Perverz lehet Imre, mert az alant vázolt sztori után vissza akar menni ugyanabba a szervízbe. Hát mi lazák vagyunk, mint az egyszeri kormánykommunikátor tőkeemelés közben, de ilyet azért nem mernénk megtenni. A sztori egy IBM laptop, illetve annak a javíttatása körül forog, horrorisztrikus részletekkel. Imre amúgy gyanús, mert állítása szerint pénzt fizetett a gépére telepített programokért. Az én utolsó laptopos élményem az volt, hogy a thai hajón Imola ráült az 1,2 kilogrammos Sony Vaióra, amitől srégen elment a kép, örökre. Csak miheztartás végett.

Kedves Homár! Október közepén vettem munkám, és tanulmányaim megkönnyítése érdekében egy IBM laptopot. Nagyon jól működött, egészen február elejéig, amikor egy komplett formázás és telepítés után, a képernyő sötétmaradt, és a hűtőn kívül semmi sem kapcsolt be. Se kép, se hang. Elő a garanciapapírt, másnap irány a szerviz. Ez a Váci úti CHS-szerviz.

Bevonatoztam, leadtam, azt mondták kb. egy hét. Meglepődtem, hogy ilyen gyors, de örültem. Majd jöttek a rossz élmények sorba.

1. egy hét múlva azt mondták, még nincs kész, még pár nap (ok).

2.két hét múlva azt mondta egy bájos női hang, hogy ő nem tudja hol van, hívjam fel Budaörsöt, mert ott szervizelik, őt nem érdekli, hogy mi van vele, nem neki kell a gép (köpni nyelni nem tudtam, hogy lehet valaki ilyen tuskó).

3. 3hét elteltével, azt mondták kész a gép, kint van Budaörsön, és még egy hét, míg elviszik a váci útra. Mondtam elmegyek érte Budaörsre, mert munkám miatt már igen fontos volt.

Be a kocsiba, másnap irány Budaörs. Ott átvettem a gépet, mondták, nézzem át a gépet minden rajta van e a merevlemezen. Megnéztem. Hazamentem. Este elkezdem telepítgetni a programjaimat (amik miatt nem 2 fillért fizettem ki) Majd próbáltam elindítani tervezőprogramom. Elindult. De nem lehetett vele dogozni, mert olyan lassú volt. Nézem, mi lehet a probléma. Minden segédprogram telepítve. Elvileg minden rendben. Nézzük meg a memóriát, és láss, csodát hiányzik belőle a bővítmény, így kemény 256megás memóriával küszködtem.

Másnap telefon, hogy hol van a memóriám. „Véletlenül kivették a gépből, és nem rakták vissza, mert blablabla…. mennyek vissza érte Budaörsre. Mondtam nem hozzák, ki ha már kilopták. „holnap reggel küldik futárszolgálattal” Ok annyit még tudok várni.

Másnap nem jön, telefonálok. Kérem a főnököt, aki megdöbben mi történt, és mondta, hogy azonnal küldik. másfél órával később hívnak. Felveszem, bemutatkozom, majd leordítják a fejemet, hogy mit képzelek magamról, hogy nem megyek be a memóriakártyámért, mert ők az én kérésemre kivitték a váci útra kora reggel, és mit képzelek magamról, hogy szórakozok velük. Most durrant el agyacskám bitjei, és eszméletlen módon felemeltem a hangom, és változatosabbnál változatosabb káromkodásba kezdtem. Majd azt a választ kaptam, hogy küldik futárszolgálattal, de akkor ki kell fizetnem, nagyjából 3000 erős magyar valutát. A maradék kis ellenállások is kiégtek a fejecskémbe, és nem túl kedves módon mondtam, hogy bemegyek érte.

Másnap irány pest. Viszem a gépem. Az úton már eléggé felhergeltem magam, bementem, köszöntem, és annyit mondtam, hogy a memóriakártyáért jöttem, és a főnökkel akarok beszélni. Lerakja a memóriakártyát a nő, majd elment szólni a főnöknek. Visszajövet annyit mondott, hogy a főnök azt üzeni, hogy nincs itt. Elővettem a gépemet, és mondtam, hogy rakják bele a memória kártyát. „ Mi csak átvétellel foglalkozunk, de holnap kiviszik Budaörsre, és jövő héten jöhet érte” Elkapott a röhögő görcs és megkérdeztem, hogy csak szórakoznak e velem. Valahogy kerített egy kis nyikhajt, aki belerakta a memóriát. Most a videokártyám rosszalkodik. Jövő héten megyek vissza.

Mácsár Imre