A Samsungnak több hónapos nemzetközi nyomozásba telt, hogy megállapítsa, USB-hubos monitorját nem lehet sorban összekötni az 5 évvel ezelőtti USB-hubos monitorjaival. Sőt, az is kiderült, hogy igazából a régieknek sem szabadna együttműködniük, mint ahogy csinálják. Igazi számtech-ezotéria, csak kemény idegzetűeknek:

Munkámhoz sokmonitoros rendszert használok, és a hatékonyság érdekében szerettem volna a meglévők mellé még egyet. Sajnálatos módon a rendszer a Samsung USB monitorjaira épül, ezért két lehetőségem volt: vagy a gépben végzek jelentős átalakításokat plusz veszek egy bármilyen monitort, vagy nem piszkálom a gépet és veszek még egy túlárazott USB monitort. Az USB monitor egy egyszerű USB kábelen keresztül csatlakoztatható, az előnye, hogy nem kell hozzá sokmonitoros videokártya. Egyedül a Samsung gyártja, és már a kezdet kezdetén is úgy hirdették ezt a technológiát, hogy segítségével a bekötés módjától függően 4-6 USB monitort rá lehet dugni egy PC-re. És ez így is van, kipróbáltam. Az utóbbi sokkal egyszerűbb és valamivel olcsóbb volt, úgyhogy megvásároltam a Samsung éppen kapható USB monitorját. A monitort egyetlen okból választottam, azért, hogy USB kábelen keresztül csatlakoztatva használhassam, a többi beépített űrtechnológia számomra irreleváns. Normál esetben egy monitort az ember rádug a gépre, és használja, de többórás próbálkozás után rájöttem, hogy kevés vagyok én egy Samsung monitor beüzemeléséhez. A monitor nem volt hibás, tehát visszavinni nem lehetett, működött, csak a többi USB monitorral együtt nem, pedig kellett volna neki.

Másnap jött az IT, és hosszas próbálkozás, tesztelés után kiderült, hogy a Samsung régebbi USB monitorjai valószínűleg nem kompatibilisek a legújabb típussal. Ez az információ óránként 6000 forintomba került. Bizonyosságért a Samsunghoz fordultam. Akinek volt már Samsung termékkel problémája, tapasztalhatta, hogy a telefonos ügyfélszolgálaton kizárólag szőke lánykák, esetleg szőke fiúcskák veszik fel a telefont. És nemcsak az a baj, hogy a problémát sem értik meg, de lehetetlen rajtuk átvergődni, hogy vonalba kerülhess bárkivel, akinek az IQ-ja nagyobb, mint a cipőmérete. Szóval a szokásos színvonalú „ellenőrizte a kábeleket?” kérdések után inkább az írásos érdeklődést választottam, ami nagyon viszont lassú.

Ezzel elkezdődött féléves levelezésem az agyhalottak társaságával. A leveleket gondosan eltettem, mert mindegyik egy kis gyöngyszem.

„Köszönettel vettük érdeklődését. Az Ön kérésének adtunk egy nyilvántartási számot. Kérjük, a továbbiakban erre hivatkozzon. Levelét továbbítottam az illetékes kollégámnak további tesztelésre. „

A levelemet általában hetekig tesztelték, aztán másfél hónap múlva jött a konklúzió:

„Kérdésére válaszolva … a Samsung 940 UX és LD220 típusú monitorok (a 2 régi monitorom) nem kompatibilisek a C27A550U (új monitor) típusú készülékkel. Hardware szempontjából nincs lehetőség C27A550U típusú monitort egyidőben használni a fent említett monitorokkal.”

Miután kimondták és leírták a nyilvánvalót, rákérdeztem, hogy ha ez így van, akkor miért nem jelezték a honlapjukon. Hát ezért:
„Nem kimondottan a monitorról mondhatjuk azt, hogy nem kompatibilis … hanem az USB csatlakozók kialakításának köszönhetően beszélünk összeférhetetlenségről. Ezért megkérjük, hogy a különböző USB verziók kompatibilitásáról és technológiájáról részletesebben a www.usb.org/home weboldalon érdeklődjön. A samsung.hu weboldalon csak és kizárólag Samsung készülékekről találhat információt ….”

Tehát ha a kábellel van gondom, akkor a kábelbeszállítóhoz kell fordulnom, ha műanyag darabjaira hullik a képernyő körül, akkor a műanyag gyártójához, így logikus. A vásárlástól számítva már 2 hónap telt el, mire eddig eljutottunk.

„A Samsungtól vettem egy darab terméket, mely egységet alkot az összes benne foglalt résszel, és ezt az egységet hívják monitornak, az önök kifejezésével élve “Samsung készüléknek”. Ez az a termék, amelyért az összes beleépített és felhasznált alkatrészt beleértve a Samsung felelős, és amellyel kapcsolatban … kielégítő tájékoztatást várunk. Tehát vásárlás előtt nem tanulmányozom sem az USB technológiát, sem azt, hogy a kijelzőben felhasznált folyadékkristályok feszültség hatására hogyan polarizálódnak … A végeredményként létrehozott monitor tulajdonságait tanulmányozom … a „Samsung készüléket” gyártó cég honlapján.” És számszerűsítettem a kártérítési igényemet: 20 000 Ft volt az informatikus segítsége, és 125 euro szállítással együtt az a régebbi típusú Samsung USB monitor, amit Németországból vadásztam le, hogy dolgozni tudjak (itthon csak az új, nem kompatibilis kapható).

Levelemnek megint adtak egy nyilvántartási számot.
„… nem derül ki, hogy a melyik csatlakoztatott monitort pontosan mely csatlakozóval próbálta sikertelenül összekötni és hogy jelenleg hogyan használja … így arra kérjük vázolja fel ezeket, akár egy egyszerű rajz segítségével, hogy részletesebb vizsgálat során felülbírálhassuk döntésünket. Tekintettel a fentiekre, a jelenleg rendelkezésre álló információk alapján nem látjuk megalapozottnak a kérését.”

„Nem teljesen mindegy, hogyan próbáltam csatlakoztatni a 3 USB monitort? Adjanak javaslatot, hogyan csatlakoztassam, és úgy fogom. Nekem teljesen mindegy, melyik dugót dugom a másikba.”

De javaslat helyett újabb kérdések jöttek a segítés legyőzhetetlen vágyától vezérelve.

„Értesítjük, hogy szeretnénk segítséget nyújtani Önnek, ehhez kérjük bocsásson a rendelkezésünkre bekötési leírást/rajzot illetve informáljon bennünket az alábbiakról…”

„Természetesen nagyon szívesen együttműködöm, ha a tényleges segítség lehetőségéről van, mert például újinformációik vannak az adott termékről. … De kérem, világosítsanak fel, hogy féléves terméktelen levelezgetés után, honnan és milyen megoldási javaslat merülhet fel?”

„Kérdésére válaszolva tájékoztatjuk, hogy mi nem az ügyfélszolgálaton dolgozó kollégákkal konzultálunk az Ön ügyével kapcsolatban, hanem külföldi technikai szakértőkkel, akiktől készek vagyunk segítséget kérni abban az esetben amennyiben Ön rendelkezésünkre bocsájtja a szükséges adatokat/információkat.”

Ó, hát az egészen más. Ha nemzetközi szakértőgárda fog dolgozni az ügyemen, hát legyen. Már szeptembert írtunk.

És végül megjött az internacionális szaktudást magába foglaló válasz. „Jelenlegi ismereteink szerint a képátvitelre az operációs rendszer egyszerre csak egy USB portot támogat. Felhívjuk szíves figyelmét, hogy ez nem Samsung monitorok hibája, hanem az operációs rendszer egyik sajátossága.”

Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy az a 3 db USB monitor, ami most működik együtt, egy gépen az íróasztalomnál (2 régi és a német) nem működhet együtt. Mint ahogy a régebbi monitorjaimhoz adott használati utasítások a 4-6 USB monitor csatlakoztatásának rajzaival is a lehetetlent vázolták fel. Az átküldött bekötési rajzban jeleztem, hogy nálam némely USB monitor ilyen csodákra képes – legalább meglepődhettek volna egy kicsit.

A következő lépés a fogyasztóvédelmi hatóság. De most már nem is pénzt kérnék a Samsungtól, csak azt, hogy hadd fotózhassam le azokat a lényeket, akikkel eddig leveleztem.