Egy fekete-szürkében tartott, az Index gazdasági rovatába író Magdinak címzett, titokzatos okból angol nyelvű levélből tudtuk meg, hogy lehúzta a rolót Geszti "Farosszéria" Péter csajának, Ditz Editnek az egyik vendéglátós cége, a Tuk-tuk. A linkre kattintva kiderül, hogy nem kamu levél volt. A jól kinéző, színes csomagolásáról és mikroadagjairól ismert vállalkozás ázsiai kajákat szállított házhoz, március elsejéig, sajnos nem tuk-tukon. Geszti nyilvánvaló hozzájárulása a bukáshoz az étlap címei voltak. Kicsi, borzongató válogatás: KIVÁLOGAT TUK A WALK, ELHOZ TUK THE BEST, MEGALKOT TUK A WOK, nem beszélve az olyan kajakategóriákról, mint MÁS TÉSZTA, MEGY A RIZSA és a KACSA, SZÁRNYAS 2.0. A Tuk-tuk betépve néha jó ötletnek tűnt, a kajakicsomagolás világszínvonalú érzés volt, a megevés kevésbé. A brand állítólag nem tűnik el teljesen, partiszervizt vállalnak és szeptemberre hipermarketes megjelenést ígérnek. Mármint nem éttermet, hanem ételeket, már ha jól értetem, mit jelent a "szűkebb szortiment".

"Átsorolunk a pattogatott kukoricás pulthoz, mert világossá vált, hogy hacsak nem nyomok ravaszul csípőmagasságból egy villát a körülöttem feltorlódott sonkarajongók hátába/oldalába/hasába, itt nem lesz hidegtálfogyasztás." Szodoma és Gomorra kategóriában íme az év levele, egy zolai naturalizmussal és stendhali gúnnyal megírt riport arról, milyen ocsmány férgek módjára viselkednek a szokásos mozijegy árának dupláját kifizető "VIP-vendégek" az Aréna pláza új mozijában. A sztori csúcspontja, amikor a sertéscsalád egty vedernyi taco chipset rendel. Végre egy levél, amikor a fogyasztókat küldik az anyjukba!

Már megint novellában érezzük magunkat, mondjuk a Roncsfilm 3. irodalmi forgatókönyvében. A cselekmény ezúttal Pesterzsébeten játszódik, a színhely a Törpe Kati étterem a lakótelep tövében. Az amúgy is mesebeli hangulatot sajátosan színezi, hogy aki a hely adósa marad, azt eltemetik bódé melletti göröngyös parcellába. Ugye milyen kimódolt? Naná, hogy az, hiszen ez a valóság. Tetszhalott sorozatunk, az Ebéd ezer alatt keretében még januárban megpróbálunk ellátogatni a magyar vendéglátás pompás szimbólumába. A tippért köszönet BKV Figyelőnek. A tömör, de hangulatfestő levél még két képpel együtt hajtás után látható.

És nem elég, hogy szeret, de képes különbséget tenni, és megállapítani, hogy egy öntetben több a zsíros-majonézes guzmó! Mintha egy kínai büfében kiszúrnánk, hogy 23 százalékkal több zselésített kutyanyálat raktak a gung bao csirkébe! Elképesztő. Az alanti sztoriból amúgy az derül ki, hogy a bagolyok a McDonalds-ban sem mindig azok, aminek látszanak.

Azt se tudom, hol kezdjem, akkorára hízott a májam: kiderült, hogy egy idén augusztus végén nagy port kavart homáros sztori főszereplőjét, a vendégeivel ordítozásba keveredő szentbékkálai fogadóst idén tavasszal jogerősen elítélték egy olyan esetért, amikor trágár szóváltásba, majd - a bírósági jegyzőkönyvek szerint - verekedésbe kevedett saját vendégeivel, akik közül egy nőt például tálcával leütött. A fogadós a VeszprémHír című, a jelek szerint a megye jobbos vezetésének froclizásával foglakozó közéleti lap szerint Lasztovicza Jenőnek, a megyei önkormányzat fideszes elnökének, parlamenti képviselőnek a tanácsadója. További részletek alant.

Legutóbbi vendéglátóipari panaszunkra terjedelmes választ küldött a várbeli egység tulajdonosa, amiben többször is elnézést kér. Kár, hogy a felvezetésben viszont szervezett lejáratókampányt és összeesküvést gyanít. Viszont ha tényleg így gondolja, különösen érthetetlen, miért nem a vendéglős kollégák lejáratókampányára gyanakszik, hiszen ha valakinek, nekik még érdekükben is állhatna őt bemocskolni (bár minthogy vendégei 90%-a külföldi, akik nem olvasnak Homárt, ennek sincs sok értelme):

Én annak a kávézónak vagyok a tulajdonosa, amelyről egy igen igazságtalan cikkjük jelent meg a héten. Én is indexes vagyok, és szeretem a portáljukat, úgy gondolom valóban pártatlan, objektív újságírást művelnek. Ezért gondoltam, hogy esetleg örülnének a másik fél verziójának is, ezüsttálcán. Elöljáróban annyit, hogy majd leestem a székről, amikor elolvastam ezt a gondosan koreografált kamugyűjteményt. Még annyit fűznék hozzá az esethez, hogy nagy valószínűséggel Miklós úr profi, mert így utólag rákérdezve másik két vendéglős kolléga is panaszkodott hasonlóra a Vár területén. Néma turisták bejönnek, feltűnően fényképezkednek, provokálnak, majd magyarul beszólnak. Drága barátaim, akkor fogunk B-be jutni, ha felül tudunk emelkedni ezen az állandó segíteni-nem-de-ártani-azt-nagyon-tudunk mentalitáson. Kedves Miklós úr, Önnek ez miért jó?

Miklós vendégeit a Várba vitte sétálni, aztán fura gellert kapott az este, miután megpróbálták megnézni, milyen a várfalnál lévő kávézó. A pincér ugyanis - Miklós beszámolója szerint - rövid úton elkergette őket, üvöltözött és senkizett. Állítólag azért, mert levélírónk nem köszönt vissza. A sztoriból megtudhatjuk, hol van az a pont, ahonnan az ember senkiből valakivé válik. Bónuszillusztrációnk az a zseniálisan parasztozós fax, amit nemrég kaptam 11 országos agrár érdekképviselet szövetségétől. Ez életem legeslegjobb faxa, ez most az ősbemutatója, fogadják szeretettel, az eredeti print Hinta barátom gyűjteményébe került.