A Tesco házhoz rendelés termékhelyettesítő módszertanával már foglalkoztunk, ezúttal nem is abba kötnénk bele, hogy mit küldtek, hanem a 4 (négy, négy! NÉGY!) hónapja húzódó visszautalási macerával.

Tavaly november közepén szállított ki a Tesco, azonban a „helyettesítő terméket” nem vettem át. Én nem azt kértem, nem akkorát, nem olyat és egyébként is –biztosan merő véletlenségből- jóval drágábbat hoztak. A vásárlás teljes összegét viszont el kellett előre utalnom, még a rendeléskor. Nem gond, a Tesco helyben kiállított egy számlát, ami alapján sitty-sutty visszautalják nekem a hétszáz valamennyi forintot ( a „helyettesítő termék” ára), ismerik is a bankszámla számom. Addig tartoznak Nekem. 

Számla a kezemben, de az összeg a bankszámlámon egy hónap múlva sincs sehol. Nagy cég, milliárdos forgalommal, nincs nekik erre emberük, meg hát biztos váratlanul jött közbe nekik a karácsony is. Az összeg számukra elenyésző, én sem éhezem nélküle, de az elveimet nem tudtam begyűrni a számla alá. Kaptak egy panaszlevelet decemberben, de azóta sem tudjuk elengedni egymás kezét.

Már lassan 4 hónapja, hogy levelezgetünk és több ígéretet tettek már, mint megboldogult Cliff Barnes. A panaszomat megértik, nem vitatják, hogy jár vissza a pénz. Elnézést kérnek, rákenik a bankra, visszautasítom a kifogást (nyilvánvaló, hogy kamukifogás), kitalálják, hogy inkább kompenzálni akarnak két nyomorult kuponnal.

A kupon összege nem mondható sem nagyvonalúnak, sem a fals húzásukat, meg az időhúzásukat kompenzáló mértékűnek, de belemegyek, legyen így, bár már nem szívesen rendelnék tőlük. A nyomorult „kompenzálás” hónapok óta nem érkezik, pedig nagyon ígérik. Közben írnak valamit, csak, hogy a dolog ne oldódjon meg, de látszata mégis legyen az intézkedésnek. 

Vízkereszt után majdnem meg  is  érkezik teljesen a „majdnem kompenzálás”, de szólok, hogy nem ezt, nem ennyit ígértek. „Újabb nagyon” elnézést kérnek, rákenik egy részlegükre, ezt is visszautasítom, mert mi közöm a részlegükhöz.

Eltelik a Valentin is. Írunk egymásnak minden héten, bár ennyi idő alatt a kupon saját lábán is ideért volna. Most már újra tényleg nagyon ígérik, hogy küldik-küldik a nyomi kuponjaikat, de nem érkezik semmi és inkább már alig válaszolnak.

Hát így andalgunk mi együtt egyik évszakból át a másikba.  A Tesco még mindig tartozik Nekem. Hiába nyitogatom minden este a postaládámat, olyan, mintha idén átvágott volna a Mikulás. Nem jön, pedig mindenki azt ígéri.

Az összeg nem érdekel, nyilvánvaló, hogy, már sokszorosát beleöltem az e-mailek írásába az órabéremből. Szerintem nem vehetik hülyére azokat a vevőket, akiknek egyébként szolgáltatást nyújtanak és akiből halmozzák a milliárdos forgalmat. A Tescot jogszabályok kötik (fogyasztóvédelem, panaszkezelés stb.) és mivel itt nálunk éppen nem Tűzföldön halmoz, az európai minimumot kellene hoznia, de azt alulról sem súrolja.. 

Üdv.

Samantha Ewing