A rengeteg anomália ellenére naiv utasok mindig találnak újabbakat, ha a BKV hajójáratáról van szó. A Rómain például egy szállodahajón keresztül lehet csak megközelíteni a menetrendszerinti járatot. Oda viszont nem engedik be az embereket, egy felirat szerint majd kijön a matróz, ha itt a hajó. De valahogy sosem jön:

Péntek 17:45. BKV hajójárat, Rómaifürdői állomás. A megállót csak egy szállodahajón keresztül lehet megközelíteni, annak a túloldalán van ugyanis, így a parttól nem is látszik. Több helyen hatalmas STOP felirat figyelmeztet: az utasoknak a parton kell várakozniuk, lábukat az összekötő hídra rá sem tehetik, várniuk kell türelemmel, amíg értük nem jön a matróz. Kicsit béna, hogy nem is látjuk, hol és mire fogunk felszállni, de rendben. Már csak pár perc és itt lesz, figyeljük, feltűnik-e a távolban, semmi. 20 perc elteltével megnézzük a honlapon, mi újság. Van újság, a 17:49-es járat kimarad, csakúgy, mint a korábbiak egyike. Akkor ezért nem jön. Kicsit szomorkodunk, hideg van, a szél is fúj, a gyerek várta nagyon, sebaj, eszünk egy palacsintát, és kivárjuk a következőt, ami elvileg úgy háromnegyed óra múlva érkezik.

Gyűlnek az utasok, ki gyerekkel, ki csak a párjával, valaki harmadszor próbálkozik feljutni a hajóra, annyira betervezte ezt családi programnak, és láss csodát, 18:45-kor feltűnik a közeledő kishajó. Izgatottak leszünk, elvégre nem mindennapi kezdeményezésről van szó, és tényleg kiköthetett, mert - bár magát az akciót eltakarja a szállodahajó -, a hídon megjelennek a leszálló utasok, és jönnek ki a partra sorban. Amikor az utolsó is elmegy, várunk még egy percet, hiszen rendes, szabálykövető utasok vagyunk, mígnem az egyik fiatal apuka el nem indul. Szerinte menjünk gyorsan, mintha a motor hangja felerősödött volna, el fog menni a hajó nélkülünk. Kicsit lelkiismeret furdalásunk van, amiért követjük, lám, megint renitens a magyar, de azért megyünk mindannyian, lehetünk vagy tízen, senki nem akar lemaradni a jóról.

Ahogy átsuhanunk a szálloda szűk recepciója előtt, hátra, a nyitott ajtó felé, lájuk, hogy tényleg ott a ponton, ám hajó sehol, annak bizony már csak a hátulját látjuk, jó 200 méterre van tőlünk... Nem hiszünk a szemünknek, pedig igaz, minket bizony itt hagytak. Mérges lesz mindenki, az apuka megy a recepcióshoz, hogy telefonáljon gyorsan, forduljanak vissza, hisz vagyunk itt egy páran, ráadásul nem a mi hibánk. Mások azon dohognak, hogy miért nem tűnt fel a recepciósnak, hogy nem jöttek ki a partra értünk. A pasi érti a problémát, és segítőkész, rögtön telefonál a BKV-nak, ahol is kap egy másik számot, állítólag az üzemeltetőét. Hívja azt is, a vonalban kérdezik, nem láttuk-e a hajó nevét, de láttuk, Várhegy, talán így hívták, kérik telefonáljon vissza 5-10 perc múlva. Reménykedünk, hogy talán azért, mert kapcsolatba lépnek a hajó legénységével, és rájuk parancsolnak, hogy azonnal jöjjenek vissza értünk. Szívünk mélyén persze tudjuk, hogy azért meglepő lenne, ha ez megtörténne. Nem is történik, a recepciós nézi az órát, 5 perc elteltével újra kezébe veszi a mobilt, tárcsáz, hallgat nagyokat, majd leteszi. Várjuk meg a következőt, ez az üzenet. Ami ugye kb.  50 perc múlva jön. Valószínűleg.

Nem hagy minket nyugodni a dolog, tovább faggatjuk a szerencsétlen recepcióst, hogy miért is nem lehet az utasoknak a szállodán belül várakozniuk, elmagyarázza, hogy azért, mert a vendégeknek kellemetlen olykor 70-80 embert kerülgetni a szűk helyen, ezért a szálloda vezetése és a BKV közösen azt találták a legjobb megoldásnak, ha kiküldenek a partra az utasokért egy matrózt. Ezt értjük, de nem vigasztal senkit sem.  Egy pillanatig fontolóra vesszük, hogy a gyerekek miatt megvárjuk a következőt, de csak egy pillanatra, eszünkbe jut ugyanis, hogy azt mondták, "valószínűleg" jön majd időben, és hát a valószínűleg nekünk ennyi várakozás és bosszúság után már egy kicsit kevés.

Szilvia

Ez egy kicsit régebbi eset, de ugyanott, ugyanúgy:

Engedjétek meg, hogy elmeséljem a mai napi sztorimat, amely a BKV jól beharangozott hajójáratával kapcsolatos. Július 1-jei indulása óta tervezgettem, hogy munkába vagy hazafelé menet kipróbálom. A menetrend számomra csak péntekre, azaz a mai napra volt megfelelő.  Kellemes sétával 15 perccel hamarabb megérkeztem a Rómaifürdőhöz, így még szusszanni is tudtam. Végül elballagtam a kikötőhöz, ahol két kiírás is fogadott: "STOP A szállodahajó magánterület, csak a szálloda vendégei mehetnek a hajó belsejébe. A turista és sétahajó utasai a parton várakozhatnak és csak a matrózok jelzése után indulhatnak el foglalhatják el a helyüket." Valami bla-bla szöveg volt még kiírva, de arra már nem nagyon figyeltem.

A hajó indulása 14:19-re volt kiírva, ám kézzel-lábbal kalimpáló matrózt sehol nem láttunk. Némi morgolódás és tanakodás után a hajóra váró 12-14 fő elindult megszegve a gondosan kitűzött szabályt. A meglepetés akkor ért minket, amikor a szállóhajó recepciója tájékoztatott minket, hogy a BKV hajó, kb. 2 perce elhagyta a kikötőt. A felnőttek még valahogy túltették magukat a történteken. Volt aki a szemben lévő büfésorba fojtotta bánatát, de akadt olyan is, aki válaszul a BKV buszt választotta közlekedés eszközéül. Egy anyuka a két csemetéjével már nem volt annyira megértő, hiszen elmondása szerint, már második alkalommal szalasztották el a BKV hajójáratát, ám egyik esetnél sem ők  voltak a hunyók...

Újabb példa arra, hogy a törvény és szabálytisztelő állampolgárok járnak rosszul és gátlástalan törtetőké a világ. :)

1hét múlva ugyanott találkozunk.


Üdvözlettel,
Micra9807