Legutóbbi menő helyes csalódást okozó posztunk egy kézműves kávézóról szólt, ezúttal egy egész franciás hangulatú családias reggelizőhely-étterem hagyott nem túl például állítható nyomott egy olvasónkban. (Fotó: Balkányi László / We Love Budapes)
Tisztelt Homár Szerkesztők!
Ilyen pofátlansággal nagyon régen találkoztam, úgyhogy gondoltam megírom mai bánatomat. A tárgyban említett Á la Maison nevű szenzációs helyen reggeliztünk ma egy baráti társasággal. Mivel kb. 10 fő befogadására alkalmas helyet kerestünk, ezért nyilván előre foglaltunk asztalt. Foglaláskor közöltük, hogy hányan mennénk. Természetesen nem jelezték, hogy ez gondot jelentene számukra.
Nos akkor vendéglátás Á la Maison módra.
Pici asztalokat toltak össze nekünk, ahol alig tudtunk elférni, leülni.
A helység kicsi, levegőtlen, zsúfolt és hangos volt. Alig lehetett érteni egymás szavát.
A pincér közölte velünk, miután kiosztotta az étlapokat, hogy nem fogunk tudni bármit rendelni róla, mert kicsi a konyhájuk. Rákérdeztünk, hogy ezt hogy érti. Azt mondta rendeljünk olyan ételeket, amik hasonlítanak egymásra! Hoppsz. A telefonban nem mondták, hogy nem tudunk majd a teljes étlapról választani.
Ezután háromféle ételt rendeltünk. Én megkérdeztem, hogy ez illeszkedik -e a sémába, nem okoz -e gondot. A pincér, aki finoman szólva fenn hordta az orrát azt mondta, hogy nem (a maga stílusában).
45 perc várakozás következett 2 kancsó narancslével, ami elvileg frissen facsart volt. Szubjektív megítélésem szerint inkább szörp, vagy cukros víz volt némi facsart narancslével. Pocsék volt az íze.
Megjött az étel, ami árához képest pocséknak volt mondható. DE! A felszolgálás megint szenzációs. A csoport egyik fele megkapta az ételt, mi többiek pedig vártunk. Ezek után kihozza a kedves pincér a hideg ételemet (hidegre dermedt pirított bacon, odavágott zacskós saláta, ízetlen, hideg tojás), leteszi elém, majd közli: "Erről beszéltem!"
Ok, de nem telefonba, amikor ennyi főre foglaltunk. Nyilván, ha előre mondja, hogy nagyobb társaságra másik étlap vonatkozik és minden hideg lesz, akkor nem oda megyünk. Sebaj.
Az egyik asztaltársam, aki nehezebben viselte a többieknél a levegőtlenséget, megkérdezte a pincért, hogy nem tudná -e esetleg a légkondit bekapcsolni, vagy kinyitni az ablakot. Nos a végén otthagyott 17 000 Ft-ért cserébe erre nem volt lehetőségünk.
Valószínűleg kiült az arcomra a nemtetszésem, mert a pincérnek még grimaszolni is jutott ideje, amikor ránéztem. Később odajött hozzám, majd a következő kérdést intézte hozzám: "Ismerjük egymást valahonnan?!". Nos, szerencsére nem ismertük egymást. Remélem ez így is marad.
Csodálatos hely! Mindenkinek csak ajánlani tudom! Elbűvölő személyzet és hangulat az V. kerület szívében!
Üdvözlettel,
Róbert
Az utolsó 100 komment: