A jó olcsó kajáldák okszerûen rosszul néznek ki, ezért nem mindig könnyû eldönteni, hogy a kiszemelt helyen mikróban melegített nutriafarhát vagy frankó házikoszt lesz a hangulatosan zsíros tányérban. Kísérletezni azonban mindig érdemes, a Homár meg speciálisan az a fajta, aki nem hátrál meg a forró helyzetek elõl, így ezennel elkezdjük feltérképezni Budapest olyan pontjait, ahol egy ezresért a menü mellé még ihatunk is valamit.

Elsõ állomásunk a Lehel téri Csillaghajó metró felõli kilövõállásában található Lehel kürtje kifõzde, ami azzal fogott meg minket, hogy pont úgy néz ki, mint minden ilyen hely:

üdítõ- és sörreklámok váltakoznak a világos natúr színû faelemekkel. Semmi dísz, semmi dekoráció és a neve sem valami „Cunci Bácsi Burkolója”-jellegû jópofáskodás - mondta a Homár felvillanyozva, a szájszerve speciális kialakítása miatt magában.

Gyakori jelenség, hogy a kifõzdék kuncsaftjai kedvenc helyük hangulatát dicsérik, megfejelve azzal, hogy nem is a kaja a legfontosabb, hanem a légkör. Hülyeség. A légkör minden esetben zsíros tapintású és senki sem kezd kvaterkázni a tulajjal, ha elõbb nem érte valami kellemes gasztronómiai élmény. Na, a Lehel Kürtjében minket azonnal ilyesmi ért, egy hibátlan zúzapörkölt és egy mégolyanabb máglyrakás képében. A menü, ami vagy leves + fõétel vagy fõétel + édesség, 650 forint, úgyhogy az ezresbe kényelmesen belefér akár egy sör is. Másodjára gombalevest és bácskai rizseshúst ettünk meg rántott májat és az is csillagos ötös volt.

Úgyhogy kvaterkáztunk egy finomat, nem várt eredménnyel: a tulaj egy igazi regényes figura, az elsõ magyarországi japán étterem egykori fõszakácsa, amit még Grósz Károly alatt gründoltak. Jól lecsúsztam - mondta a fõnök, de mi ezt nem így gondoljuk, bár az is igaz, hogy nem nekünk kell naphosszat ott állnunk a pult mögött, a Lehel kürtjét szimbolizáló hitvány kis szarvacska alatt.

Ha Ön ismer hasonlóan jó étkezdét, akár vásárcsarnokban, akár bárhol máshol, ne habozzon és írja meg nekünk, a Homár majd jól leteszteli.