A Homárnak az elmúlt 10 év alatt nem volt rossz tapasztalata az Amazonnal. Az amerikaiak egyszer még azt is megcsinálták, hogy az x munkanap után elveszettnek hitt dvdket kiküldték újra, és a második csomag hamarabb ért célba, mint az eredeti, amire rátelepedtek a vámosok (végül azis befutott). Lehetõség szerint érdemesebb az angol egységtõl rendelni, az már ugye EU vagy a némettõl. Rizikófaktor azonban itt is létezik, mint azt Mihály tapasztalta, hiszen a magyar kézbesítõknél csak az nem vész el, ami átalakul:

35 napja rendeltem könyvet Németországból (amazon.de), de csak azt tudom tanácsolni mindenkinek, hogy inkább utazzon ki érte, vagy lopja el Bécsben az elsõ könyvesboltból, ugyanis a vasfüggönyön semmi sem jut át. Karácsonyi ajándék lett volna, december 5-én fel is adták – automata emailes visszajelzés szerint – 20. körül már kicsit ideges voltam, amikor is mind a postával, mind az amazon.de ügyfélszolgálatával megpróbáltam kapcsolatba lépni.

Az elõbbi könnyebb volt, ugyanis egy korábbi, szintén hasonló ügybõl kifolyólag a Nemzetközi Kártérítési Osztályvezetõ elérhetõségei megvoltak. A roppant módon készséges hölgy értésemre adta, hogy mivel nem ajánlott küldeményként kerül a könyv feladásra, ezért semmilyen lehetõségük nincs, hogy keressék, ill. hogy bármilyen módon utána nézzenek, hogy mi történt vele. Ha tehát meg akarom akadályozni, hogy a küldemény – amelyet természetesen még a megrendelés napján kifizettem – eltûnjön, valamilyen módon regisztráltan kell azt feladni.

Az amazon.de ügyfélszolgálatával már sokkal nehezebben boldogultam: a weboldalon nagy nehezen megtalált ablakos email-küldés útján jeleztem, hogy a „kariaji-akcióm” (amit szerintem kifejezetten idõben indítottam), erõsen szopó-ágon áll. Erre pár óra múlva válaszban kaptam, hogy 22 munkanap elteltével jelentkezzek, mivel külföldre ez a maximális kézbesítési idõ, addig õk sem tehetnek semmit, de akkor „valamit kitalálnak majd, hogy megoldják az ügyet”. Az idõ leteltével – közben karácsony, szilveszter – jelentkeztem, hogy akkor most jó lenne azt a valamit kitalálni, mert kicsit elégedetlen volnék. Elõbbiekre emailben válaszoltak, hogy akkor most feladják megint (én már elõre láttam a 22 munkanapnyi várakozást, majd az ismételt levelezést, mivel csaknem biztosra veszem, hogy a jó kis könyvem valaki másnak is megtetszik, aki egyszerûen – és következmények nélkül – hazaviszi magának).

Kértem, hogy mi lenne, ha ajánlva adnák föl, vagy bárhogy, ahogy ideér, amire semmi válasz nem érkezett. Ezek után saját költségen felhívtam õket Németországban és nyomogattam a telefonom gombjait, mint egy hülyegyerek – beleértve a 17 jegyû rendelési számot – majd 10 perc telefonbeszélgetés után megtudtam, hogy semmilyen más mód nincs a küldemény feladására, csak a már ismert, mivel õk egy nagy cég, automatizált folyamatokkal és õk Augsburgban ülnek, míg a postázás Lipcsében zajlik és nagyon sajnálják, de ezt a békát most le kell nyelnem, vagy visszaadják a pénzem, ha akarom.

Én csak egy könyvet akartam karácsonyra és ez lett. Sztem nem jó buli az amazontól rendelni semmit se, ha az ember a vasfüggönyön innen lakik (Úristen, Bécsbe – 220km – 1 nap alatt szállítanak!).

Szerintünk meg gyorspostával minden megjön, a jelöletlen csomagokat, könyveket, cédéket, pólókat meg ellopják, mert ez egy szép hagyomány errefelé. Még szerencse, hogy az Amazon nem tett minket tiltólistára.