Ennek az elsõ látásra rejtélyes rendeltetésû csempedarabnak multifunkcionalitása megragadta poézisra hajlamos lelkünket: hûtõmágnes, falra akasztható képecske, valamint söralátétként is szolgálhatja dolgozó népünket, illetve a hozzánk látogató baráti és GDP-növelõ turistákat. Tehát megvettük potom ezresért, majd csak jó lesz valamire felkiáltással. Alaposabban tanulmányozás után azonban rémülten zörögni kezdtek agytekervényeink, a la Béla, akinek galád cimborái lecsót áztattak a sörébe, oszt szegény ember azzal a tévhittel küszködött, hogy a földönkívüliek ezidáig ismeretlen okból átépítették Budapestet, míg õ a kocsmában gyanútlanul italozott.

A csempén a Vörösmarty-tér látható, illetve valami zavarbaejtõen hasonló vidék, ami azonban mégsem a Vörösmarty tér. Mi meglehetõsen ismerjük Budapest ezen fertályát, úgyhogy ép eszünk megõrzése érdekében nem voltunk restek egy fényképezõgéppel felszerelve helyszínelni egy jót, és igen, kedves homáristák, máris találtunk egy Témát.

Megértjük az Ismeretlen Csempemûvész dilemmáját. A Lánchídat is meglehetõsen nehéz grafitti és bódémentesen lefotózni, a Vörösmarty-tér ellenben maga a reménytelenség a lebontott Elizélt Palota helyén éktelenkedõ gigantikus tûzfal miatt. Szegény fotósember szerette volna egy képbe tömöríteni a Vörösmarty teret és a Királyi Palotát, de a téren éktelenkedõ romhalmaz miatt kénytelen volt a Photoshop segítségével egy szebb, de sohasem létezett, szürreális Budapestet montázsolni, ráadásképpen megtükrözve a képet a tökéletes lecsós élmény elérésére. Tekintse meg képeinket és kérjük a röhögés mellõzését, mert a turistáknak úgyis teljesen, de teljesen mindegy.