Teljesen elképesztő, állatias viselkedést tanúsított naiv vendéggel és családjával az Üvegtigris Étterem üzletvezetője, amikor beszóltak neki, hogy miért hajtottak el egy mozgássérült kislányt az üres étteremből, amikor az a vécét kereste. Először rájukcsapta az ajtót, aztán amikor naiv vendég visszament megkérdezni a nevét, a kezénél fogva húzta ki és az arcizmainak átcsoportosítását helyezte kilátásba, amennyiben nem hagyja el azonnal a helyszínt:

Egy szép vasárnap délután érkeztünk a családdal az Üvegtigris Panzió és Étterem nevű létesítménybe, hogy az otthoni vacsora előtt még együnk gyorsan valamit. Négyen voltunk: öt hónapos kislányunk, öt éves fiúnk, feleségem és én. Ettünk egy gyrost, valami levest, ittunk hozzá üdítőket. Talán két vendég volt rajtunk kívül összesen. Nagyon meleg volt az étteremben, úgyhogy kisétáltam a bejárat elé egyedül, majd néhány perc múlva a feleségem feldúltan, sírva jött utánam. Ölében a kislány, mögötte kisfiúnk.

Ami ennyire felzaklatta a feleségemet: egy láthatóan sérült 7 év körüli kislány lépett be egyedül az étterembe, majd bicegett a pulthoz és mondta a pultban álló bunkó szőkének, hogy "nagyon kell pisilni". A mosdó megmutatása, esetleg a kislány odakísérése helyett a pultos nőnek annyit sikerült kérdezni, hogy "van pénzed?". A kislány csóválta a fejét, hogy nincs. "Akkor menj a bokorba!" A kislány csalódottan, szomorúan kibicegett a hátul lévő ajtón a bokrok felé.

Ahogy feleségem a bejárat előtt sírva meséli a történetet, a kisfiam ráül a korlátként funkcionáló kötélre. Kisvártatva kijön egy zömök férfi aki rákiabál a fiamra, hogy szálljon le az ő köteléről. (nem igazán szeretem, ha így szólnak a gyerekre, még ha igazuk is van esetleg, úgyhogy finoman megkértem a bunkót, hogy ilyet ugyan ne tegyen már...).

Mint megtudjuk, ő az üzletvezető. Rögtön meg is kérdezzük tőle, hogy lehetséges az, hogy az ő alkalmazottja egy kislánnyal, pláne egy mozgáskorlátozottal így bánjon? Nem akartuk elhinni a válaszát: "Ilyen a világ, ez megy manapság." Visszakérdezek: Tessék???! Mire újra: "Így megy ez, így kell csinálni és különben is takarodjatok innen!" Majd becsapja az ajtót.

Mindezt a két gyerek előtt, ilyen stílusban, hangosan, agresszíven.

Tanakodtunk a bejárat előtt két percet, hogy mit lehet ilyenkor tenni, majd arra jutottam, visszamegyek, be az étterembe és megkérdezem a nevét, hogy amikor itt a homáron ezen nézeteit nyilvánosságra hozom, hadd szerepeljen ott a neve is.

A pultos szőkétől kérdeztem az üzletvezető nevét. De a szőkeség nem szólt semmit, eltűnt a konyhában, majd másodpercekkel később előjött "ígymegyavilág" hősünk. Kezet nyújtottam neki, bemutatkoztam, gondoltam ő is ezt teszi és esetleg normális hangnemben megvitathatjuk nézeteinket (oké, naív próbálkozás). Ő persze kellően gyáva volt ahhoz, hogy szintén bemutatkozzon. Ahhoz viszont nem, hogy megragadja a kezem és szó szerint kirángasson az étteremből, közben pedig - addigra iszonyúan sápadt pofájából remegve, de üvöltve - annyit közöljön: "takarodj innen, különben szétbaszom a pofádat!"

Nem megyek bele semmilyen agresszióba, verekedésbe ha nem muszáj. A fickó jóval alacsonyabb volt nálam, de zömök, nagy darab. Ha a rángatására fizikailag reagálok, biztos nem marad meg rángatásnak. Így hát kidobott, feleségem sírt, a kisfiam rémült volt.

Álltunk a kicsit odébb parkoló autó mellett pár percet, nem értettük, hogyan élhetünk ilyen világban, majd elindultunk haza.