Mint az múltkor kiderült, a sarki boltban érdemes próbálkozni, ha legközelebb tűzesetből evakuálódnak pénz nélkül és egy pohár vizet szeretnének. Naiv ügyfél levelére egy vélhetően bennszülött szemtanú reagált, aki szerint a Sparban csak saját zsebre adhatnak ki italt (2db kis ásványvíz beszerzési ára talán 100 forint lehet?). Kiderült, hogy naiv ügyfél már eleve feldúltan érkezett az üzletbe és "nem megfelelő stílusban" kérte inni. Aztán amikor visszament, ordibálni kezdett. A személyzeti vécét amúgy a Homár vetette fel, mint empatikus alternatívát a nehéz anyagi helyzetre való tekintettel, azt biztos nem egyesével fizetik az alkalmazottak lehúzásonként.

A "Túlélőknek sincs hitelre víz a Sparban" című írásra szeretnék reagálni. A megjelent cikk meglehetősen egyoldalú szemszögből mutatja be a történteket és mint tudjuk minden éremnek két oldala van. Anélkül hogy elfogult lennék szeretném a másik fél szempontjából is bemutatni a történteket. Itt szeretném jelezni hogy magam olyasvalaki vagyok aki közelről ismeri az esetet.

Aki dolgozott már a Sparhoz hasonló intézményben (és itt említhetném bármelyik nagy vagy közepes méretű hasonló profilú üzletet példaként) tisztában van vele hogy rendkívül szigorú előírások vonatkoznak az ott dolgozókra. Ezek között első helyen szerepel, hogy áru ellenérték nélkül nem hagyhatja el az üzletet és az üzletvezetőnek (pontosabban jelen esetben az üzletvezető-helyettesnek) sincs jogosultsága az említett szabály megszegésére mert könnyen az állásába kerülhet. Tehát nem a magasnak ítélt kockázatról van szó amit 2 üveg ásványvíz esetleges ingyenes kiadása jelent hanem egyszerűen az üzletben dolgozókra vonatkozó szabályok betartásáról. Amennyiben bárki mégis úgy döntene hogy mások megsegítésére szeretne ilyesmit megtenni, saját zsebből kell finanszíroznia. Azonban ennek gyakorlati megvalósítása sem egyszerű, hiszen az üzletre vonatkozó biztonsági előírásoknak megfelelően műszakkezdés elején minden dolgozónak kivétel nélkül le kell adnia a pénztárcáját amelyet csak műszak végén kaphat vissza. Azaz nincs lehetősége arra hogy adott esetben jóindulatból bármit megfinanszírozzon.

És akkor a konkrét esethez: előre szeretném leszögezni hogy az említett üzletvezető-helyettes nagylelkűségével és együttérző képességével sincs semmilyen probléma és az empátiás készsége sem szorul javítására semmilyen pszichológiai képzés keretében. A történet főszereplője valóban az említett tűz után tért be az üzletbe és valamilyen ásványvizet vagy üdítőt kért. Bizonyára a megrázkódtatás okozta lelkiállapot miatt már ez a kérés sem a megfelelő stílusban hangzott el, és az üzletvezető-helyettes igyekezett elmagyarázni hogy sajnos nem áll módjában ilyen kérést teljesíteni (a fentiekben részletezett okok miatt). A személyzeti wc esetleges használata mint kérés fel sem merült. A kiélezett vita után (mikor az üzletvezető-helyettes mindent megtett hogy megpróbálja elmagyarázni a helyzetet) a fiatalember sértetten távozott az üzletből. Nyilván minden jóérzésű ember számára rendkívül rossz érzés egy ilyen kérést megtagadni, de a jelenlegi gazdasági helyzetben senki sem fogja az állását kockáztatni.

Majd később a fiatalember visszatért és minősíthetetlen stílusban üvöltözve próbálta igazát bizonyítani. Az ekkor elhangzott kifejezések között az őnagysága volt az egyetlen nyomdafestéket tűrő. Már más vásárlók is bekapcsolódtak a vitába miután nem tűrhették tovább az elhangzó kifejezéseket, de ekkor ők is hasonló stílusban lettek rendre utasítva. A történet valóban a panaszkönyvbe való beírással (és a Homáron megjelent írással) ért véget és ezzel valóban rendkívül kellemetlen helyzetbe hoztak egy olyan embert aki nem az empátiás készségének hiánya miatt keveredett egy ilyen helyzetbe.

Minden konkluzió levonása nélkül ennyiben hagynám a történetet. És zárójelben megjegyezném hogy a tűzeset megtörténte után az utcán vizet osztottak a rászoruló sérültek / károsultak részére. Köszönöm hogy meghallgattak.

Üdvözlettel:

XY