Mi történik akkor, ha a gumicukoröntõ gépsor kezelõjét megtámadják a belsõ démonok? Egy rossz délután, pár drámai hír, kimerültség, drogok, sok minden átlökheti szegény futószalagmunkást azon a bizonyos keskeny határmezsgyén. Ez történt ennél a kisboltokban elterjedt modern mûvészeti alkotásnál is, ami a Homártól az „A hülyék véletlenül egy külsõ pályázót is beengedtek a közbeszerzési eljárásba” címet kapta.

A cukordémon formailag új utakat keres: pálcás, mint egy nyalóka, a teste nagy része mégis gumicukorból van. Az elsõ tétova nyalás-harapdálás megmutatta, hogy anyaga egy sztenderd gumicukorhoz képest kemény, cserébe kellemetlen ízû. A pokoli arcvonásokat kirajzoló részek abból a kõkemény, morzsolódós, cukoralapú izébõl készültek, mint sok tortadísz. Ezt olyan érzés nyalogatni, mint egy cukrozott szappantartót. Ha beleharapunk, legalább recseg, de akkor kapunk a gumis matériából is. A fentiek miatt fõként kortárs múzeumoknak ajánljuk, mert vizuálisan amúgy igen expresszív.