A fogyasztói panasz egy eddig nem látott kezelésével találkozott pórul járt naív ügyfelünk, aki a Lónyai utca egyik kocsmájában kifogásolta a vizezett töményeket. A pultos hölgy válaszként egy egyszerű mozdulattal a képébe loccsantott egy adagot a kifogásolt italból, majd kilökte az utcára.

A történet középpontjában a Lónyai utcában (talán a 36-os házban??) lévő Lónyai Pub (ami Tetthely néven is ismert) áll, ahová tegnap este betértem néhány barátommal italozgatni. A sör mellé kértünk egy Mézes Vilmost, hogy elkezdjen felpörögni az este, de miután a pálinkát lehúztuk inkább romlani kezdett a hanglatunk, mint javulni. A pálinka ugyanis szörnyen vizezett volt, legalább fele-fele arányban. Mintha gyümölcslé lenne.

Vendégkönyvet cenzúrázó, Naiv Ügyfeleket sanyargató magyar apácák a pápa székhelyén? A maga nemében páratlan panaszos levelet kaptunk "a 2 vissza nem térő vendég"-től, akik a Rómában Szent István Ház néven fizetős zarándokházat (egy kétágyas, fürdőszobás szoba 60 euró) üzemeltető apácáktól béreltek szállást egy hétre. És nagyon nem voltak megelégedve a szolgáltatással. Pikáns történet, főleg, hogy innen a távolból lehetetlen megítélni, mi történt, és a világért sem akarunk alaptalan apácaellenes hangulatot kelteni. Igaz, a Homár korábban mástól is halllotta, hogy a nővéreknél hideg van. Mondhatja valaki, hogy mit várhat egy turista egy zarándokszállástól, de az is igaz, hogy ha egyszer van fürdőszoba, akkor ahhoz hatvan euróért talán elvárható az esti meleg zuhany. Történet alant, aki már lakott a Szent Istvánban, kérjük mailben vagy kommentben írja meg a tapasztalatait.

A konfliktuskezelés extrém módját választotta Mikulás előestéjén egy gödi söröző üzletvezetője. Egy szalagavató jó nagy közönsége mulatozott a helyen, amikor hajnalban egyszer csak kulcsra zárták az ajtót, és negyedórán át nem engedtek ki senkit, mivel valaki megfújt egy hatalmas üveg sört a pultról. A kollektív büntetés szellemében a többi vendéggel akarták összeszedetni a palack 7 ezer forintos árát. A módszer ígéretes, csodás elképzelni egy bárt, ahol valaki fenéken csípi a pincérnőt, és mindenki kap egy pofont. Levél hajtás után:

Az alanti sztori az irrealitása miatt annyira megejtő. Dixie Flatline ugyanis egy kocsmatöltelékek és egy kidobóember között, egy hullarészeg vendég szinte élettelen teste fölött elhangzott beszélgetést idéz fel. Kedvenc részem az, amikor olvasónk a saját szavait idézi. Én lennék az utolsó, aki kétségbe vonja egy olvasó szavait, de kimondom, hogy legféltettebb ereklyémbe, Szili Katalin kihullott ebfogába fogadok, hogy ez nem ebben a formában hangzott el élőben. Kocsmai tusakodás alant:

György ugyan először tízezressel próbálta kifizetni a százhuszas kávéját, de ez mégsem indok arra, hogy végül a visszajárót az eladó megpróbálja elfelejteni. Pedig hányszor találkozunk ezzel, 5-10-20 forintokat simán hozzácsapnának a számlához, csak mert az úgyis olyan kevés, vagy mert nincs elég apró a kasszában. Nem nagy ügy, de épp elég ahhoz, hogy egy-két vevővel kevesebb legyen a jövőben.

A mai napon Budapest felé vezetve gondoltam, hogy megállok egy kávéra. Úgyis útba esik a Rétes Csárda (Monorierdő), jó párszor voltunk már itt, tökéletes. Leparkoltam kicsit a bejárattól oldalra. Már akkor feltűnt, hogy a két pincér egy elég igénytelen kinézetű, melegítős, telt nővel együtt kint sziesztázik az ajtóban.

A nigériai autóhirdetések után Laj, a vendéglátós az álutazós-csekkes átverésafajtáról küldött remek beszámolót. A dolog lényege, hogy a kamuturista mailben szállást rendel, majd hosszas levelezgetéssel megpróbálja elérni, hogy a vendéglátós utaljon át neki egy közepes, de nem jelentéktelen összeget. A csali egy jó nagy összegről szóló, feltehetőleg hamis csekk, a konstrukció úgy van kitalálva, hogy mire a csekk hitelessége tisztázódik, a valódi pénz már át legyen utalva. Na nem kell valami észveszejtően cseles csapdára gondolni, de az autósnál azért eggyel összetettebb. A meggy a tortán a simenses mellékszál.

Ha egy kocsmában át akarnak vágni, az akár egy mindennapos dolog is lehetne, de ha mindezt a törzshelyeden egy ismerős pincér teszi és még hónapokkal később is meg van sértődve, mert nem hagytad neki, na az igazán kínos. G. sztorija Szegedről.

Történetünk körülbelül egy éve kezdődött, amikor egy hatfős baráti társasággal levonultunk az egyetem melletti törzshelyünkre, a szegedi Mojo Clubba. Párommal és egyik csoporttársammal nem akartuk túlzásba vinni a mulatozást, úgyhogy fejenként összesen két-két sört fogyasztottunk el. Ez egyfelől fontos lesz a későbbiekben, másfelől nem lehet azzal vádolni minket, hogy komoly alkoholos befolyásoltság alatt álltunk volna.

Sándor szerint 11 éves fiát megpróbálták átverni a McDonald's-ban, valószínűleg nem sejtve, hogy apuka a közelben ül és nem hagyja annyiban a dolgot. Az egyedül vásároló fiú ugyanis menet közben változtatta meg a rendelését, állítólag ezért nem járt neki visszajáró.

2009. November 14-n ebben az évben egyetlen alkalommal úgy döntöttünk, hogy családilag meglátogatjuk a Pécs Plázát, és egy McDonald’s látogatás mellett mozizunk egyet. Első állomásunk a jegypénztár volt, majd jött a McDonald’s, ahol mindjárt adódott is egy botlás. Ennek története a következő.

Na ezt a boldog ügyfél sztorit nehéz lesz überelni! A visegrádi Reneszánsz Étterem alkalmazottja tévedésből a szünnapjukra vette föl az asztalfoglalást, ám ahelyett hogy egy bezárt, sötét, néptelen hely várta volna Martinm5-t és barátnőjét, a konyha mégis megnyitott.

Kedvesem a hét elején telefonon asztalt foglalt a visegrádi Reneszánsz Étteremben, szerda este fél7-7 körülre, amit meglepetésnek szánt nekem. Meg is érkeztünk szerda este öt perccel 7 után, a nyíló ajtóban rögtön elénk pattant az ismert középkori jelmezbe öltözött pincér. Poénkodva megjegyeztük, hogy tán nem csak minket várt itt az ajtóban? Mosolyogva válaszolta, hogy bizony, délután 2 óta csak bennünket vártak, és ha még 10 percet késünk, haza is mennek.

László a művészet szemfüles barátja a Főzelékfaló falán szúrta ki a fenti kép egy felnagyított másolatát. Feltételezte, hogy talán nem  korrekt eljárás előzte meg a dekorálást, így felvette a kapcsolatot a kanadai művésszel. Aki persze meglepődött, mert még sosem hallott a Főzelékfalóról.

Nemrégiben láttam a Főzelékfaló Bartók házi étterme új képet kapott a falra, egy óriási gonosz kanalat és egy angyali villát. Imádtam ezt a képet, mert korábban láttam művészeket összefogó nemzetközi oldalon, a DeviantArt-on. Egyből ki is kerestem, és gratuláltam a művésznek, hogy milyen jól néz ki a képe falnyi méretben az étteremben. Ekkor elkerekedett a szeme és közölte, hogy senkinek nem adott engedélyt mostanában, hogy használja azt a képét, kifejezetten nem egy étteremnek, hogy óriásban kinyomtassa.