Andrea nem teljesen elégedett esztergomi wellnesshétvégéjükkel. Levele szerint a fűtést csak azután kapcsolták be, hogy megérkeztek, a fertőtlenítő szétmarta a bőrüket, egyéves gyerekük kötőhártyagyulladást kapott, illetve a főnök üzente a pincérrel, hogy a gyerek etetése közben ne potyogjon le az étel:

16 órakor érkeztünk meg a szállodába - 14 órától lehet elfoglalni a szobát - és nem volt fűtés a szobánkban. Az 1 éves gyermekünkkel kabátban álldogáltunk, gondoltuk, amíg a szoba bemelegszik a játszószobában leszünk a gyermekkel. A kialakított helyre csigalépcsőn kell feljutni, az egyébként is szűk helyen elhelyeztek egy kis szekrényt, szóval, még egy felnőttnek is balesetveszélyes volt a feljutás, nemhogy egy gyereknek. Milyen érdekes, egyetlen gyerek sem volt a fűtetlen "játszótéren"! A szálloda valószínűleg anyagilag nem bírja a magas fűtésszámlát, mert a folyósokon hideg volt, sőt a wellnessben sem volt az ilyen helyen megszokott klíma.

A fertőtlenítésre azonban gondot fordítottak, gondolom, valami olcsó, nagy hatású fertőtlenítővel, ami az emberi bőrt se kíméli, még egy héttel az ottlétünk után is hidratálni kellett valamennyiünk bőrét. Nem tudom, hogy milyen fertőtlenítés történt, de nem vírusölő az biztos, mert a gyermekünk kötőhártyagyulladást kapott, megjegyzem, csak és kizárólag a gyermek pancsolóban volt.

De hagyjuk a wellnest, nézzük meg a 4 csillagos hotel éttermét! A szegényes választék nemhogy egy 4 csillagos, de egy 3 csillagos szálloda szintjét sem ütötte meg! A gyenge választék még hagyján, de ami volt, az sem volt a kívánt minőségben: elégetett rántott csirkecomb, agyonfőzött tészta stb. jelentik itt a svédasztalos vacsorát. A reggeli, olajos bundáskenyérből, száraz kalácsból, ki tudja mikori felvágottból állt, de ami a legfelháborítóbb, a 60 fős csoportnak előző napon készített hidegtál maradékát is feltették a svédasztalra, sőt az előző napi vacsora mosatlan edényét is ott felejtették. Lenne dolga az ÁNTSZ-nek!

A legbotrányosabb az volt, hogy elvárták volna, hogy 1 éves gyermekünk - bár korához képest okos és ügyes - késsel és villával egyen. A gyermeket az ételből csipegetve, kézzel etettük, falatonként a szájába adva az ételt, de néha le-leesett egy-egy falat, ahogyan az ő korosztályában minden pici etetése közben leesik. A bababarátnak hirdetett szálloda pincére odajött hozzánk és arrogánsan szólt: a főnök üzeni, ne legyen ledobva az étel!

Először is, honnan veszi a bátorságot a "főnök", hogy üzengessen egy vendégnek? Másodszor, milyen főnök? A takarítók főnöke? Mert akkor szíveskedjen foglalkozni az előző napi morzsákkal, mert azt mindig ott láttuk a másnapi asztalokon. Vagy az étterem főnöke? Mert akkor javasoljuk, hogy a babaetetőszékeket gyakrabban tisztítsák, mert nekünk kellett szólni, hogy koszos és szíveskedjenek letörölni, erre a pincér, pofákat vágva kihozott egy ócska, szakadt szivacsot és kb. a morzsák felét eltávolította, legközelebb inkább magunk takarítottuk le, mielőtt beleültettük a gyermeket.

A főnökről mindent elmond, aminek az egyik reggelinél voltunk sokadmagunkkal a tanúi. Kivágta az ajtót és a vendégek legnagyobb megdöbbenésére, onnan ordította a szakácsnak, hogy nincs eléggé megsütve a tojás. (aztán még percekig dohogott, szidta a szakácsot.) Nos, azt biztosan leszögezhetjük, hogy a "főnök" és a pincérek fölött nyomtalanul tűntek el az összes vendéglátóipari iskolák órái, ha ugyan végeztek ilyesmit. És el lehet gondolkozni azon is, milyen ingatagnak, bizonytalannak kell lennie annak a szemléletvilágnak, melyből egyesek odasüllyedhetnek, hogy egy 4 csillagos szállodát így vezessenek.