Sándor nem tudta érvényesíteni a MOL éttermében a 30 %-os kedvezményét és ezt jól meg is írta nekünk. Most pedig megérkezett a MOL reakciója, elnézést kértek tőle és kápótolják a tévedésért, mi meg örülünk.

Kedves Homár,

a MOL kuponja annyit ér, amennyi rá van írva. Ez így természetes, ám sajnos néha hibázunk. A leírt esetben  Marché-nál dolgozó kollégánk döntött rosszul, mert nem fogadta el a kinyomtatott kupont. Mentségére legyen mondva, hogy két párhuzamosan futó akció összezavarta, de ez nem változtat azon a tényen, hogy hibázott. Ezért a töltőállomás üzletvezetője már elnézést kért telefonon a vendégtől és felajánlotta neki, hogy kárpótolja.

Sándorral jól kiszúrtak a MOL éttermében, amikor nem akarták elfogadni a MOL oldaláról kinyomtatott a MOL által adott 30 % kedvezményre jogosító kupont. Vajon hányan ültek le csak azért ebédleni, mert joggal hitték, a végén majd 30 % kedvezményt kapnak?

A mai napon a www.mol.hu oldalon letölthető Marche kuponnal szerettem volna kedvezményt kapni a vacsora árából a balatonlellei M7 dél MOL benzinkút Marche éttermében, de a pénztárnál nem fogadták el a fenti linken letöltött és kinyomtatott kupont.

Indokok:

Dináék a Fanyűvő étterembe tértek be iszogatni meg beszélgetni, de végül egy kellemetlen vita lett a dologból. Szerintük ugyanis míg ők folyóborból rendeltek és abból is kaptak, a pincér a drága palackos bort számolta fel, így duplájára kihozva a számlát.

Mivel az ember lánya és/vagy fia arra vetemedik néha, hogy jóízűt beszélgessen másokkal egy pohár bor vagy kisfröccs felett, néha betér egy egyszerű étterembe, gyanútlanul. Aztán utólag kiderül, hogy bár az étterem nem flancos, a hely sem frekventált, a pincérek mégis indulhatnának a Ki tud többet lehúzni a vendégről? versenyen. Álljon itt az alábbi rövid történet okulásul azoknak a pénzüket és tisztességüket fontosnak tartó lelkeknek, akik még nem tapasztalták meg eme csöppet sem jópofa övön aluli ütést.

Vélhetően a pusztító kommentek hatására, egy kissé bepukkadva válaszolt a Godot Kávéház és a Dumaszínház nevében Zoltán, pedig tényleg elég lett volna az első mondtat, amiben elnézést kért. Köszönjük.

Valóban nem szerencsés, hogy Dumaszínház műsorunk programjának megtervezésekor, elfelejtettük a Tcs-t, amivel alapot teremtettünk ennek a kínos szituációnak. Ezért elnézést kérek.

Balázsék telefonon foglaltak asztalt a Wang mesterhez, de sajnos sem akkor, sem később nem jelezték nekik, hogy ők biztony csak tesztelik ezt a Torkos Csütörtök dolgot, és hiába a szábályzat, 5 után már nincs akció.

Kedves Homár!
 
ott kezdődött, hogy ültem az étteremben, s egy mókás blokkot tartottam a kezemben. A szöveg 80 %-a kínaiul volt (gondolom, elvégre mégiscsak egy kínai étteremben voltunk :) s kerestem az 50 % kedvezményt, amit a Torkos Csütörtök program keretében ígértek. Esetemben sajnos nem volt igaz a mondás, hogy 'aki keres az talál'.

Zsuzsanna és csapata különös anomáliával szembesült a Godot Kávéházban, aholis az 1700 forintos Dumaszínház után közölték, hogy egy időgörbület hatására náluk este 6-ig tartott a csütörtök, vagyis nem jár nekik a Torkos Csütörtök 50%-os kedvezménye:

Egy tegnap esti élményemet szeretném megosztani veletek, mert nagyon csalódott vagyok, és úgy érzem, ez a sztori némi hírverést kíván. Mint az emberek többsége, én is beneveztem a torkos csütörtökbe, ha már lehet, élvezzük ki a felhívás adta lehetőséget. Hogy mégse legyen annyira kommersz, barátaimmal úgy gondoltuk, összekötjük a kellemest a hasznossal, asztalt foglaltunk a Godot Kávéházba, hogy a vacsorát egy jó Dumaszínházzal kössük össze. Megnéztük a www.menjunkenni.hu oldalon, a Kávéház szerepel a csatlakozott éttermek listáján, ez szuper.

UPDATE: Elnézést kért a Godot

Ismét eljött az évnek az a napja, amikor N. ügyfél szinte bármelyik méregdrága étteremben koncentráltan tömheti az arcába a kommunista vendéglátás minden precízen konzervált zamatát. Gáborék korán mentek, úgyhogy csak később derült ki, hogy a dohányzó részlegre kerültek a Vadrózsában. Ami nem lett volna tragédia, ha például nem pácolják őket bő félórát, amíg fizetni tudtak.

Szeretnénk Veletek megosztani élményünket Budapest egyik elit éttermével, a Vadrózsával kapcsolatban, amely - amikor nem a pór népet látja vendégül torkos csütörtök alkalmával - "vendégei között üdvözölheti a magyar és külföldi politikusokat, államfőket, a művészeti, a tudományos és a sportélet kiválóságait." Valószínűleg elkövettük azt a hibát, hogy földi halandóként idemerészkedtünk, viszont kifejezett megtiszteltetésként ért minket, hogy személyesen a tulajdonos, V. Margó (aki "38 éve kifinomult érzékkel segíti a vendégek egyéni elképzeléseinek valóra váltását") volt bunkó velünk. A Vadrózsában az árak még az 50%-os kedvezménnyel is meglehetősen busásak, de néha belefér(ne). De lássuk, hogy miért fizettünk egy kisebb vagyont:

Közeleg a Torkos Csütörtök, úgyhogy az ilyenkor szokásos leleményekre melegítünk Náncsi néni 30. évi jubileumi akciójával. Az ételeket 30 évvel ezelőtti árakon adták, amit az italárakkal kompenzáltak:

Megint bedőltünk....és még mindig Magyarországon, Budapesten vagyunk a város egyik legismertebb éttermében. Náncsi néni 30. születésnapja alkalmából meghirdetett, 30 éves az étterem, 30 éves árakon, 30 éves ételeket adunk! Az ajánlat rettentően csábító, hiszen egy menüt pusztán 20 Ft-ért élvezhettünk volna.....de csak volna. Azzal tisztában voltunk, hogy ez nem ilyen egyszerű, és biztos lesz benne valami csapda, de erre azért nem gondoltunk.

Balázs blogjában írta meg kalandját a hévízi Kocsi Csárdával, ahol a tulajdonos letiltotta, hogy ivóvizet szolgáljanak fel a vendégeknek, azért csak hosszas alkudozás után kapott egy pohárral a kért kancsó helyett. Volt már ilyenünk, egyszer beszólással, egyszer hülye magyarázkodással körítve.

Hévíz egyik legreprezentatívabb helye a Kocsi Csárda. A hatalmas, épp hogy csak nem I. osztályú éttermet 2006 elején ajánlotta figyelmünkbe egy helybeli vendéglátós, és amikor egy év múlva ismét Hévízen jártunk, nagy várakozásokkal ültünk be ebédelni. Nem kellett csalódnunk. A hely hangulatos, az étel teljesen korrekt, a pincérek rátermettek és segítőkészek voltak. Amikor az ebéd végeztével történetesen épp olyan koktélra támadt kedvem, amihez valamelyik alapanyagjuk kifogyott (ami a legjobb helyeken is megeshet), akkor nem tárták szét sajnálkozva a karjukat, hogy bocsi, öcsi, mellényúltál, hanem az egyik pincér nyakába vette a várost, térült-fordult, és ott volt előttem a kívánt ital. Mindent a vendégért: ha már arra adta a fejét az ártatlan, hogy az egész évben összespórolt pénzének egy olyan üdülővárosban ver a seggére, ami jószerével csak szállodákból, éttermekből, presszókból, bárokból és masszázsszalonokból áll, akkor kifejezetten szerencsésnek érezheti magát az a hely, ahová a vendég ténylegesen betér, és maximálisan indokolt, ha teljes erőbedobással igyekeznek fényesre nyalni a valagát.

Ilyen mocsok hidegben muszáj egy kicsit nosztalgiázni, duplán, mert nyár is rég volt meg a tinédzserek sem tegnap voltunk. Egyébként meg tegye föl a kezét, aki meglepődik, ha valaki megagyalnak a ZP kecses kidobói. De azért a törött karú lány gipszelt kezének hátracsvarása kicsit talán sok, nem?

Még Pesten éltem egy-két éve, amikor megesett velem ez a történet. Életemben először mentem olyan szórakozó helyre, ahol kidobók is voltak. A barátnőm cibált el a ZP néven ismert, Zöld Párdonba. Rögtön a bejáratnál 5-6 marcona fazon megtapogatott minket. A kabátomban volt egy üveg arcszesz, egy golyós dezodor, néhány toll, és pénz. A gorillaszabású ürge megtapogatta a két vállam, zsebem környékét, de nem vette észre a laposüvegnek tűnő arcszeszt, se a golyós dezodort, nem is érdekelte, mellettem a barátnőmet félreállították, jól végigtapizták, és mivel gipsz volt a kezén elkezdtek alányúlkálni, hátha kést vagy aknavetőt rejteget. Nagy nehezen bejutottunk.