Naiv ügyfél szerint a természetes szelekció hiánya miatt egy meg nem nevezett kanadai bankba napokig kellett többször visszajárnia, hogy végre ne Haitire, hanem Magyarországra utalják az anyjának a pénzt:

Megtörtént velem, hogy a XXI. században külföldről szerettem volna pénzt hazautalni édesanyámnak. Mikor ezt kitaláltam még nem gondoltam, hogy milyen tortúrák várnak rám. Mivel ez az ország a legbutább embereket is végtelenségig támogatja ezért előfordult már párszor, hogy a banki alkalmazott nem igazán tudott elszámolni tízig vagy csak az ujjai segítségével. Nincs semmi gond, értékelem az igyekezetet, a kérelmem hallatán azonnal hívtak egy olyan embert, aki tud számolni is. Rá egy külön elkerített részben körülbelül fél órát kellett várnom, mintha a legkülönlegesebb dolgot kérném a földön. Nagyon nehezen ment, amíg el tudtam neki magyarázni édesanyám bankját, a Kereskedelmi és Hitelbankot (minden egyes magyar szóval megküzdött, hiába írtam le neki papírra mankónak) majd a számlaszám láttán elkezdte ráncolni a homlokát, hogy márpedig ez nem fér ki .. bárhogy nézi sehogy sem fér ki. Volt nagy rohangálás, ők még ilyet nem láttak ez túl hosszú, de sebaj, lecsippentjük az IBAN kódot és menni fog. Tekingettem nagyon, hogy ez így nem lesz jó, de ők tudják ...

Már egy órája ültem ott, amikor hozta a papírt, hogy sikeresen elutalta a pénzt. Hungary helyett Haitira. Volt nagyon öröm, mondtam neki nem akarok akadékoskodni, de ez így nem lesz jó, nem írok alá semmit. Jött a nagy szaladgálás, bocsánatkérés, telefonálgatás a központba, ez bizony elment, visszacsinálni nem lehet. Jött a főnök és kitalálták, hogy majd a bank elutalja édesanyámnak a pénzt az ő számlájukról és ha majd sírva visszajön Haitiról a pénz, hogy nem találja a megfelelő személyt, ők majd azt elteszik. Nem tűnt rossz üzletnek, lassan 1,5 órája ültem ott, hozták a papírt, aláírtam, hazamentem és mikor jobban megnéztem otthon a második tranzakciónál kihagyak egy nullát. Békés, nyugodt ember lévén nem borultam ki, mondhatni megszeppenve mentem vissza a bankba, hogy baj van .. megint. Mondták, hogy sajnos most le van rohadva a rendszerük, nem férnek hozzá semmihez, nem tudnak mondani semmit, jöjjek vissza holnap.

Semmi gond, újabb kör, nincs bennem még elég kilométer másnap megjelentem és mutattam a problémát; számítottam arra, hogy mivel már aláírtam, mehetek melegebb éghajlatra, de mivel lassan már mindenki ismert a bankban a Haiti dolog miatt ezért szinén ezer bocsánatkérés és telefonálgatás után kaptam egy kódot, amivel anyumnak fel kellett otthon hívnia a bankját és elmondani, hogy az én bankom elrontott egy nullát, de nem gond, szokott ez így lenni, nézzenek utána és javítsák ki. Persze a K&H ügyfélszolgálatán (ahol anyum bevallása szerint rendkívül segítőkészek voltak) enyhén szólva kiröhögték a bankomat, hogy mit gondolnak ezek, ilyen nincs, hogy kijavitanak egy számot. Elrontották? Csinálják meg ők.

Mentem vissza a bankba, hogy hát bizony ez mission impossible, most mi lesz, a válasz: menjek vissza jövőhéten, mire visszajön a pénz és újra megpróbálja elküldeni, amit még nem tudja egyenlőre hogyan fog kivitelezni, mert még mindig nem fér ki a magyar számlaszám a gépükre IBAN-nal együtt, de jövőhétre kideríti. Miután visszajött a pénz és az átutalási díj is bementem az első utamba kerülő Western Unionba és másnap már fel lehetett venni az otthoni kis postán az összeget. Tanácsolom bárkinek, aki külföldről akar pénzt utalni haza, semmiképp se a bankon keresztül tegye, vagy Paypal vagy Western Union.