Az alábbi panasz azt illusztrálja, hogy ugyanaz a dolog milyen eltérő hatást képes kelteni a fogyasztókban, akár egy családon belül is. A téma a zamárdi Mauro étterem, ami, ha valaki nem ismerné, igazi különlegesség, amennyiben Balaton-parti, látványosan álolasz kinézetű, bónusz műpálmákkal, de a tulajdonosa mégis igazi olasz. A kaja közel sem hibátlan, de én igen rossz halsütödéken edzett szájpadlású zamárdi nyaralóként alapvetően bírom. A hely igazi különlegessé azonban az, hogy a pincérek néha kórusban felüvöltenek, mint a veszett farkasok. Én ezen majdnem olyan jól mulatok, mint a Pornolizeren, Szemtanút viszont halálba idegeíti. megkérdeztem Homár Imolát az előbb, és kiderült, őt is kikészíti az őrült kiabálás, aki már járt ott, mondja meg, mit szólt hozzá!

Zoltán családdal tervezett Balatoni nyaralása nem zajlott zökkenőmentesen: a szállodájukban partizott a Siófokra érkező külföldiek leghangosabb különítménye, ittas turistalányok dörömböltek éjszaka az ajtaján, de hiába reklamáltak, a hotel személyzete csak 10 perc csöndet, vagy egy hasonlóan rumlis szállást tudott intézni a fizető vendégeinek. Zoltán szerint a szálloda nem vette figyelembe, hogy egy 3 éves gyerekkel utazott, ezért panaszt tett mindenkinél, akit csak ért.

Idén a Balatonra egész pontosan Siófokra és azon belül a Hotel Hungáriára esett a "választásom". Hogy miért idézőjelben? Mert nem ezt szerettem volna. Tudom, szerencsés ember nem lehetek, ha már a magyar "vendégszeretetre" számítottam. Kezdődött azzal, hogy a www.balcsi.hu honlapon keresztül fogaltam szállást 3 felnőtt és egy 3 éves gyermek részére.  Igen komoly jelentősége van a 3 éves kornak, nem tudom ki emlékszik erre, de ebben a korban még igencsak hasznos egy kiadós alvás.

Sokba volt Jánosnak, hogy tavaly eltévedt Zágrábban. Azt állítja, hogy elesett mellette egy motoros, ő csak segíteni akart és kiszállt, aminek a vége rendőri zaklatás, 1000 kuna kifizettetése, fogvatartás, majd papírok erőszakos aláiratása lett. A sztori azért aktuális, mert a Peches Ügyfél most tudta meg, hogy bukott a biztosításon is, miközben állítja, hogy a motor egyáltalán nem is sérült meg. Alant olvasható a mohácsi férfi levele a horvát nagykövetséghez.

Az alanti, jó hosszú történet, amiben egy magyar kislányt elüt egy autó Horvátországban, igen vicces lesz. No persze nem emiatt, még akkor sem, ha a kislány azóta jó úton halad a teljes gyógyulás felé. A sztoriban az a vicces, hogy Zolee teljesen jogos felháborodással idézi fel, hogyan bántak a nemtörődöm, csak horvátul beszélő horvát orvosok szegény magyar kislánnyal, de ha a "horvát" szót mindenütt "magyar"-ra cserélnénk, akkor mi mást kapnánk, mint egy tőrölmetszett magyar törtzénetet. Szóval mókás és elgondolkodtató, mennyire ki tudja buktatni az embert, ha külföldön bármi magyarossal találkozik, márpedig a horvát egészségügy tényleg olyan, mintha a Kossuth térről irányítanák. Íme a sztori a gázolóval bratyizó zsaruval, rasszista orvossal, elnézett szilánkos töréssel és töketlen magyar biztosítóval.

Janus-arcú élet sorozatunkban ismerkedjenek meg DA-val, óvodás kislányával, illetve a szedresi Lovas Udvarházzal. DA kislánya megnyert egy óvodásoknak kiírt, lótémájú rajzversenyt. A fent említett istálló által felajánlott díj meglepően nagyvonalú volt: egy éjszaka szállás a lovaspanzióban az egész családnak, reggeli, vacsora, fejenként egy óra lovaglás plusz közös sétakocsikázás. DA azt írja, hogy a sokk akkor jött, amikor beugrottak Szedresbe megbeszélni, mikor vegyék igénybe a díjat: a lovaspanziós hölgy DA szerint durva hangnemben beszélt velük, gyanúsítgatta őket és spórolni próbált rajtuk, majd, miután emailben lemondtak a nyereményről, még csak nem is válaszolt. Felhívtam az említett nőt, aki egészen másképp adta elő a történetet, és DA sztorijának több pontjáról egyenesen azt állította, hogy nem igazak.

Íme először DA levele:

Vicces dokumentumot szivárogtatott ki a szeretgom.hu: régi kedvencünk, az esztergomi élményfürdő belső utasítását a dolgozóknak arról, hogy mit kell mondani, ha nincs melegvíz a zuhanyzóban.

 

Az amerikai rendőrök folyamatosan játszott, rohadtul hangos popzenével készítik ki a legszívósabb bűnözőket, ha azok beveszik magukat valami jól védhető rejtekhelyre.  A magyar vendéglátósok drága hangrendszer helyett ugyanezt tudják ütvefúróval is. Ismerkedjenek meg a visegrádi Hotel Silvanussal, ahol a terrorvendégelhárító egységek félmunkát végeztek névtelen olvasónkkal, ugyanis egészen durva eszközökkel sem tudták elüldözni. pedig, mint az a fenti videóból és a lenti szövegből kiderül, próbálkozni próbálkoztak.

Első blikkre egyértelműnek tűnt a sztori, aztán közelebbről megkapargatva sokat kerekedett a kép egy olyan ügyben, ahol bárki könnyedén "csaló lovastanyát" kiáltott volna. Gábor levelével indult a vágta:

Nem egészen világos, miért volt büdös Attila üdülési csekkje, az amúgy üdülési csekket elfogadó helynek felmatricázott Párizsi Udvar étteremben Keszthelyen. Mielőtt bementek, direkt kérdezték, hogy ugye tényleg lehet játékpénzzel fizetni, aztán a teljes személyzet, a tulajdonost beleértve csak nézett bután, hogy készpénz:

Imádom Keszthelyt, mert gyönyörű. A keszthelyen a kastély tőszomszédságában található "Párizsi Udvar" nevű éttermet viszont nem imádom. Sőt. A történet amit elmondok, 17.-én pénteken esett meg, és úgy fél kettő körűl indult. A megértéséhez tudni kell, hogy - mint az már kiderűlt -, mi nem fizettünk a szállásért (nem voltunk túristák), ezért aztán tetemes mennyiségű üdülési csekkünk maradt meg. Amit tudtunk, azzal fizettünk, de főleg a közlekedést, egészen addig, amíg szerdán egy szemfüles pincér nem közölte velünk egy étteremben, hogy bizony azzal is tudunk fizetni az étkezésért. Mi pedig, mivel nem vagyunk ellenségei a pénzünknek, ezután tudatosan kerestük a helyet, ahol enni is tudunk és pénzbe sem kerűl - egyszóval az "elfogadó" éttermeket. Így jutottunk el pénteken kettő óra körűl a "Párizsi Udvar" étterembe, ahol a kapuban álló, beinvitáló hölggyel leegyeztettük, hogy bizony itt is lehet ÜCS-vel fizetni. Igen ám, de kettőkor még nem igazán voltunk éhesek - én később szoktam ebédelni, feleségem pedig babát vár, így elég kiszámíthatatlan az étvágya -, úgy döntöttunk hát, hogy előbb elmegyünk a kastélyba, és csak utánna ebédelünk. Így is történt.

Hisztérikus turisztikai gyöngyszemre lelt dwd a tüdőbe kerülő por és a posztkommunista rothadás szerelmeseinek. Lehet menni Trabanttal a város körül, potom harmincezerért. Ebben már benne van az idegenvezető, de a végén nem lehet se disznóval megetetni, se felgyújtva domboldalról legurítani a "járművet", úgyhogy tényleg venni kell egyet, ha vki rendesen akarja csapatni:

minap akadt a kezembe ezeknek a szorolapja, kicsit fennakadtam ezen a trabis dolgon. 10000 ft/ora .. annyiert egy egesz ilyen "szemetladat" meg lehet venni ervenyes muszakival

udv, dwd