót rendez az Agent Provocateur fehérnemûgyárnak, nyilván. Mike Figgis - aki olyan filmeket hagyott a világra, mint öööm, a Mr. Jones vagy a Las Vegas végállomás - váratlan húzással a sötétbõl sejtelmesen elõbukkanó bugyik felé fordul, hogy életre hozza a világ legdurvább mûfaját a horroroperett- jégrevübábszínház után.

Joci a Lidlben szembesült az árverseny eme jellegzetesen káeurópai formájával:

A mellékelt képen látható "fantasztikus" leárazásnak voltam tanúja a minap. Ha egy kilót veszel, már nyersz is 7 forintot.