Nem tudjuk eleget hangsúlyozni, hogy hipermarketben soha ne vegyen húst. Aki az eddigi posztokból nem okult, annak szerencséje lesz, ha csak úgy jár, mint Viktor, aki visszavitte a büdös anyagot és legalább visszakapta a pénzét. De hogy!

A történet egy óbudai hipermarketben zajlott, ahol az árak a földön járnak. Igaz, hogy az árak a földön járnak, ám a vevõszolgálat alkalmazottjai nem biztos. Történt ugyanis, hogy a családnak tatár beefsteaket támadt kedve enni, így vettük a bátorságot, és a hétvégi bevásárláskor betettünk egy jódarab húst a kosarunkba. Az esti pácoláskor, ahogy kivettük a húst a csomagolásból, olyan penetránsan büdös volt, hogy nem lehetett megmaradni a konyhában.

Persze, blokk sehol, így aztán gondoltuk, hogy kidobjuk, ám eszembe jutott, hogy a csomagoláson rajta van azért minden, ami számunkra fontos lehet, pl. a szavatossági idõ, ami még 2 napig érvényes volt, szóval a húst becsomagoltam egy nylon szatyorba, be a hûtõbe, gondoltam, majd másnap teszünk egy kísérletet, hátha tudunk kezdeni valamit annak érdekében, hogy normális húshoz jussunk, és visszakapjuk pénzünket az áruháztól.

Reggel elsõ utam az áruház vevõszolgálatához vezetett, és innen jön az érdekesség. Egy rendkívül jó kiállású, kikent-kifent, igazi vevõpultos asszonysággal találtam szembe magam, amolyan ápoló típus, aki aztán jól helyre tudja tenni az embert. Szóval elsírtam a panaszom, meg elmondtam hogy mit szeretnék, és a reakció kicsit más volt, mint amire számítottam.

Ez az asszonyság, ugyanis kérdõre vont, hogy miért itt veszem meg a húst? Miért nem megyek ki szombat délelõtt a piacra? Teljesen lerökönyödtem, és köpni nyelni nem tudtam. Semmi elnézést, vagy bocsánat. SEMMI. Még meg sem szagolta a húst, azt mondta: "Mit képzel maga? DEHOGY SZAGOLOM én ezt meg." Erre én mondtam neki, hogy mi ezt megenni vettük, õ meg még szagolni se szagolja meg.

De ez semmi, mögöttem egy alak szintén nekem esett, hogy tényleg minek vásárlok itt, mert ez környezetszennyezés, ugyani itt mûanyagba csomagolnak mindent, és az nem bomlik le. Mikor megfordultam egy jó 60-as pasas volt, egy telepakolt kocsival. Mikor megkérdeztem, hogy miért szól bele, egyébként is dugig van a kocsija ezekkel a környezetszennyezõ anyagokkal, akkor elgondolkodott egy kicsit, és csöndben maradt.

Folytatta az asszonyság: "Na mit akar akkor a hússal?" Mondtam neki, hogy egy fogyasztható húst szeretnék ugyanilyen mennyiségben. Erre jött a válasz: AZT NEM TUD ADNI. Vagy elfogadom, hogy visszaadja a pénzem, vagy azt sem. VICC. Jól látszik, tisztában volt vele, hogy milyen a húskészlet. Tudta, hogy minden hús romlott.

Teljesen kiakadtam, és a legrosszabbat tettem amit lehetett, eltettem a pénzt, és elhúztam. Már tudom, azonnal a vezetõt kellett volna hívni. Teljesen leblokkoltam a történtek hatására. Ilyet megengedhet magának egy vevõpultos. Ha az én cégemnél valaki ilyet tenne, addig a másodpercig lenne a cég alkalmazottja. Kérdõre vonni a vevõt, hogy miért ott vásárol, hihetetlen.