"Átsorolunk a pattogatott kukoricás pulthoz, mert világossá vált, hogy hacsak nem nyomok ravaszul csípőmagasságból egy villát a körülöttem feltorlódott sonkarajongók hátába/oldalába/hasába, itt nem lesz hidegtálfogyasztás." Szodoma és Gomorra kategóriában íme az év levele, egy zolai naturalizmussal és stendhali gúnnyal megírt riport arról, milyen ocsmány férgek módjára viselkednek a szokásos mozijegy árának dupláját kifizető "VIP-vendégek" az Aréna pláza új mozijában. A sztori csúcspontja, amikor a sertéscsalád egty vedernyi taco chipset rendel. Végre egy levél, amikor a fogyasztókat küldik az anyjukba!

Bájos, táncos, bajuszos. Semmi szex, sok nevetés. Ha dj-k lennénk és nem ügyetlen, meszes pálcalábú állatok, napestig csak ezt remixelnénk. Így viszont csak összekarcolnánk a lemezeket. A film persze indiai, telugu nyelven, ami a jelek szerint tökéletes eszköz a mókás-diszkós felvilágosításhoz. És ne feledjék: I am the condom friend ever useful to you.

Még több boldogságot minden kedves olvasónknak, aki a tökéletes reggelt a kávé mellé gyorsan elpattintott negyven szál mentolos cigivel képzeli el. Logikus 2pack, mégsem sűrűn találkozni ilyennel, Japán azonban az izgalmas perverziók földje, így ott még a Coca Cola is be merte vállalni azt, amit mindenki tud. Miszerint ez a két termék kéz a kézben jár. A duó rokonszenves, mégsem mennénk légkúrázni japán kavéházba.

via boingboing, nem vadiúj a link, de csak akkor akartam betenni, amikor igazán álmos vagyok. Köszönet sixxnek érte.

Hova jut ez a világ, teljességgel érthetetlen. Az imént emlegetett Schwarzenegger tartományában, azon belül Los Angelesben ilyen automatákat állítanak fel az éjjelnappali marihuánaellátás biztosítására. Mivel azért Amerikában járunk, nem lesz teljes a káosz. Csak regisztrált, recepttel és feltöltőkártyával rendelkező, ujjlenyomattal igazolt vásárlók (pl. rákos betegek) használhatják az éjjel-nappal biztonságiakkal őrzött fűbüféket hétfőtől. Ahogy az ottani drogosokat saccoljuk, biztosan senki nem fogja ezt kijátszani.

Igazi gyűjtőknek nyilván már raklapokban áll otthon a győzikés energiaital és a győzikés felirat hatására esélyes, hogy beszereztek egy kamu győzikés kártyát is. Az utóbbi időben vibráló kotonban is utazó előadóművész nevét egy újabb csudálatos terméken fedezte fel NiggerZombie:

Na ezt azért még biztos nem láttad. Amúgy ne tévesszen meg, nem dunakavics, az összettevők pontosabb képet adnak az ízről. Kérdés: mikor lesz Győzike Schokobánón? :)

Ausztriáról egy csomó rosszat el lehet mondani, de utcán árult téli csemegékben vitathatatlanul nagymesterek. Eszter régi szerelmünket, a csokibanánt találta meg Augsburgban, a mesekönyvből szalajtott nevű Christkindles Markt-on, a maga naturális formájában, miszerint banánt (nem fura ízű, purhab állagú habot, hanem a névadó gyümölcsöt) olvasztott csokoládéba mártanak. El is határoztuk, hogy a Homár-purdékkal tartunk egy mártogatós délutánt, aztán amit nem zabáltunk föl, fellógatjuk a fára. Ha valakinek van jó csokibevonat-receptje, legyen olyan jó, és lője el a postaládánkba!

Nem igazán tudunk pontos dátummal szolgálni, de szinte bizonyosnak látszik, hogy az elmúlt hetekben (vagy hónapokban?) lopva, mondhatni fű alatt megérkezett Magyarországra a fejlett nyugati civilizáció legjobb szénsavas narancsüdítője, a francia Orangina (hivatalos .eu-s honlap itt, a francia site pedig itt kattintható). A popkulináris mérföldkőnek számító felfedezést szombaton tettük az egyik Tesco áruházban, ahol szinte teljesen véletlenül fedeztük fel az alsó polcok egyikén az üdítő 330 ml-es dobozos változatát. Mivel eddig egyetlen hazai boltban sem találkoztunk a termékkel, nem túlzás, hogy az örömünk határtalan volt.

Orangina-történet és reklámfilm a hajtás után!

Nyilvánvaló, hogy naiv ügyfelünk, Viki nem olvasta a Darshan-udvar hitvallását, különben ez a jelenet nem jöhetett volna létre:

Gondoltam megosztom veletek vasárnapi ebédem történetét a Darshan udvarban. Talán nem csak én találom felháborítónak, hogy a pincérünk önhatalmúlag megajándékozta magát egy kis borravalóval... Budapesti lévén, hozzászoktam már fővárosunk magyaros "vendégszeretetéhez". Faragatlan pincérek, udvariatlan eladók, bunkó taxisofőrök - egyiken sem lepődöm meg túlságosan. A Darshan Udvarnak azonban még így is sikerült túlszárnyalnia a budapesti átlagot.

Ez most kívételes eset lesz, mert ugyan mi értelme van betenni egy romlott kajás posztot a bomlásnak indult termék fotói nélkül, ugye Judit?

sajna fénykép nincsen róla, mert nem volt nálam a gép az eset alatt... szóval tegnap úgy esett, hogy egészen délután 6-ig nem ettem szinte semmit. Munka után farkaséhesen utaztam hazafelé...Már készítettem a gyomrom, hogy a Stadionoknál a metró aluljáróban fogok venni valami finomságot a látványpékségben... Oda is értem, nagy hévvel kértem egy vaníliás és egy pizzás táskát. A vaníliásat még a metro megérkezése előtt benyomtam, a pizzással vártam, gondolván a hosszú útra...Aztán a Deákon folytattam a kajálást, és neki estem a pizzásnak is...Nos, ekkor derült ki számomra, hogy Princess Pék barátaink kicsit megvicceltek: bele haraptam a pizzás eledelembe, miközben haladtam a nagy tömeggel a pirostól a kék metro felé...valami furcsa ízt éreztem...ó mondom, biztos valami fűszer, amihez nem szoktam hozzá. Majd újra haraptam...ismét az a furcsa íz...

Cuki ügy, mondanánk, ha nem csokiról lenne szó és nem utálnánk szóviccelni. A valaha volt legborzasztóbb fotók Tibi csokiról címmel posztoltuk be Anita megrázó fotósorozatát egy zacskó kukacos csokibonbonról. A bejegyzés természetesen érzékenyen érintette a terméket gyártó Bonbonettit. (Anita a panaszát eleve elküldte a gyárnak is). Postafordultával válaszolt is a gyártó, aki azonnal belső vizsgálatot rendelt el a poszt megjelenése után. Alant Sánta Sándor ügyvezető igazgató levele, amit szokásunk szerint teljes terjedelmében közlünk. Zárójelben annyit, hogy abszolúte elhisszük, hogy nem a gyár hibázott, de hogy ezért miért a fogyasztót kell csalással vádolni, az legyen Sánta ügyvezető saját problémája.