Ágiék majdnem tízezer forinttal többet fizettek fél kiló tengeri süllőért az Oktogon melletti indiai helyén nyílt új halbárban, mint amennyi a pultban ki volt írva. Bizonyára a Facebook-oldalukon is jelzett tesztüzem lehet a ludas a logisztikai problémákért:

Gondoltam egyet, miután olvastam az interneten, hogy új halas étterem nyílt az Andrássy úton, az Oktogonnál, THE BIG FISH néven, hogy drága Apámat kimozdítom az odújából és meghívom egy vacsorára névnapja alkalmából, hiszen ő is és én is imádjuk a tengeri herkentyűket. Meg is érkeztünk az étterembe, ami körül már az utcán is hal illat keringett és belépve láttuk a szebbnél szebb uszonyosokat a jégágyon. Mivel Apám már nem olyan bevállalós, mint ifjú titán korában, így nem merte kipróbálni a skorpióhalat és a többi drága extra vízi lényt. Így szimplán egy süllőt és egy pisztrángot választottunk, hozzá a szokásos sült krumpli köretet és a jó kis házi limonádét, majd a hölgy közölte a pultban, hogy összesen 26.170 forint lesz. Apám szeme kikerekedett, hozzáteszem az enyém is, hogy ez most, hogy lehet.

Ezt látván Apám gyorsan reagált, és a kisebb halat, a pisztrángot visszatetette, mondván: elég lesz a nagyobb süllő kettőnknek. Először arra gondoltam, hogy biztos félreütötte a hölgy az összeget, de szánakozó arckifejezése, amivel porig alázott mindkettőnket– nem ezt tükrözte. Azt azért hozzá tenném, hogy ez az összeg nem okozna számomra meglepetést, ha egy Michelin csillagos étterembe térek be, na de egy félig önkiszolgáló étteremnél, azért igencsak meglepő. Miután a pisztráng leúszott a számlánkról és a süllő egyedül maradt, a végösszeg így is 19.917 forint volt, amit szépen ki is fizettem, elvégre az én ötletem volt ez az ünnepi vacsora…persze nem ilyen összeggel kalkuláltam.

Miközben a halra várakoztunk Apám nem tudta elfogadni, hogy egy vagyont fizessen ki lánya, aki csak pályakezdő fizetéssel rendelkezik. Olvasószemüvegét felvéve, visszasétált a pulthoz és ismét megnézte, hogy a süllőnknek mennyi 10 dkg-ra kiszámolt ára, ami persze nem stimmelt a számlán szereplő összeggel. Bátran rákérdezett az összegre és kiderült, hogy 49 dkg tengeri süllőre 6.760 forint helyett, véletlenül 17.640 forintot sikerült kiszámlázni. Így a pultban álló hölgy mosolyogva visszaadta a különbözetet, azaz a 10 880 forintot. A kárpótlás, amit ezért az afférért kaptunk két tortaszelet volt.

Egy ilyen eset után hiába ismerték el, hogy hibáztak, azért máshogy csúszott le az étel. Úgy gondolom, hogy az ember ne garasoskodjon, ha ritka alkalmak egyikén kimozdul dőzsölni, és ünnepelni vágyik, de azért ez pofátlanság. Ekkora tévedést, és mi van akkor, ha az ember csak lapít, mert cikinek érzi megkérdőjelezni egy „trendi” étteremben a vacsoraszámla végösszegét? Mi van, akkor, ha apám nem lányát féltő harcos oroszlánként, még olvasószemüvegét is elővéve visszasunnyog a pulthoz és kideríti az igazságot? Nem értem, hogy egy kiszolgálónak miért nem tűnik fel, hogy két éhes vendég minimális adagot rendelt, nem a legdrágább fajta halból és egy vagyon a végösszeg? Vagy ez a feladatuk, hogy bepróbálkozzanak, hátha találnak egy balekot, akit jól lehúzhatnak és akkor megvan az aznapi bónusz?