Ezentúl ha bármilyen problémájuk van a budapesti parkolással, egy perc néma csenddel emlékezzenek a szegedi autósokra, akiknek mindig sokkal rosszabb. PM szerint a 60-es évekbeli lyukkártyás rendszer teljesen értelmetlen, cserébe viszont a helyi parkolóőrök mindenkit csalással gyanusítanak:

A szegedi parkolás szerintem önmagában megérne egy Homár-bejegyzést. A nem szegediek számára röviden ismertetném, hogy érthető legye a történet. A rendszer úgy működik, hogy az ember újságosnál, trafiknál stb. megvesz egy parkolószelvényt („negyedes”, „feles”, „egész”), amely a három különböző parkolózónában más-más időtartamra enged parkolni. A szelvényen kis perforált korongokat kell kitépkedni, amelyek a parkolás kezdetének megfelelő hónap-nap-óra-perc-et jelzik. Az ellenőr pedig a zónának és szelvény fajtájának megfelelően kikalkulálja, hogy meddig érvényes a szelvény.

Korábban is az volt a véleményem, hogy ez a világ legértelmetlenebb és legbonyolultabb rendszere, és gyönyörű városunk szégyenére válik. Például ha egy turista, átutazó vagy ne adj’ Isten külföldi próbál parkolni Szegeden igen rossz élményekre számíthat. Ha nagy’ nehezen rájön a tábláról, hogy mit is kellene csinálni, ha jogkövető állampolgárként akar parkolni, akkor is el kell indulnia megkeresni a legközelebbi árusítóhelyet, amelynek hollétéről fogalma sem lehet. Szinte cinikus, hogy a táblákon kiírják, hogy melyik utcában található a legközelebbi ilyen bolt, de aki először jár megyeszékhelyünkön, az honnan tudhatná, hogy vajon ez az utca hol lehet? Mindez persze magyarul, tehát külföldi vendégeink eleve esélytelenül indulnak. Ha sikerült is megtalálni, hogy hol lehet szelvényt venni, akkor is meg kell kockáztatni, hogy amíg az ember a szelvényt vásárolja, egy szemfüles ellenőr megbünteti, utána pedig próbálhat reklamálni. Másik lehetőség, hogy sms-en próbál az ember parkolni, ami viszont igen bonyolult, ha az ember először csinálja. Ráadásul, az sms elküldése pillanatában nem lehet tudni, hogy ha veszek egy adott szelvényt, akkor az adott zónában meddig jó. A visszaigazoló sms már közli ezt, de előre csak tippelhetünk…

Érdemes megjegyezni, hogy az ide 25 km-re fekvő, Szeged harmada-negyede méretű, nem megyeszékhely Hódmezővásárhelyen bárki első elolvasásra megértheti, hogyan kell sms-sel fizetni. Ráadásul ott csak el kell indítani a parkolást és egy egyszerű „stop”-pal le lehet állítani, amikor az ember végzett. Persze csak költői kérdés, hogy a Napfény Városában miért nem lehet egy hasonlóan egyszerű rendszert kiépíteni?

Július 15-én a délelőtti órákban Szeged belvárosában parkoltam. A parkolószelvényen kilyukasztgattam a megfelelő időpontot és elmentem a dolgaimat intézni. Vissza is értem öt perccel a lejárat előtt, és már szálltam volna be az autóba, amikor megláttam a piros csomagot a szélvédőn. Az első gondolatom az volt, hogy lehet, hogy nem jó napot vagy órát lyukasztottam ki, hiszen ebben a fent leírt rendszerben a tévedés lehetősége is erősen benne van. Kiderült, hogy még csak nem is ez történt.

Az volt a bűnöm, ahogy arról az ügyfélszolgálati munkatárs erőltetett nyugalommal felvilágosított, hogy a szelvényről a kis papírkorongok némelyikét nem választottam le teljes terjedelmükben. Volt, amelyeket letéptem, de volt, amelyeket csak kilyukasztottam és „visszahajtottam”. Így a szelvény már nem is érvényes, mivel ez „esetleg lehetőséget ad a visszaélésekre”: azaz az ember ügyesen újra visszahajtogatja, és kisimítgatja, hogy ne látsszon, hogy az adott korongot már egyszer kilyukasztották.

Hát itt nekem elborult az agyam, és emelt hangon megkérdeztem az ügyfélszolgálati munkatárstól, hogy hol tehetek panaszt. Kiderült, hogy emailen ez nem lehetséges, és vagy postai úton lehet reklamálni vagy pedig személyesen 7.45 és 17.00 óra között az ügyfélszolgálaton, ami Szeged belvárosában van, parkolási zónában, azaz ismét fizetni kellene nekik a parkolásért és megkockáztatni, hogy valamilyen újabb indokkal ismét megbüntessenek. Itt már egy kicsit kezdett groteszk lenni az egész ügy. Mivel nem szerettem volna újabb lehetőséget adni nekik, hogy megbírságoljanak, ezért inkább az ajánlott postai küldeményt választottam, ami nyilván szintén költséggel jár. Persze tudjuk, hogy az a cél, hogy minél kevésbé lehessen jogorvoslattal élni az elvtelen pénzbehajtás ellen.

Megírtam a parkolótársaságnak, hogy azonnal vonják vissza a büntetést, mivel az álláspontom szerint én teljesen jóhiszeműen jártam el és az értelmetlen, bonyolult rendszerük szabályai szerint próbáltam parkolni, és mindent megtettem annak érdekében, hogy ezeknek megfeleljek. Az az érvelés, hogy a visszahajtogatás visszaélésre adhat okot teljesen alaptalan, hiszen ha az embernek ilyen galád szándéka van, akkor azt is megteheti, hogy szépen óvatosan távolítja el a kis korongot és később ügyesen visszailleszti. Ezzel szemben én nagyrészt letépkedtem a korongokat és még be is szakítottam a papírt a tépéskor, tehát a szelvény egyáltalán nem lesz használható visszaélésre (lsd csatolt fotó). Ha pedig mégis, akkor az az ő fent leírt, idióta rendszerükből adódik, amit javítsanak ők ki, és ne a jóhiszemű autósokat vegzálják. Innentől kezdve egyértelmű, hogy a dolog célja nem a visszaélések elkerülése, hanem a büntetések és ezáltal a cég bevételének maximalizálása. Az is érdekes kérdés, hogy miért nem állít fel (illetve állított fel már régen) rendes parkolóautomatákat a cég? Természetesen azért, mert annak költsége lenne, így pedig a monopolhelyzetükkel és az egyszerű jogorvoslati lehetőség hiányával visszaélve kényükre-kedvükre, kényelmesen büntethetnek mindenféle mondvacsinált okokra hivatkozva.

A reklamációmat persze elutasították, a fenti észrevételek egyikére sem reagálva, csak megismételve azt, hogy a hátrahajtogatott szelvény nem minősül érvényesnek. Mivel az autó céges, és a hivatalos leveleket a munkáltatómnak küldik el, ezért nem akarok további problémát, így a jogtalan büntetést be fogom fizetni. Nem a befizetett pénz, hanem az igazságtalanság és kiszolgáltatott tehetetlenség dühít, és gondoltam, nem hagyom teljesen szó nélkül a dolgot. Egyrészt, hátha ezzel ha csak egy kicsit is, de hozzájárulhatok ennek a minősíthetetlen, szégyenletes rendszernek a hosszútávú megváltoztatásához, másrészt, hogy mások ne járjanak úgy, mint én. És persze azért, hogy egy kicsit kiadjam a gőzt ;)