Mit kell elkövetnie a serdületlen vásárlónak ahhoz, hogy a biztonsági őr agyatlan kurvának nevezze? Mindezt egy akciós napon, amikor nyilván hatalmas a tömeg és sor áll a próbfülkéknél is? Nem kell sok: a két fiatal lányka együtt vonult be a fülkébe, ezzel érdemelve ki a stresszes biztonsági őr kedves jelzőit.

A levelet idézem, amit a New Yorker üzlet/Árkád központi fax-számára, és két email címre küldtem (honlapjukon találtam). Utólag belegondolva, talán a panasz könyvbe kellett volna beírni, de a rengeteg ember, és a dühöm ellene szólt.

"A New Yorker üzletben nagyon csalódtam, azt hiszem, soha többé nem megyek az üzletbe. Az ott alkalmazott biztonsági őr viselkedése hagy némi kívánnivalót maga után. A Glamour napok keretében vásároltam ott barátnőmmel. (Az eset 2010.04.10-én történt)

Norbert nem érti, hogy a Saxoo eladója miért nem jött rá, hogy ő egy eladó, aki azért van ott, hogy Norbertnek segítsen a vásárlásban. Talán nem volt egészen pontos a munkaköri leírása, mindenesetre sem köszönni, sem eligazítani nem tudott, így a vásárló máshol költötte el a pénzét.

Történt, hogy 2010.04.09-én dolgom támadt Pesten. Felszálltam a vonatra (NEM KÉSETT) és szép komótosan berobogtam a nagyvárosba. Útközben találkoztam egy ismerősömmel, aki szintén a citybe ment. Megbeszéltük, hogy ha végeztünk még összefutunk. Így is történt, bár kicsit elhúzodott a dolog így igencsak későre járt amikor ismét találkoztunk. Megjegyzem, aznap kellemes meleg idő volt, így egy rövidujjú pólóba mentem. Estére azonban lehült az idő és kezdem igencsak libabőrös lenni.

Gábor a néphagyományos szétosztogatás helyett megpróbált pénzt csiholni gyermeke napok alatt kinőtt ruhakészletéből a Baba Expón, de főleg szomorú tanulságokkal gazdagodott:

Szeretném veletek megosztani több sorstársam esetét. Mint a címből kiderül a Baba Expo nevű, határtalanul arcátlan behúzó gépezetről van szó. Az embernek, ha van gyereke, akkor elkerülhetetlen, hogy az évek folyamán bizonyos mennyiségű ruházat összegyűlik, amelytől az ember többféleképpen próbál megszabadulni. Egy ilyen lehetőséget láttam meg először a Baba Expoban. Honlapjukat megnézve egyből kedvet is kaptam ahhoz, hogy gyerrmekem ruházatát reális áron pénzzé tegyem. Így hát fogtam magam, gyermekem ruházatát lajstromba vettem, és rövid számítás után rájöttem arra, hogyha csak harmada vagy negyede áron fogom értékesíteni a ruhákat, akkor is egész szép kis összeg jön össze.

Az embertelen globalizáció elleni küzdelem jegyében közöljük RJ remek fotóját arról, hogyan lehet magyarossá tenni a nemzetközit. Még egy saldi is másképp néz ki, ha rajta van a kokárda. A szerző így vall a fényképről:

Kalocsa Negyvennyolcasok tere 2010. március 15. délután - az ünneplésnek vége, a boltok zárva, de az üzlet az üzlet. Mondhatnánk Business as usual.

 

Rna a tudatos vásárlók új generációját képviseli: ugyan nem találta meg a blokkot, mégis addig erősködött és addig győzködte a Tally Weijl kelletlen eladóját, amíg visszakapta a szakadt ing árát. Fiatal kora ellenére határozottan, de udvariasan állt ki az igazáért, és mi ezt nagyon szerettük.

Nem vagyok az a nagy shoppingolós fajta, de pénteken úgy gondoltam, megérdemlek valami friss szerzeményt, így be is toppantam harmadmagammal a WestEndbe. Utunk során jópár kevésbé pénztárcakímélő butikba tértünk be, de a végső döntést a  mostanában nagyon közkedvelt Tally Weijl üzletlánc egyik boltjában hoztam meg. Közel ötezer forint értékben vásároltam egy inget, aminek nagyon örültem, mert szép is volt, jó is volt, méretben, színben, fazonban tökéletesen megfelelt. A bankkártyás fizetést követően nagy örömmel búcsúztam a kifejezetten kedves személyzettől, és el is határoztam, hogy jövőhéten már ebben fogok feszíteni.

 

Immár 5 éve visszatérő vendégünk a Playersroom, és eddig mindössze egyetlen naiv ügyfélről tudunk, akinek visszaadták a hibás cipője árát, ahelyett hogy a végtelenségig javították volna. Mai versenyzőnk a szokásos halmazba került, karácsony óta hordják kábé kéthetente a csizmát a lemálló sarka miatt a boltba, ahol mindig "megjavítják":

Lányom novemberben vett csizmát a Playersroomban 19990 Ft-ért. Néhányszor felvette, de sajnos a csizma sarkán a bevonat szinte lemállott. Jött a karácsony, utána visszavittük az eladóhoz a Playersroom üzletébe. Ekkor került először az asztalra a csizma. Bolt elküldte bevizsgálásra, két hét, plusz a leállás, visszakaptuk január 21-én. Szakértői vélemény szerint javítható, meg is tették, hazavittük a csizmát.

Kedves Homár/Tisztelt Minőségügyi vezető!

 

Szeretném Veletek megosztani a történetemet, a „profi” reklamációkezelés történetét. Próbálom rövidre fogni, de mindent pontosan leírni. A tények: 2009.július 3-án a lakóhelyemhez legközelebbi viszonteladó üzletében megvásároltam Beta munkavédelmi cipőmet 13 230Ft-ért (plussz egy másik cipőt is, amivel azóta sincs semmi probléma ). Két hónap múlva felfedezem, hogy a cipő alja kezd elválni a felsőrésztől, illetve a felsőrész egyes elemei elváltak egymástól, ezért Visszaviszem a boltba eredeti számlával, ahonnan a BetaMAX Központi raktárába továbbították.

Az embert igazán foglalkoztató dolgok nem mindig az úgynevezett Nagy Kérdések közül kerülnek ki. Darwin díjat például az új köpenyének a címkéje ejtette annyira gondolkodóba, hogy napok óta képtelen szabadulni a kínzó kérdésektől. Mit akar Stock? Miért nem szabad cserélni? Aki érti, kérem, segítsen veterán levelezőtársunknak! Tépelődés alant.

A. levelét nem azért posztolom be, mert olyan különleges esetet tárna a Homár olvasói elé. Az üzenet lényege annyiban összefoglalható, hogy a magyar divatüzletekben nem ritka a bunkó eladó. A. stílusa azonban önmagában is élvezetessé varázsolja a rövid füstölgést, a nyitómondata például fenomenális. Bizonyíték alant:

Stadler József, a magyar puszta Andy Warholja az első pillanattól a Homár óriási kedvence volt, barátunk ugyanis bármihez nyúl, abból félelmetes kúlság származik. És itt most nem csak a népszerű Utolsó vacsorára gondolok. Az ilyen istenáldotta tehetség a Vaterán se tud tévedni. Marko küldte a linket, ami bebizonyítja, hogy József tényleg nem is téved. Először azt hittem, a legjobb az, hogy a fröccsöntött kabátok egyike német, a másika amerikai. Aztán rájöttem a művészi koncepció lényegére, amit a letargikusan depressziós, esetleg depressziósan letargikus modell testesít meg. Nincs prospektus, ahol a fotómodell legalább ne próbálna mosolyogni, kivéve Stadler nagyszerű, gyűjtői körökben csak "Minden mindegy" címen emlegetett online sorozatát. Kompromisszumentesség, igen, ezt a szót kerestem. Most, hogy megvan, rohanok kabátot venni, valami vad, motoros fazont lehetőleg. Vagy egy blézerfazonú átmeneti öves kabátot háromezerért.
Végső képi bizonyték a hajtás után.