Olvasónk nem részletezte a követelést, ami miatt az Intrum Justitia nyaggatja, leveléből csak az derül ki, hogy az Intrum kitartó, olvasónk meg makacs. Megkérdezzük, mik a tartozás-behajtás-elévülés szentháromság jogi keretei. A "Vannak más módszereink" - mondjuk így elsőre nem odatartozónak tűnik. 

Kedves Homár!

11 éve zaklat az Intrum Justitia. A követelés - ami eredetileg sem volt jogos - réges régen elévült, vagyis bírósági úton nem hajtható be. A telefonos kisasszony erre annyit mondott, hogy "vannak más módszereink is" - én meg leginkább jót röhögtem rajta.  

A legelső felszólító levelükre - még 2005-ben - írásban válaszoltam, minden befizetés fénymásolatát beküldtem. Erre a levélre SOHA nem kaptam érdemi választ, csak mint egy elakadt lemezjátszó, azt hajtogatják, hogy fizessek. 

Majd 10 év elteltével, tavaly álltam velük szóba, váltottunk pár e-mailt, véget szerettem volna vetni ennek az egésznek. Többször, nyomatékosan közöltem, hogy soha az életben egy árva petákot sem fogok befizetni, csak az idejüket, energiájukat fecsérlik rám, ha nem tetszik, akkor pereljenek be, azt hajrá, meglátjuk mi lesz. De nem teszik meg, csak zaklatnak azóta is. Kértem, hogy zárják le az ügyemet. Nem zárják le. Megkérdeztem tőlük, hogy értik, amit mondok? De nem értik. Azóta sem értik. Most éppen az sms van porondon. Mire jó ez? Tényleg azt hiszik, hogy egyszer a pénzükhöz jutnak? Hogy amikor már a hamut is mamunak mondom egy szép napon majd arra ébredek, hogy húúú mégis inkább befizetem? 

Az lenne a kérdésem a kedves olvasókhoz, hogy mit lehetne csinálni annak érdekében, hogy leszálljanak rólam? Mikor lesz ennek vége? Mit tegyek, hogy vége legyen? Persze tudom, hogy leginkább tudomást sem kéne venni róluk, nem is reagálok semmi, az ismeretlen hívószámot fel sem veszem, de azért most már elég volt. 

Köszönettel: 

Juli