Úgy néz ki, a nagy évvégi hajtásban a Bál-Na Produkció nem nagyon válogatott a Mikulásnak jelentkező alkalmazottak között és sikerült felvenniük egy szerencsétlen idiótát, aki egy kigyúrt krampuszt küldött előre, majd mindenhol az őrületbe kergette a vért izzadó szülőket. Bár az, hogy nem tudott megszólalni, még mindig jobb, mintha egész csomó más dolgot művelt volna, ami most beugrott hirtelen.

Kicsi fiam tavaly nagyon nagy izgalommal várta a Mikulást. Gondos anya lévén, nem csak együtt számoltam vele, hogy hányat kell aludni amíg ideér, hanem időben elkezdtem keresgélni az alkalmas jelölt után, aki e nagyszerű mesét hozhatja el otthonunkba. Választásom a Bál-Na produkció által képviselt mikulásszolgálatra esett, mégpedig az alant belinkelt, gondos anyai szívemet melengető, meggyőző marketingszöveg győzött meg:

„A Bál-Na Produkció munkatársai hosszú évek tapasztalata alapján tudják, hogy a Mikulásszolgálat hivatás, és nem munka, szolgálat, amelynek fontos pedagógiai és emocionális jelentősége van. Tudjuk, hogyan őrizzük meg a misztikumot, és hogyan tegyük élménnyé a találkozást a Mikulással a gyermekek számára.

Maximális körültekintéssel, pszichológus és pedagógus szakértői csapat bevonásával válogatjuk és készítjük fel kollégáinkat, akik gondosan tervezett öltözékben tökéletes illúziót teremtenek.

Fontos számunkra, hogy a gyermekek számára oly kedves ünnepet, még emlékezetesebbé varázsoljuk, ezzel tovább őrizve a Mikulás mitoszát. „

A hivatástudat, a szövegben emlegetett maximális körültekintés, valamint a pszichológus és pedagógus közreműködése azzal a megnyugtató tudattal töltött el, hogy a legjobb, legfelkészültebb, legautentikusabb Mikulás érkezik kisfiamhoz és barátjához. Elégedettségemet tovább fokozta, hogy az ügyfélszolgálaton arra kértek, röviden jellemezzem a fiamat és barátját, hogy a Mikulás személyre szólóan tudja megszólítani őket, dicsérje amit kell, korholja, hogy ha kell.

Elérkezett a Nagy Nap. A megbeszélt időpontban kopogtatnak. Egy bomberdzsekis, kigyúrt-kopasz áll az ajtóban, neki kell odaadnom a bekészített ajándékot, és arra is felhívja a figyelmem, hogy perkáljam le a pénzt előre. Leperkálom. Végül is, a távozó Mikulás után bepárásodott szemmel integetve, úgysem a lóvédugdosás jár majd az eszemben. Izgulok, mint egy kisgyerek, a kisgyerekek meg még jobban izgulnak bent a szobában.

És akkor megérkezik Ő.  A kicsik rohannak ki az előszobába lesik, nézik, hogyan érkezik meg a Mikulás, meglátják-e a rénszarvasszánt.

Mikulásunk megáll az ajtóban, s nem szól. Furcsállom, de még sosem járt Télapó a lakásunkban, hát nem tudom, mi a szokás. Köszönünk, még mindig semmi. Betessékelem a szótlan pirosruhást, akinek jelmeze tényleg nem is hagy kívánnivalót maga után. Közben próbálom oldani a szótlanságot, kérdezgetem, hol hagyta a szánt, jól utazott-e. Válasz semmi. Kezdek kicsit izgulni, de nem mutathatom, hát elkezdem a mesét magam a fáradt, hosszú utat megtett Télapóról, akit gyorsan le kell ültetni.

Télapó leül, meredten néz. Hátamon izzadtság csorog végig, gyerekek tágra nyílt szemmel figyelnek. Hang nem sok jön ki a jelmezes alakból. Izzadva játszom tovább az időközben felvett porondmesteri szerepem. Drága Mikulás bácsi nagyon fáradt, de biztosan meghallgatna néhány dalt vagy verset. A srácok produkálják magukat, Mikulás csak néz.

Kezd elegem lenni. Essünk már túl ezen. Folytatom a szövegelést, mit hozott a Mikulás? Mikulásunk megkönnyebbülten kotorászik a táskájában. Gondoltam, most rendben lesz, előre leírtam nekik a szöveget. Sajnos, Mikulástanoncunk nem volt jó tanuló, még a gyermekek nevét sem sikerült megjegyeznie: elég pocsékul és feltűnően puskázza le azt a rengeteg, össz-vissz két gyermek nevet az ajándékzacskókról, majd egy bágyadt tessék és tessék szó kilehelésével átadja az ajándékot. Ez volt az egyetlen momentum a nálunk töltött tíz perc alatt, amikor megszólalt. Röviden, tömören, csak szavakban, nem mondatokban, nem fecsérelve a szót és az időnket.

Ahogy jött, úgy távozott, én már átizzadt pólóban tájékoztattam a srácokat, hogy Mikulásunknak sok gyerekhez kell még eljutnia, ezért sietős a dolga.

Nem láttam még pszichológus és pedagógus segítségével képzett, maximális körültekintéssel kiválasztott mikulást. Ezért eltelt pár perc, míg felocsúdtam a döbbenetből. A gyerekek örömködtek az ajándék láttán, mi pedig, a jelenlévő felnőttek bután néztünk egymásra. Ez most komoly? Ennyi? Ilyen egy jól képzett Mikulás?

Napokig rágódtam ezen, majd írtam egy emailt az észrevételeimről a cégnek. Mivel választ nem kaptam, felhívtam őket, ahol a kishölgy, aki felvette a telefont, sajnálkozva közölte, hogy sajnos mégsem voltak elég körültekintőek, az új fiú ugyanis máshol sem tudta teljesíteni a tőle elvárt minimumot, azaz képtelen volt két értelmes mondatot elmondani. Pénzt azonban visszaadni nem tudnak.

Tehát kereken tíz ezer forintomba került, hogy megtudjam, az új fiúk néha befuccsolnak mikulásként, amúgy pedig ne engedjek vadidegen idiótát a lakásomba, még ha csodaszép mikulásruha is van rajta.

Köszönjük a produkciót a Bál-Na produkciónak, de idén nem kérünk belőle!